Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A NATO nem lép be a háborúba – jelentette ki Olaf Scholz német kancellár Berlinben, mielőtt Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral tárgyalt volna. Kiemelte, hogy országa kiáll „a bátor ukránok mellett” és pénzügyi és humanitárius támogatás mellett katonai felszerelésekkel is segíti, hogy „megvédhessék hazájukat az orosz agresszióval szemben”. Hozzátette:
megrendít bennünket a sok orosz fiatal sorsa is, akiket vezetőik értelmetlen háborúba küldenek, saját szomszédjaik ellen.”
A kancellár szerint „mindenkinek tudnia kell Oroszországban, hogy egyedül Putyin elnök viseli a felelősséget”. Megjegyezte, mindent meg kell tenni azért, hogy a lehető leghamarabb elhallgassanak a fegyverek. Ugyanakkor, fűzte hozzá a német kancellár,
azt is világosan és egyértelműen ki kell mondani, hogy a NATO nem lép be katonailag ebbe a háborúba.
„Ez Putyin elnök háborúja” – ezt már Jens Stoltenberg nyilatkozta, hozzátéve, hogy az orosz elnöknek meg kell állítania a háborút, vissza kell vonnia csapatait és vissza kell térnie a diplomáciához. A NATO főtitkára kifejezte nagyrabecsülését a szövetség keleti tagállamainak védelmét, valamint az Ukrajna és az ukrajnai menekültek támogatását szolgáló német erőfeszítésekért.
