Épphogy felkelt a nap Felsőnémetinél, a legnagyobb ukrán-szlovák határátkelőhelyen, de már kilométeres a kocsisor. Ukránok százai várakoznak a dombtetőn, melyen keresztül az út a vámkapuhoz vezet. Mindenki a háború elől menekül a határ túloldalára. A lényeg, hogy bejussanak Szlovákiába és ezzel az Európai Unióba.

Szinte kizárólag nők és gyerekek vesztegelnek ezen az átkelőhelyen: a csecsemőtől az óvodáson át a tinédzserig. A kisebbek babakocsiban, bébihordozóban vagy az anyjuk karjában dideregnek. Szinte senkinél nincs nagy csomag, csak hátizsákokat, nagyobb kézitáskákat és bevásárlószatyrokat hoztak magukkal. Férfit alig látni. Ha fel is bukkan néhány, csak azért, mert a családját a határig kísérte. Vaszil Balcsuk, egy ötvenes éveiben járó férfi a feleségét és gyermekeit hozta el az átkelőig.

„Én Ukrajnában maradok. A feleségemet, a menyemet és a gyerekeimet Csehországba küldöm a rokonokhoz” – mondja, aztán hozzáteszi: „Ungváron a területvédelemnél szolgálok. Ha az oroszok beteszik ide a lábukat, harcolni fogok. Kaptam katonai kiképzést.”

Egy férfi elbúcsúzik feleségétől a határon.

Luboš Palata/Deutsche Welle

Mint az ukránok nagy része, ő is szentül hiszi: az orosz hadsereg legyőzhető.

„Néhány napig kell még kitartanunk Kijevben, aztán Putyin kénytelen lesz tárgyalni. És a független Ukrajna túléli ezt a háborút” – reménykedik Vaszil. Azért a feleségét és gyerekeit a biztonság kedvéért ő is a csehekhez küldi.

A határon úgy tűnik, hogy a várakozásnak sosem lesz vége: a kocsisor órákig meg se moccan, vagy ha mégis, lépésben halad. A határellenőrzés lassú, főleg az ukrán oldalon. Ezrével érkeznek az emberek az átkelőhelyre, az autósor egyre nő. Nem kis feladat az ukrán határőröknek fenntartani a rendet ebben az embertömegben.

Önkéntes tűzoltók és civil segítők vízzel, teával és más frissítőkkel várják a menekülteket. Felállítottak egy nagy sátrat is, ahol némileg felmelegedhet, aki nem bírja a hideget. Azonban senki nem mer kilépni a sorból. Nem merik kockáztatni keservesen kivívott pozíciójukat.

„Emberek, ne lökdösődjenek! Senkit nem engedhetünk át, amíg nem kapunk utasítást!” – kiáltja a tömegbe újra és újra a határőrség parancsnoka. Senkivel nem tesznek kivételt, mindössze néhány német diplomáciai járművet engednek előre.

Emberek ezrei várakoznak a hidegben és a fagyban a szlovákiai határátkelőhelyen.

Luboš Palata/Deutsche Welle

Tatjana négy gyermekével együtt próbál átjutni a határon.

„A közép-csehországi Kolinba igyekszünk a férjemhez, aki egy ottani építkezésen dolgozik” - magyarázza elég jó csehséggel. „Sokan vagyunk itt csehországi és szlovákiai kötődésűek, főleg oda akarunk eljutni.”

Egy darabka Csehszlovákia

Kárpátukrajna, a mai Kárpátalja, az első és a második világháború közötti húsz évben Csehszlovákia legkeletibb régiója volt. A második világháború után azonban a sztálini Szovjetunió annektálta ezt a területet, megsértve ezzel az 1943-as csehszlovák-szovjet államközi megállapodást. Ukrajnában élő csehek és szlovákok ezrei hagyták el ekkor szülőföldjüket, hogy Csehszlovákiában telepedjenek le. A Szovjetunió felbomlása után barátaik és rokonaik is követték őket, főként azért, hogy építkezéseken és gyárakban dolgozhassanak.

Ma a tíz és félmillió lakosú Csehországban hozzávetőlegesen százezer cseh állampolgársággal rendelkező ukrán él, és körülbelül kétszázezernek van Csehországban bejelentett állandó lakcíme. Szlovákiában tízezer körüli ukrán lakik, főként Eperjesen és az ukrán határ közelében. Néhány településen, például Ugaron még a helység- és utcanévtáblák is kétnyelvűek.

Ungváron, ahol még mindig áll az 1930-as évek egykori csehszlovák kormányzati negyede, az ország továbbra is élénken jelen van a köztudatban, és igen népszerű. Máig megvan az első csehszlovák elnök, Tomas Masaryk emlékműve, akinek a nevét viseli egy híd az Ung folyón, valamint egy 1932-ben épült ungvári iskola, amelyet a cseh nyelvű felirat szerint „Masaryk Jubileumi Iskolának” hívnak.

Az első csehszlovák elnök, Tomáš Garrique Masaryk emlékművét Ungváron csak néhány éve restaurálták.

Luboš Palata/Deutsche Welle

A százezer lakosú Ungvár mára a kevés helyek egyike Ukrajnában, amelyet nem ért még el a háború. Ennek az elbűvölő városnak, amely a koronavírus-járványt megelőző években különösen népszerű volt a turisták körében, jelenleg is teltházzal működnek a szállodái.

„Azt sem tudom, hova kapjak. Zsúfolásig vagyunk, és még így is folyamatosan csörög a telefon: tucatjával hívnak minket szálláskeresők” – meséli Natalie, a Kakadu Hostel munkatársa.

Csakhogy a vendégház most menekültszállóként üzemel, ahová Ukrajna összes szegletéből érkeztek családok, a legtöbbjük gyerekkel, van, aki háziállattal.

„Ez tényleg az utolsó macska, amit befogadunk!”, közli Natalja az újonnan érkezőkkel. Bár megtehette volna, nem emelt az árain. „A háborún nem nyerészkedik az ember” – vallja sok más környékbelihez hasonlóan.

Az itt élők hisznek abban, hogy őket nem éri el a front.

„A Kárpátok 2000 méter magas hegyei és a NATO-országok közelsége egyfajta védelmet nyújt nekünk” – magyarázza kora este barátai körében egy sör mellett Olekszander Macucha.

„Ha az oroszok errefelé nyomulnának, a hegyekben fogunk várni rájuk, és teljesen biztos, hogy nem jutnak át” - állítja.

„A bombázóikat meg a rakétáikat ugyan nem állítják meg a hegyek. Akár már holnap ránk küldhetik őket” – mond ellent a valamivel idősebb Arszenyij.

Miért nem véd meg minket a NATO?

A két ország közötti földrajzi közelség és történelmi kötődés jó néhány emberben kérdéseket vet. „Masaryk-emlékművek vannak a városban, korábban Csehszlovákiához tartoztunk. Csehek, miért nem jöttök megvédeni minket? És Európa, ti miért nem?”, háborog a taxisofőr, Vaszil.

Ukrán menekültek egy szlovákiai menekülttáborban.

Luboš Palata/Deutsche Welle

Egy idősebb ukrán nő az ugari határátkelőnél közvetlenül Zuzana Caputová szlovák köztársasági elnökhöz címezi szavait.

„Kérem, segítsen Ukrajnának, elnök asszony. Európához akarunk tartozni. És Putyin nemcsak Ukrajnát támadja, hanem önöket is. Ukrajnában egész Európáért harcolunk!”.

A cseh és a szlovák átkelőhelyeken befogadják az ukrajnai menekülteket. Az első héten legalább hetvenezer ember jutott át Szlovákiába. Többségük továbbutazott a Csehországban élő ukrán rokonokhoz és barátokhoz, és csak néhány ezren maradtak Szlovákiában.

„A legnagyobb menekülthullám még hátravan, és sokkal, de sokkal nagyobb lesz az eddigieknél” – nyilatkozta a szlovákiai elnöki hivatal egyik tisztviselője a Deutsche Wellének. „Mi mindenesetre készen állunk, több tízezer ukrajnai menekültet tudunk befogadni Szlovákiában”.

Szerző: Lubos Palata. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette.