Jé, egy új kínai tartomány – mondta Victor Cha amerikai Korea-szakértő, amikor meglátta, hogy Kim Dzsong Un egy kínai tulajdonban lévő Boeing 747-es fedélzetén érkezett meg tavaly Szingapúrba, a Donald Trump amerikai elnökkel tartott első csúcstalálkozó helyszínére. A kínai Jumbo használatát most Phenjanban is kellemetlennek érezhették, hiszen a kölcsöngép bevetése arra utalt, hogy a büszke Észak-Korea kénytelen nagyobb, és néha akaratos szomszédja segítségére támaszkodni.

Ezért Kim most egy páncélozott vonattal tette meg a Phenjan–Hanoi út legnagyobb részét, s bár valószínűleg az úton semmiben sem szenvedett hiányt a koreai diktátor, az aligha tetszett neki, hogy a szerelvény 60 kilométeres óránkénti sebességgel cammogott. Pontosabban nem is egy szerelvény: az elnöki karaván három szerelvényből áll, elől halad a pálya biztonságát és járhatóságát ellenőrző első, a végén pedig a küldöttség alacsonyabb rangú tagjait szállító harmadik vonat.

Kim még igénybe vehette volna az észak-koreai kormánygépet is, ám egészséges életösztöne megakadályozta őt ebben. A gép ugyanis egy közel negyvenéves Il-62-es, egy olyan gép, amely már új korában sem számított a repülésbiztonság szinonímájának: a szovjet gép ugyan négy hajtóműves, ám két-két motor közvetlen egymás mellett található a repülő farokrészén, ami azt jelenti, hogy egy esetleges hajtóműtűz esetén nagy eséllyel rögtön két motor esik ki.