Ausztriának kezd elege lenni a nem adózó államtagadókból

„Minden embernek ezen a földön születésétől fogva 10 milliárd euró járna. Sajnos azonban a világ hivatalosságai ráteszik a kezüket erre az irdatlan mennyiségű pénzre. Fejőstehenet csináltak belőlünk, az a legkevesebb, hogy ne fizessünk adót nekik, és fütyüljünk a törvényeikre.” Hatalmas taps fogadta a korábban az osztrák Szabadságpárt színeiben politizáló Monika Unger szavait. Az alsó-ausztriai Purgstall vendéglőjének különtermében nyolcvan érdeklődőnek toborzót tartó Unger az Ausztriában terjedő úgynevezett államtagadó mozgalmak legsikeresebb vezetője. Az összes osztrák tartományban bejegyzett, Államszövetség nevű szervezetének már több mint ezer tagja van.

A változatos korú és összetételű közönsége előtt Unger nem köntörfalazott: kinyitja az embereknek a szabadság kapuját, s megmenti őket a fosztogató intézményektől: a Vatikántól, az ENSZ-től, Washingtontól, Londontól, a nagy bankoktól, az osztrák államtól, rendőröktől, ügyészektől, adóhivatali tisztviselőktől. Vagyis mindentől, ami szerinte közhasznúnak tűnik, ám valójában magánhaszonra törő vállalkozás, ahogy Ausztria sem állam, hanem profitérdekelt cég. Persze Unger sem ingyen ment meg a fosztogatástól, tíz euró a belépő a rendezvényre, és ötven a tagság a szövetségben. Az utóbbiért cserébe saját készítésű pénz jár, valamint házi nyomtatású jogosítvány, útlevél, személyi igazolvány, az autóra pedig tarkabarka rendszám. Az önjelölt elnöknő elterjesztette, hogy az EU elkobozza a házakat, kivéve azokét, akik regisztrálják magukat az általa cipelt hatalmas telekkönyvben. A rémhír olyan erővel futott végig Ausztrián, hogy minisztériumi közleményben kellett cáfolni.

A magukról nyilvánosan először 2014-ben hallató osztrák államellenesek számát az alkotmányvédő szervezetek kétezer főre becsülik. Van, aki ennek a tízszeresére esküszik, amihez még hozzáadandó a tagságnak szintén a tízszeresét számláló „rajongói kör”. Németországban „birodalmi polgároknak” nevezik magukat, ott legalább százezres a legális tagság. A birodalmi jelző arra utal, hogy a mozgalom tagjai a hitleri Harmadik Birodalmat tekintik az utolsó legális államszervezetnek. Az államból kiiratkozók és az adófizetést megtagadók csoportjai először az 1970-es években az USA-ban tűntek fel, és hippik éppúgy voltak köztük, mint szélsőjobboldaliak.

Joe Kreissl és Monika Unger. Államálom éaz államban

hvg

Az osztrák utódok – főként Alsó- és Felső-Ausztriában, valamint Stájerországban – kezdetben beérték az összeesküvés-elméletekkel, az égen feltűnő kondenzcsíkok (chemtrail) izgalmával. Aztán egyre fogékonyabbá váltak az engedetlenségre olyan kisvállalkozók és alkalmazottak, akiket nem az ezotéria vonzott, hanem anyagi nehézség, csődveszély fenyegetett. Egymást is bátorítva álltak le a különböző adók, díjak és büntetések befizetésével. Sokan csak akkor hagytak fel az ideológiai alapúra maszkírozott fizetésmegtagadással, amikor már a házuk elárverezése fenyegette őket.

Egy alsó-ausztriai településen három éve már botrány tört ki. Egy masszőrnő leállt a tartozásai fizetésével, és a hozzá hasonló államtagadókhoz fordult segítségért. A bíróság egy helyi jogásznőt rendelt ki az ügy rendezésére. A masszőrnő portáján száznál is több államtagadó gyűlt össze, akik megalapították a saját ítélőszéküket, és egy magát seriffnek gondoló társukat küldték el a jogásznőért. Aki kést látott villanni az érte érkező férfinél, és riasztotta a rendőrséget.

Az esetnél ott sürgölődött a magát Freemannak, azaz mindentől szabad embernek kikiáltó egykori zenész, Joe Kreissl, aki hivatalosan is „kilépett Ausztriából”. A barátnője kastélyában él, és az államtagadó előadásaiból tartja fenn magát. A köztartozásai 17 ezer euró körül járnak, nem fizet semmit, orvosi és kórházi ellátásra viszont igényt tart. Azt tervezi, hogy beperli az osztrák kormányt, a tartományi vezetőket, a parlamenti képviselőket, s minden követőjének azt ajánlja, hogy amíg ő nem beszél személyesen a pénzügyminiszterrel, addig ne rendezzék tartozásaikat.

A jellemzően férfiakból álló államtagadók sok fejfájást okoznak a hatóságoknak, nem riadnak vissza a fizikai erőszaktól sem, és nemrég sajátos ellentámadást találtak ki. Nem vitatják, hogy mekkora összeggel tartoznak, de közlik, hogy a hivatalok jogtalanul használták fel a nevüket, hiszen ők nem tagjai az osztrák államnak. Ezért ellenbüntetést szabnak ki 50 ezertől 5 millió euróig terjedő összegben. Ebből levonják a saját tartozásukat, a maradék összeget pedig rávezettetik egy amerikai adósregiszterre az állami hatóság, illetve annak képviselőjének adataival. A követelés jogosságát nem vizsgálja senki, az államtagadók viszont alapítottak Máltán egy céget, amely inkasszót nyújt be az osztrák hivatal megtámadott képviselőjének. Aki harminc napot kap a kitalált tartozás rendezésére. Ha ez idő alatt nem tiltakozik a követelés ellen, akkor bíróság előtt kell védekeznie. Az osztrák alkotmányvédelmi hivataloknak egyelőre jobb nem jutott eszükbe, mint azt tanácsolni, hogy a tisztviselők online érdeklődjenek, rajta van-e nevük az amerikai regiszteren. S ha igen, sürgősen töröltessék.

Többek között ezért került szóba Bécsben, hogy nem szabad tovább zavaros fejű ártatlanoknak tekinteni az államtagadókat, s a fantasztákat el kell különíteni az erőszakra is vetemedő szélsőségesektől. Wolfgang Brandstetter igazságügy-miniszter a múlt héten bejelentette, hogy önálló paragrafust készítenek elő a büntető törvénykönyvben az államtagadókra, akiknek a fizetések elmulasztása miatt akár kétéves börtönnel kell majd számolniuk.