Az emberrablók úgy állították meg Moro kocsiját, hogy a jármű előtt haladó fehér Fiat hirtelen fékezett, a politikust szállító autó pedig belerohant. Ahogy megállt a kocsi, a közelben rejtőzködő fegyveresek lerohanták Moro testőreit. 

A hatóságok szerint az emberrablást 12 ember követte el, s a rendőrök annak ellenére nem fogták el a merénylőket, hogy rövid idő alatt útakadályokkal zárták el a olasz fővárosból kivezető utakat, s helikopterekkel figyelték az egész területet. Néhány órával az emberrablás után jelentkeztek a Vörös Brigádok (Brigate Rosse) nevű szélsőbaloldali terrorszervezet emberei, és közölték, hogy ők fogták el a 61 éves kereszténydemokrata politikust. „Elraboltuk Aldo Morót. Ő az első áldozatunk, folytatni fogjuk, s az állam szívét célozzuk” – mondta a terrorszervezet embere, majd ismertette a szervezet követeléseit: függesszék fel a Vörös Brigádokhoz tartozó Renato Curcio és 14 társa milánói perét, s a hatóságok engedjék el a terrorizmussal vádolt aktivistákat.

A merényletnek volt szovjet szála is: a terroristák által használt fegyverek egy része ritkán használt szovjet fegyvertípusok közül került ki.

Az 1976-ig miniszterelnökként szolgáló Morót 55 napig tartották fogva a terroristák, s végül a meggyilkolt politikus holttestét egy Róma belvárosában parkoló gépkocsi csomagtartójában találták meg. A család annyira elégedetlen volt az olasz hatóságok tevékenységével, hogy nem egyeztek bele abba, hogy a politikusnak állami temetést rendezzenek.

A mai napig tartják magukat azok a nézetek, amelyek szerint az olasz politikai elitben sokan voltak olyanok, akik örültek annak, hogy eltűnt a színről a tehetséges és népszerű politikus.