Scholz kancellár Varsóban: barátságos hang, változatlan ellentétek

Olaf Scholz új német kormányfőt sokkal barátságosabban fogadta vasárnap Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, mint külügyminiszterét pénteken az ő partnere, de a nézetkülönbségek világosak voltak. A lengyel kormányfő azt ugyan nem mondta ki közös sajtótájékoztatójukon, mint Rau külügyminiszter, hogy ne helyezzék üzembe az északi-tengeri Északi Áramlat 2 gázvezetéket, de hosszan magyarázta, hogy az az orosz zsarolást szolgálja, és nehezíti a tranzittól eleső Ukrajna helyzetét. Nem szabad megengedni, hogy a dráguló energia a háztartások helyzetét nehezítse, ezért Lengyelország a magas árakért az orosz Gazprom mellett szintén felelőssé tett széndioxid-kvótakereskedelmet is új alapokra helyezné.

Scholz csak arra reagált, hogy Ukrajnát támogatni kell a gáztranzit megmaradásában és határainak sérthetetlenségében. A Fehéroroszországgal szembeni szankciók ügyében teljes volt az egyetértés, és elítélték, hogy a minszki diktátor eszközként használja az általa odaszállított migránsokat.

MTI / PAP / Pawel Supernak

Világos volt az Európai Unió jövőjének eltérő megítélése. Morawiecki arra a német újságírói kérdésre nem válaszolt ugyan, hogy egyetért-e pártelnökével, Jaroslaw Kaczynskival, aki egy zárt ülésen állítólag azt mondta: a németek egy „negyedik birodalmat” építenek, de hangsúlyozta: a szuverén államok, a hazák Európáját támogatja, és elutasítja az új német kormánykoalíció megállapodásában szereplő föderalizálást, sőt centralizmust.

Ez utópia, mondta, és követelte a Helyreállítási Alapból járó pénz mielőbbi kifizetését. Scholz erre reagálva csak a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta. Pragmatikus megoldást javasolt, ugyanakkor kiemelte a jogállam fontosságát. Morawiecki a világháborús kárpótlást is finomabban vetette fel, mint külügyminisztere pénteken, de Scholz erre csak annyiban válaszolt, hogy a németek szörnyű múltbeli bűnei után milyen nagy dolog a mai baráti és jószomszédi viszony.

Viszonylag új témaként vetette fel a lengyel kormányfő a kisebbségi nyelvoktatás „egyenrangú” megoldását, egyenlőségjelet téve ezzel a sokszáz éve a mai Lengyelország területén élt, 1945 után azonban onnan jórészt kitelepített német őslakosság csekély megmaradt része és a Németországba az elmúlt évtizedekben bevándorolt lengyelek között. Scholz erre nem válaszolt, de a megoldást aligha segíti egy radikális lengyel kormánypárti képviselő, aki el akarja venni a sziléziai németek – általában egyetlen parlamenti mandátumot eredményező – választójogi kedvezményét.

Az alig kétórás tárgyalás után mindkét kormányfő hangsúlyozta a jó légkört, a gazdasági kapcsolatok fontosságát és azt, hogy új fejezet kezdődött a kétoldalú kapcsolatban. Továbbá annak szimbolikus jelentőségét, hogy szinte percre pontosan az 1981-es szükségállapot bevezetésének 40. évfordulója előtt találkoztak, aminek tudatában különösen fontos a demokrácia.