“Ez az emlékezetünk, nem tisztelik ezt és engem sem tisztelnek. Undorító amit művelnek” - így kommentálta az észtországi Narva városában egy 82 éves orosz nyugdíjas asszony a brüsszeli Politiconak, hogy a hatóságok elszállítják a második világháborús emlékműveket az utcákról és a terekről Észtországban. A háború Ukrajnában régi ellentéteket hozott felszínre az észt többség és az orosz kisebbség között a balti államban.

A független Észtországot a Hitler-Sztálin paktum a Szovjetuniónak juttatta 1939-ben. A szovjet megszállás idején tombolt a terror Észtországban, aztán következett a náci megszállás, és végül visszajöttek a szovjet csapatok, akik maradtak is a Szovjetunió bukásáig, 1991-ig.

Sztálin parancsára pedig tömeges orosz betelepítést hajtottak végre, ennek következtében megváltoztak a nemzetiségi arányok Észtországban. Az orosz kisebbség a magáénak érezte a második világháborús emlékműveket, az észt többség kevésbé. Eddig mégis megőrizték azokat, de Putyin agressziója Ukrajna ellen megkongatta a vészharangot Észtországban.

“Megosztják a társadalmat ezek az emlékművek” - indokolta a kormány döntését az észt külügyminiszter a Politiconak. “Nagyon is szükséges a második világháborús emlékművek régóta esedékes eltávolítása, mert ezek fokozzák a társadalmi feszültséget” - hangsúlyozta Urmas Reinsalu.

Putyin birodalmi álmai aggodalmat keltenek

“Oroszország Ukrajna elleni háborúja megvilágítja a második világháborús emlékművek elfelejtett jelentését” - hangsúlyozta Észtország köztársasági elnöke szombaton, amikor az észt függetlenség napját ünnepelték. Alar Karis nem hallgatta el, hogy nagy a bizalmatlanság az orosz kisebbség iránt. Különösen olyan helyeken, mint Narva városában, az orosz határon, ahol a lakosság többsége orosz.

“Helyre kell állítani a bizalmat Narva és a kormány között” - fogalmazott az államfő, aki hangsúlyozta , hogy “Észtország mindnyájunk hazája.”

A kis balti államban a függetlenség kikiáltása óta gyanakodva szemlélték a jelentős létszámú orosz kisebbséget. Szigorúan szabályozták az állampolgárságot, és észt nyelvtudáshoz kötötték azt. “Ennek az volt a célja, hogy arra ösztönözze az oroszokat: térjenek vissza Oroszországba” -vázolja fel a helyzetet Kristjan Kaldur, a Balti Intézet vezető szakértője Tallinnban. “Aztán a korábbi szigorú politika az orosz kisebbséggel szemben enyhült. Az ezredforduló táján megkezdődött az integrációs politika. A kormányok komoly erőfeszítést tettek arra, hogy az orosz kisebbséget megtanítsák észtül. Erre sok pénzt fordítottak. Sok orosz így is kimaradt a rendszerből, mert nem tudta, vagy nem akarta letenni az észt nyelvvizsgát. Így hozzájutott észt útlevélhez, de állampolgársághoz nem.”

Jelenleg 65 ezer orosz számít “szürke polgárnak” Észtországban, ahol nem állampolgárok, de útlevelük van, hogy elhagyják az országot.

Putyin Ukrajna elleni agressziója után betiltották az orosz televíziókat Észtországban. Az orosz kisebbség ezt komoly sérelemként érte meg. Ráadásul Putyin propagandája azt terjeszti, hogy az észt kormány deportálni akarja az orosz kisebbséget. Tallinnban a kormány siet cáfolni ezt.

Amióta pedig kitört a háború Ukrajnában, egyre több orosz folyamodik észt állampolgárságért.

Fokozza a feszültséget, hogy Narva határváros: sok orosz itt érkezik meg az Európai Unió területére. Emiatt Észtország le kívánja zárni határát az orosz polgárok elől - a két másik balti államhoz hasonlóan. Ez a kérdés megosztja az Európai Uniót, hiszen Csehország, Lengyelország és Finnország támogatja a balti álláspontot, míg Németország, Magyarország Görögország és Ciprus nem. Josep Borrell, az Európai Unió külügyi főképviselője is úgy nyilatkozott, hogy “az oroszok kizárása az Európai Unióból, illetve a schengeni övezetből, nem jó ötlet, mert megosztja a tagállamokat”. Az Európai Unió külügyminiszterei hamarosan Prágában vitatják meg az orosz polgárok vízumát, amelyet Észtországban meg akarnak szüntetni az ukrajnai háború miatt.

Borítóképünkön az észt főváros, Tallinn