Már évek óta gyűlnek annak a kirakósjátéknak a darabjai, amelyekből, ha eleget sikerül megtalálni, fény derülhet a 2014 óta működő orosz árnyékhadsereg, a Wagner csoport féltve őrzött titkaira. Most a BBC több puzzle-darabot is egymáshoz illesztett: a feledékeny zsoldos által hátrahagyott tabletet, a líbiai titkosszolgálat értesüléseit, valamint egy ENSZ-jelentést. Ezekből pedig kiderült, hogy a Wagner zsoldosai 2019-ben és tavaly jelen voltak a nyugat-líbiai frontokon, ahol Haftar tábornok mellett vettek részt a polgárháború összecsapásaiban. A tableten talált adatokból arra is fény derült, hogy a fegyveresek nagy mennyiségű aknát helyeztek el Ain Zara város térségében, s egy egész listát állítottak össze arról, hogy milyen - csak az orosz hadsereggel való együttműködés révén megszerezhető – fegyvert kívántak beszerezni maguknak.

A BBC oknyomozói által összeállított cikk egyik érdekessége, hogy több titkosnak szánt dokumentum alján a D. U. monogram szerepel, amely minden bizonnyal Dmitrij Utkinra, az orosz katonai titkosszolgálat egykori (?) tagjára utal, aki 2013-ban a szíriai diktátor, Basar Aszadot segítette a szíriai harcokban, majd onnan hazájába visszatérve megalakította a maga zsoldoscsapatát, a Wagnert. A Wagner Utkin kódneve, több forrás szerint is odaadó híve a náci Németországnak, azért választotta ezt a nevet, mert az Richard Wagnerre, Adolf Hitler kedvenc zeneszerzőjére utal.

Utkin 2014-től fogva részt vett előbb a kelet-ukrajnai harcokban, ahol az Oroszország-párti ukrán szakadárok létrehozták a maguk két bábállamát, a Luhanszki és a Donyecki Népköztársaságot, majd 2016-ban már a Kremlben látták, ahol állami kitüntetést kapott a harcokban mutatott bátorságáért. Sokak szerint a különféle frontokon vívott harcokban nem csak bátorságról tett tanúbizonyságot, hanem a kegyetlenségről is: állítólag kivégeztetett több elfogott ellenséget is.

A Wagner katonái a Közép-Afrikai Köztársaságban is megfordultak, ahol egy ENSZ-jelentés szerint a zsoldosok gyilkosságokban és fosztogatásokban is részt vettek: a világszervezet ugyan az elkövetőket nem azonosította a csoport tagjaiként, több oknyomozó bebizonyította, hogy a bűnösök a Wagner tagjaiként fordultak meg a harcok sújtotta térségbe.

Ellenőrzött kép egy nagy, rögtönzött robbanószerkezetről, amely az oroszok által támogatott Wagner-csoporthoz köthető, és melyet Tripoli egyik lakónegyedben lévő építőelemek közé rejtettek el

AFP

A zsoldoshadsereg – amely állítólag mintegy tízezer fegyveressel rendelkezik – egyik különlegessége az, hogy papíron nem is létezik. Miközben a csoport kiképzőtáborokat is működtet, hivatalosan nem jegyezték be a szervezetet, és azt sem tudni hivatalosan, kik állnak a „vállalkozás” élén.  Ennek magyarázata egyszerű: egyrészt az orosz törvények is tiltják zsoldosközvetítő vállalatok működtetését, másrészt a fegyveresek ellen nemzetközi szankciókat hoztak, így kellemetlen lenne, ha a Wagnert valamilyen formában kapcsolatba lehetne hozni az orosz hatalmi körökkel. Pedig sok a gyanús jel, az egyik kiképzőtábor a dél-oroszországi Molkino mellett van, ahol az út másik oldalán az orosz különleges erők központja található. A Wagner egyik különlegessége, hogy ugyan a katonák jó fizetségért harcolnak, valamennyien orosz hazafinak vallják magukat és vállalják, hogy az orosz érdekekért küzdenek.

Titokvédelem felsőfokon

A csoport vezetői igyekeznek megőrizni a titkokat. Amikor 2018-ban orosz újságírók a Közép-Afrikai Köztársaságba utaztak, hogy a Wagner után nyomozzanak, egy rajtaütésben a helyi fegyveresek megölték a kíváncsiskodókat, s még ebben az évben a Wagner szíriai ténykedését vizsgálgató másik orosz oknyomozó, Makszim Borogyin „kiesett” lakása erkélyéről. Más újságírók pedig arról panaszkodnak, hogy azonnal életveszélyes fenyegetések érkeznek, ha kutakodni kezdenek. A Wagnert egyébként azért hívják csoportnak, mert a fegyveresek körében több olyan orosz cég található, amelyek rendre megjelennek az orosz zsoldosoknak is munkát adó válságövezetekben. S ezek a cégek feltűnően jól szerepelnek, a Kapital nevű vállalkozás például Szíriában kapott engedélyt olaj- és gázlelőhelyek kutatására. Hasonló a helyzet Afrikában is, ahol a csoporthálóhoz tartozó cégek különféle bányákba és energiacégekbe szállhatnak be.

Az oknyomozók addig már eljutottak, hogy a Wagner valódi működtetője az a Jevgenyij Prigozyin, aki pályafutását még Szentpéterváron, előbb hotdogárusként, majd étteremtulajdonosként kezdte, ő szervezte meg az éppen hatalomra került Vlagyimir Putyin orosz államfő első nemzetközi fogadásait és díszvacsoráit. (Ezért kapta meg a Putyin szakácsa gúnynevet is.) Mára már Prigozsin egész ételbeszállítói birodalmat hozott létre – egyebek mellett a hadseregnek, illetve az általános iskoláknak szállít –, emellett bekerült a Kreml urának legbelső bizalmasi körébe is. „Másodállásban” ő volt az is, aki elkezdte működtetni azt a szentpétervári Internetkutató Ügynökséget (IRA), amely gyakorlatilag trollgyárként működött: a bérkommentelők ezerszámra írták a külföldre szánt posztokat, amelyek célja a nyugat demokráciákba vetett bizalom aláásása volt. Főállása mellett részt vesz különféle fegyverüzletekben is, szoros kapcsolatok fűzik a védelmi minisztériumhoz. A nem hivatalos információk szerint így válhatott közvetítővé az orosz állam és a Moszkva érdekeit szolgáló, ám hivatalosan nem vállalható katonai akciók szervezőjévé is.

Putyin és Jevgenyij Prigozsin oligarcha

AFP

Igazi keményfiú

Prigozsin és az orosz állam képviselői rendületlenül cáfolják, hogy bármi közük lenne a Wagnerhez, s Putyin szakácsa már több médiumot be is perelt az általa hazugságnak nevezett vádak terjesztése miatt. Hogy Prigozsin igazi „keményfiú” az is bizonyítja, hogy múltja igen foltos: még a szovjet időkben kilencéves börtönre ítélték, mert tagja volt egy szervezett alvilági csoportnak. 1990-ben szabadult, s börtönviseltsége ellenére kiváló kapcsolatokat alakított ki a szentpétervári városi vezetéssel, állítólag Putyin – aki ebben az időben az északi fővárosként is ismert Néva-parti város vezetésében tevékenykedett – már ebben az időben ismerte őt.