Bírálta a Kubában történt zavargásokról terjesztett "hazugságokat" szombaton Miguel Díaz-Canel, a szigetország elnöke, aki a "forradalmi eszmék megerősítésének" szentelt havannai politikai gyűlésen beszélt több tízezer híve előtt. "Amit a világ most Kubáról lát, hazugság" - jelentette ki hat nappal a kommunista kormány elleni tüntetések után Díaz-Canel, aki bírálta a közösségi portálokon terjesztett, erőszakoskodásra és vandalizmusra buzdító "hamis képeket". "Árad a gyűlölet a közösségi portálon" - hangsúlyozta az elnök, azután, hogy vasárnap déltől szerda reggelig lekapcsolták az internethez való hozzáférést.

Kubában "nem olyan kormány van hatalmon, amely elnyomná a népét" - mondta az államfő.

"Egyetlen hazugságot sem tettek közzé véletlenül vagy tévedésből, mindez egy nem hagyományos háború forgatókönyve alapján végzett hideg számítás" - tette hozzá az elnök, aki az Egyesült Államokat vádolja a július 11-i tüntetések megszervezésével.

Az elmúlt hét végén több évtizede nem látott kormányellenes tüntetéshullám söpört végig az országon, a tiltakozók a koronavírus-járvány miatt padlóra került gazdasági helyzet miatt fejezték ki elégedetlenségüket. A tüntetéseken egy ember meghalt, több tucatnyian megsebesültek és több mint száz embert vettek őrizetbe - emlékeztetett az AFP francia hírügynökség.

A 90 éves volt elnök, Raúl Castro is ott volt a nagygyűlésen, a helyzet súlyossága miatt átmenetileg kénytelen volt visszatérni a visszavonultságból.

Röviddel a gyűlés előtt egy férfi a kormányellenes tüntetés himnuszává vált rapszám szavait kiáltotta - "Patria y Vida" (haza és élet), a rendvédelmi erők őrizetbe vették - jelentették az AFP tudósítói a helyszínről.

A Granma, a Kubai Kommunista Párt lapja szerint hasonló nagygyűléseket tartottak a karibi szigetország más városaiban, így Santiago de Cubában, Bayamóban, Camagüeyben és Santa Clarában is.

A kubai megmozdulások tétjéről ebben a cikkben írtunk bővebben:

A változás küszöbén Kuba, kérdés, meg tudja-e lépni

Évtizedek óta nem látott tüntetéshullám volt a hétvégén Kubában, és bár a kormány mindent megtesz azért, hogy elfojtsa ezeket, egyelőre bizonytalan a kimenetel, hiszen a kubaiak olyat élhettek meg, amit 1959 óta nem: a szabadság érzését.