A propaganda működése, az erotikus álmok titka és Lucas háborúi: a HVG nagy nyári könyvajánlója 1. rész
Idén is összegyűjtöttük azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
„Rendellenes egészségügyi incidensről” szóló információ miatt háromórás késéssel érkezett kedden Hanoiba szingapúri látogatása után Kamala Harris amerikai alelnök. A hanoi amerikai nagykövetség közleményben tudatta a késés tényét és indokát.
A „rendellenes egészségügyi incidens” kifejezést rendszerint a „Havanna-szindróma” – a kubai fővárosban működő amerikai nagykövetség diplomatáit ért rejtélyes betegség – megnevezéseként használják. A helyzet megvizsgálása után úgy döntöttek, hogy a látogatás folytatódik – olvasható a közleményben.
Washingtonban észbe kaptak, hogy a Havanna-szindróma ügyét nem lehet bagatellizálni
Szingapúrban Harris hétfőn tárgyalt Lee Hsien Loong miniszterelnökkel és Halimah Jacob elnökkel, kedden pedig beszédet mondott, amelyben a Dél-kínai-tenger országainak a megfélemlítésével vádolta meg Kínát, amiért mesterséges szigeteket épít, és fegyverzeteket telepít a térség olyan részeire, amelyeket Vietnam is magának követel.
„Tudjuk, hogy Kína kényszeríti, megfélemlíti a Dél-kínai-tenger nagy részét, és követeléseket támaszt velük szemben” – jelentette ki Harris a beszédében, amelyben felvázolta Joe Biden amerikai elnök kormányzatának az Indiai- és a Csendes-óceánnal kapcsolatos elképzeléseit. – „Peking fellépése továbbra is aláássa az országok jogrendjét, és a szuverenitásukat fenyegeti.” Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „a jövőben is szövetségesei és partnerei” mellett áll a kínai fenyegetésekkel szemben.
Harris Szingapúrban fogalmazott alelnökségének kezdete óta a legkeményebben Kínát bírálva, amire Vang Ven-bin kínai külügyi szóvivő úgy reagált: a szervezetlen kabuli kivonulással az Egyesült Államok elveszítette a hitelét.
Beszédében Harris ügyelt arra, hogy hangsúlyozza: a nagyobb amerikai szerepvállalással az Indiai- és a Csendes-óceán térségében Washington nem csupán a kínai befolyást igyekszik ellensúlyozni, de megosztani kívánja azt az „optimista látásmódot is, amellyel az Egyesült Államok tekint térségbeli közreműködésére és partneri viszonyára”.
