Kijev, az aranykapu városának ostroma három napja tart. Amit a belvárosból nem láttunk, mert nem láthattunk, az ma szembejött egy a külvárosba tett utunk során. A kijeviek barikádokat emelnek, ellenőrző pontokat hoznak létre a fontosabb közlekedési csomópontokon. Ez lehet néhány egymásra hányt autógumi, de komoly betonakadály-rendszer is. Az önkéntesek sáncokat ásnak, a meghatározó helyeken lőállásokat alakított ki a hadsereg.

Az ukrán hadsereg mellett végre láthatóvá vált az önkéntesekből álló fegyveresek tömege is. Autoritásuk ugyanakkora, de külföldiként bennük már nehezebb fenntartások nélkül megbízni. Egyértelműen látszik a munkálatokból és a hozzállásból: Kijevben véres utcai összecsapásokra készülnek. Az áteresztő pontokon állomásozók idegesek, feszültek, de hogyan is lehetnének nyugodtak, mikor az orosz hadsereggel, óriási túlerővel kell szembenézniük.

Erre már volt példa szombaton hajnalban is a Beresztejszka metró állomás mellett, ahová a tömegközlekedés teljes leállása miatt stoppolással érkezünk. A helyiek elmondása szerint, amit nem tudunk megerősíteni más forrásból, három teherautóval és egy páncélozott harcijárművel érkeztek orosz katonák. Van, aki szerint ukrán egyenruhába öltözve, legalábbis így dolgozta fel az ukrán média. Egy környékbeli idős úr szerint viszont orosz reguláris erőknek tűntek. A harcok nyomai mindenütt ott vannak a téren. Kitört ablakok, lövedékek ütötte lyukak mindenütt, három kiégett teherautó, melyek közül az egyik még nagy lángokkal ég, mikor odaérünk.

Túry Gergely

Mindenhol törmelék, töltényhüvelyek, gránátdarabok és helyenként a pusztítás ennél sokkal émelyítőbb nyomai: véres emberi maradványok. Megszólal a sziréna, és jobb ötlet híján a katonák az árkádok alá terelik be az embereket. Hallani a puffanásokat, de egyelőre távolabbról. A riadó után stoppolunk vissza a városba. A sokadik autó felvesz, sofőrje nyugodt, kimért és remek angolsággal beszél. Sietnünk kell, mert a szállásunk az erőforrás és az utánpótláshiányok miatt bezár. A magyar nagykövetségen segítenek nekünk és tudunk egy kicsit dolgozni, mielőtt továbbmennénk.

A Zsuljani repülőtér közelében, ahová a gépünk még egy másik Kijevbe érkezett meg szerda reggel, egy sokemeletes lakóház oldalába csapódott be egy rakéta. A robbanás ereje akkora volt, hogy legalább három emeletet lerombolt az épület egyik oldalán és törmelékeket még a sugárút másik oldalára is átszórta. A rengeteg vasbeton darab mellett a földön háztartási berendezések, bútordarabok, de még családi fotóalbumok is hevertek. Fent a magasban, a félig leszakadt emeleteken tűzoltók dolgoznak. A leszakadt ablakkeretek és zsarátnokok mellől a szél nagy füstös felhőkben fújja le a törmeléket a mélybe. Hogy melyik fél lőtte ki a rakétát, nem lehet tudni, az ukránok és az oroszok egymásra mutogatnak.

Túry Gergely

"Végre nyugodt álmom volt és egy rémálomra keltem fel. A hatalmas robbanásra ébredtem, mikor becsapódott. Életem legrosszabb reggele volt. Amikor kinéztem az ablakon, azt hittem hallucinálok" - mondja Jurij, aki majdnem szembe lakik a szétlőtt házzal. Azt mondja, már világos volt. Jól lehetett látni, ahogyan az épület oldala lángra kapott a becsapódás után.

Túry Gergely

Átautózunk Obolon-negyedbe, a város északi szélére, ahová tegnap metróval akartunk eljutni, de akkor már megjelentek az oroszok és kemény harcok zajlottak. Itt válik igazán láthatóvá a háborús készülődés, a sáncásás, a barikádok építése és az egyre több ellenőrző pont, ahol tilos fotózni, de még a telefont sem szabad elővenni, a katonák így is idegesek és táncol az ujjuk a ravaszon, legalábbis talán így lehetne fordítani az angol trigger-happy kifejezést. Végül megérkezünk egy épülethez, ahol az önkéntes haderőbe jelentkező kijeviek hosszú sora áll. Egyikükkel szóbaelegyedek.

“Miért jelentkezel önkéntesnek?” “Hogy miért? Hát mert 2014 óta harcolok. A Donbaszban, Luhanszkban, alul felül bejártam már a frontvonalat. Most azért jöttem, hogy ezzel a harci tapasztalattal regisztráljak az önkéntes haderőbe” - válaszol a látszólag a húszas évei közepén járó, de már veterán katona, Danyiló, mikor arról kérdezem, mi vitte rá, hogy már a városba is bejutott óriási orosz túlerővel szemben beálljon önként harcolni. Készségesen és jókedvűen válaszol, de az érzelmi motivációira vonatkozó kérdések elől kitér. Bizakodóan mesél viszont arról, hogy északon és délen is sikerült visszaverni az ukrán hadseregnek az orosz támadást ellentámadásokkal. Azt mondja, nincs elég fegyver, ezért azt most nem osztanak, csak felírják az adataikat és majd értesítik őket, ha kerül muníció.

Túry Gergely

Délután 5 órától kijárási tilalmat rendeltek el, indulnunk kell, hogy időben átérjünk a nagykövetségen hagyott bőröndeinkkel a közeli szállásra. Utolsó pillanatban megpillantjuk azt, amit az ostromlott Kijevben az, ami a sivatagban oázis: egy nyitvatartó boltot. Az üzletek 99 százaléka zárva, itt is megpróbálnak leszerelni azzal, hogy mindjárt kezdődik a tilalom, de végül sikerül kikönyörgni egy villámbevásárlást és jó magyar szokás szerint 3 perccel a kijárási tilalom kezdete előtt eltűnni az utcáról.

Az este már a szokásos mederben kezdődik, megszokott koreográfia szerint. Ahogy feltűnik az első csillag az égen, elindul az első rakéta is és követi sok másik. A belvárosból most már egyre közelebbről hallatszanak a robbanások, de még az elején tartunk. Az igazi darálás este tíz és éjfél között, aztán hajnali 4 és 5 között zajlik. A harmadik nap után már ennyire kiismerhető a háború táncrendje.

Az éjszakai légiriadókat meg lehet szokni. A távoli puffanásokat meg lehet szokni. A kijárási tilalmat meg aztán pláne. A bizonytalanságot, az ostromlott városban totyogó gyerekek látványát, a vér, az emberi maradványok látványát, a szétlőtt lakóházak látványát, a családi albumot a romok között - nem, ezeket nem lehet megszokni és feldolgozni is hosszú idő lesz. Hát még a kijevieknek.