Arra sem méltó, hogy vécét takarítson Barack Obama elnöki könyvtárában, vagy hogy kipucolja George W. Bush cipőjét – ilyen lesújtó ítéletet még a Fehér Ház egyetlen modern uráról sem fogalmazott meg amerikai országos napilap, mint tette ezt a USA Today Donald Trumpról. Mint a szerkesztőségi vélemény megjegyezte, Trump két elődje is követett el hibákat, szegte meg ígéretét, s mondott valótlanságokat, ám egyikük alapvető tisztességét sem lehetett kétségbe vonni. Trump az elnöki tevékenységével a felsorolás több példája szerint is méltatlannak bizonyult a posztra, ám a lapszerkesztőknél azzal tette fel a koronát az ámokfutására, hogy lényegében lekurvázta Kirsten Gillibrand New York állambeli szenátornőt, aki a leghangosabban bírálta az elnököt a vele szemben újra felmerült szexuális molesztálási vádak kapcsán.
Sarah Huckabee Sanders elnöki szóvivő szerint „csak szennyvízcsatornában edződött aggyal” lehetett szexista megjegyzésként értelmezni Trump szavait. Nem ez az első, és nem is az utolsó eset, hogy a sokakat meglepő eredményt hozó tavalyi elnökválasztás nyomán a világ talán legismertebb épületébe, a Fehér Házba csöppent New York-i ingatlanmágnás mondandóját utólag mentegetik és magyarázzák a munkatársai. Az inkább egy politikai valóságshow főszereplőjének, mint a világ egyetlen szuperhatalma vezetőjének tűnő Trumpot próbálja ugyan fegyelemre szoktatni második stábfőnöke, John Kelly nyugalmazott tábornok, ám ez csak ideig-óráig sikerül.
A kora reggeltől a hírtévék képernyőjére tapadó Trump ugyanis, amint a kezébe kaparintja az okostelefonját, elkezdi küldeni a Twitteren az üzeneteit. A mikroblogon tett bejegyzései pedig éppen úgy szóltak az idén az amerikai külpolitika fordulatáról, fontos törvényjavaslatról vagy a muszlimokra szabott bevándorlási tilalom immár három változatáról, mint a Rosie O'Donnell sokadrangú hollywoodi színésznővel folytatott értelmezhetetlen vitájáról, amiből – mint minden másból – hiúsági kérdést csinált. És a Twitter-üzenetekből derült ki az is, hogy még mindig kényszeresen emlegeti tavalyi elnökválasztási sikerét, ami annak a túlkompenzálásának tűnik, hogy az elektori kollégiumban az amerikai törvényeknek megfelelően ő diadalmaskodott, noha a teljes országban csaknem hárommillió szavazattal kevesebbet kapott, mint demokrata ellenfele, Hillary Clinton.

MTI / EPA / Andrew Gombert
A tavalyi elnökválasztási hadjáratba való orosz beavatkozás vörös szálként húzódik végig Trump első évén. A szerteágazó ügyben már vádat emeltek volt kampányfőnöke, Paul Manafort ellen, és vádalkut kötött a botrányt vizsgáló Robert Mueller különleges ügyésszel Michael Flynn, aki mindössze 24 napig volt Trump nemzetbiztonsági főtanácsadója. Mindkettejükben közös, hogy az elnök igyekszik kicsinyíteni azt a szerepet, amit a környezetében betöltöttek. Még nem tudni azonban, Flynn milyen információkkal segíti Mueller munkáját, aki washingtoni hírek szerint már a bizalmas tanácsadói feladatot végző elnöki vő, Jared Kushner ajtaján kopogtat. A Fehér Ház legutóbb a hét elején cáfolta, hogy Trump – aki május elején menesztette James Comey FBI-igazgatót, miután korábban arra próbálta rábeszélni, hogy hagyjon fel a Flynn elleni vizsgálattal – felmentené Muellert. De az a szóbeszéd is elterjedt, hogy Trump a főszereplőknek adott elnöki kegyelemmel zárná rövidre az orosz szál vizsgálatát, ami akár alkotmányos válságot is előidézhetne.
A külpolitikában is a maga sajátos útját járta Trump, aki rögtön kiléptette az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből, illetve a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) nevű szabadkereskedelmi megállapodásból. Ez utóbbi keserű gyümölcse december közepére érett be, amikor Japán és az EU aláírta azt a szabadkereskedelmi egyezséget, amellyel az unió megkapja mindazokat a kedvezményeket, amelyek a TPP révén az amerikai cégeket és agrártermelőket is megillették volna. Az év legnagyobb visszhangot kapott döntése Jeruzsálem amerikai elismerése Izrael fővárosaként – és a követség jövőbeni áthelyezésének ígérete – volt, ami az egyelőre a féltnél kevésbé vehemens muszlim reakciók ellenére még nehezen kiszámítható kockázatokat hordoz a Közel-Keleten.
Jeruzsálem ügyében Trump a hazai közönségének, és még inkább a konzervatív bázisának játszott, mert a twitteres szuperlatívuszokkal kísért sikerpropaganda ellenére kevés eredményt tudott felmutatni az elnöksége első évében. Az Obama által elfogadtatott egészségügyi reform átírása kudarcot vallott, pedig a republikánusok a Fehér Ház mellett a kongresszus mindkét házát is ellenőrzik, ám a megosztottságuk miatt nem jutottak egyezségre. Így a legnagyobb törvényhozási sikerük a három évtized után nagy nehezen tető alá hozott adóreform, amit ajándékként odatehetnek a karácsonyfa alá. Már csak azt kell ügyes csomagolással eltitkolniuk, hogy az adókedvezményekben megtestesülő igazi nyalánkságok a multinacionális cégeket és a gazdagokat illetik, a középosztály olcsóbb édességei a jogszabály szövege szerint legkésőbb 2027-ig kámforrá válnak.
A mégoly talmi törvényhozási siker felmutatására Trumpnak és pártjának azért van szüksége, hogy ezzel induljanak a novemberi félidős kongresszusi választás kampányába. A képviselőház ellenőrzése legutóbb 2010-ben cserélt gazdát, amikor a két évvel korábban a változás ígéretével könnyedén elnökké választott Obama is arculcsapásként élte meg, hogy a republikánusok 63 mandátumot elhódítva a többséget is megszerezték a 435 fős testületben. A demokraták visszatéréséhez 2018-ban 24 képviselői helynek kellene gazdát cserélnie, ami nem lehetetlen küldetés. Különösen, hogy Trump 32 százalékra mért népszerűségi mutatója a legalacsonyabb az első hivatali idejüket töltött elnökök körében. Ami hozzájárult a republikánusok idegességét növelő másik figyelmeztető jelhez. Ahhoz, hogy a pártelit jelöltjével szemben – és a Trump által a Fehér Házból eltávolított, de el nem engedett Steve Bannon volt főstratéga támogatásával – a republikánus előválasztást megnyerő Roy Moore a szenátori posztért elbukott a demokrata ellenfelével szemben abban az Alabamában, ahol tavaly utcahosszal nyert Trump, s ahol két évtizede nem termett babér demokratának.