Cerasela Cilibon öreg terepjárója hangosan zörög a rettenetes utakon. Az Európai Unió legkeletibb határa mentén autózunk, ott, ahol az összes tagállam közül először kel fel a nap, és a legkorábban kezdődik az este.

Peripravát Románia „legutolsó településének” nevezik: a falu közvetlenül a Nebunu tó és a Duna partján fekszik. A falucska neve a történelemkönyvekből lehet ismerős: a kommunizmus idején a közelében épült az egyik legkeményebb munkatábor, melynek romjai ma is láthatók. A folyó túloldalán, mindössze két kilométernyire terül el a 7000 fős ukrán város, Vilkove. A festői szépségű Duna-delta biorezervátum északi részén járunk, ahol a Duna képezi a természetes határt Románia és Ukrajna között.

Valószínűleg Vilkovét vette célba az az orosz drón is, amely vasárnapról hétfőre virradóra csapódott be a 160 lelkes román falu közelében. Nem ez az első drón vagy dróndarab, amely célt téveszt, és Romániában a határmenti települések közelében ér földet. Július vége óta Oroszország intenzíven bombázza Ukrajna román határhoz közeli dunai kikötőit. Drónjaik már több alkalommal sértették meg Románia légterét, és csapódtak be a NATO tagország területére.

Egyre közelebb a háború

Cerasela Cilibon a Corona-járvány idején költözött Bukarestből a Duna-delta vidékére, és ott is ragadt.

CristianȘtefănescu/DW

Cerasela Cilibon eredetileg bukaresti, de annyira beleszeretett a környék természeti adottságaiba, hogy a koronavírus-járvány idején ideköltözött, és itt is maradt. „Itt minden álomszerű volt a háború kitöréséig. Ami szó szerint felriasztott minket az álmunkból” – emlékszik vissza a román asszony arra a júliusi éjszakára, amikor a környékükön is elkezdődött a bombázás.

„Az első dolgunk volt, hogy kiderítsük, mi történt – és pontosan hol. A faluból nem lehet rálátni a Dunára, ezért azonnal a kis kikötőhöz mentünk. Onnan már jól láttuk a tüzeket a határon túl, Ukrajnában. Rájöttünk: mi itt mindannyian élő célpontok vagyunk, teljesen védtelenek. Épp úgy, mint a civilek Ukrajnában. Ugyanannak a háborúnak a civiljei, akik bármikor odaveszhetnek”.

Azóta lényegében nincs olyan nap, hogy Oroszország ne támadná a közeli három ukrán dunai kikötőt, Renit, Izmajilt és Kiliát. Szeptember negyedikén Oroszország Izmajilt bombázta kamikáze drónokkal, melyek közül az egyik román területen, Plauru és Ceatalchioi között csapódott be. Bár az ukránok rögtön jelezték az esetet, a román hatóságok először hevesen cáfoltak, félve attól, hogy az ukránok belerángatják őket a konfliktusba. Még Klaus Iohannis román elnök is kijelentette, hogy nem tud román területen becsapódott drónról, de két nappal később kénytelen volt elismerni az ellenkezőjét.

Deutsche Welle

Az orosz invázió kezdete óta ez volt az első alkalom, hogy orosz drón a NATO egyik tagországának a területére zuhant. Az oroszok azóta sem törődnek a kockázattal, hogy Románia csak néhány száz méterre van az ukrán kikötőktől. Ebben a hitben a NATO is megerősíthette őket, hiszen a védelmi szervezet főtitkára, Jens Stoltenberg nyilatkozata szerint nincs bizonyíték arra, hogy Oroszország szándékosan támadta volna Románia területét.

A központ nem segít

A helyiek közben úgy érzik, hogy magukra hagyták őket. Hiába jelezték július vége óta, hogy az orosz drónok gyakran nagyon alacsonyan, „közvetlenül a fejük felett” repülnek, a panaszokat a hatóságok nem vették komolyan.

„A hatalmas Románia szempontjából egy 100 lakosú kistelepülésnek semmi jelentősége. Még a nem túl messze lévő Tulcsa polgárainak többsége sem tudja pontosan, hol van Periprava” – mondta a Deutsche Wellének Cerasela. „Az éjszakákat ébren töltik a falubeliek, a bombák zaját hallgatva, nappal pedig a templomba járnak. A templom az itteniek életének központja, ott gyűlünk össze mindannyian. Senkit sem érdekel, mi a vallásod, de még az sem, hogy hívő vagy-e” – tette hozzá.

A peripravai ortodox templom a falu központja.

CristianȘtefănescu/DW

Periprava lakosainak nagy része orosz származású lipován, akárcsak a közeli Vilkovéé. Óhitű ortodox orosz őseik a 17-18. században egy egyházi vita miatt menekültek el oroszországi otthonaikból, és a Duna-deltában telepedtek le. A régió története bonyolult: az évszázadok során a Duna két partján élők az egyik közigazgatási rendszerből kerültek a másikba. Néha ugyanahhoz az országhoz tartoztak mindannyian, néha szemben álltak egymással, és nemcsak a folyó választotta el őket egymástól, hanem a határokat meghúzók érdekellentétei is. „Sokaknak ma is élnek odaát vérrokonaik, akikért folyamatosan aggódunk” – magyarázta Cerasela.

A templomkertben találkozunk a lipován közösség román parlamenti képviselőjével, Silviu Feodorral, aki épp sorra látogatja a háborús határhoz közeli településeket. „Érződik, hogy a bombázás mennyire megviselte pszichésen az itt élőket. Ez nem a normális életünk. Tagjai vagyunk az Európai Uniónak és a NATO-nak, ami biztonságérzetet kellene, hogy adjon. Sajnos azonban a lövedékek sokszor nem ismernek határokat, és hozzánk is eljutnak” – magyarázta a politikus.

CristianȘtefănescu/DW

Silviu Fedor elárulta, léteznek lakossági evakuálási tervek, ha a helyzet egészen kiéleződne: „Képesek vagyunk elhelyezni a környékbelieket Tulcsa és Konstanca megyék oktatási és kulturális központjaiban, a lehető legközelebb az eredeti lakóhelyhez. Bárkit fogadunk, akit érinthet az esetlegesen radikálizálódó konfliktus. A háború kezdete óta gondoskodunk Ukrajnából érkezett menekültekről, akik közül többen ma is köztünk élnek”.

Egy asszony a templomkertben azért megjegyzi: a román hatóságok kevésbé aggódtak a peripravai lakosok miatt. „Egyáltalán nem jött ide senki, hogy megkérdezze mi van velünk, de még telefonon sem érdeklődtek. Nem akarták tudni, hogy élünk itt, bírjuk-e még, jól vagyunk-e lelkileg, esetleg szükségünk van-e valamire”.

„A terror ránk talált!”

Abban, hogy a politika egyáltalán elkezdett foglalkozni az itt élők helyzetével, nagy szerepe volt a média mellett a helyi politikusoknak. Tudor Carnega, Plauru polgármestere szeptember 4-én elsőként sietett a településéhez közeli robbanás helyszínére, és azonnal látta, amit a román védelmi minisztérium hivatásos katonái először nem akartak észrevenni. Carnega állhatatosan ragaszkodott ahhoz, hogy orosz drón robbant, melynek nyomát kidőlt és megégett fák jelezték. Azóta már további drónmaradványokat is találtak a régióban, ráadásul nemcsak a dunai határ közelében, hanem mélyen a Duna-delta romániai részén, az ukrán határtól mintegy 15 kilométerre is.

Tudor Cernega polgármester (balra) megtalálta egy orosz drón becsapódási helyét.

CristianȘtefănescu/DW

A DW által megkeresett katonai szakértők nem zárják ki, hogy a Fekete-tengerről indított drónok ukrajnai célpontjaik felé tartva román területen is áthaladtak, némelyikük pedig eltévedhetett. A Duna-deltában élő falusiak minderről meg vannak győződve. „Hiába hallottuk, ahogy elrepültek a házaink fölött, mindig azt mondták nekünk, hogy csak úgy tűnt, hogy itt repülnek el”.

Tudor Cernega polgármester a polgárok oldalára állt: „Nincs arról szó, hogy ezek az emberek megbolondultak volna. Én csak jelentettem, hogy felvetődött a gyanú. A hatóságoknak ide kellett volna jönniük, hogy ellenőrizzék a területet. De senki sem vett minket komolyan. Most aztán kiderült, hogy mi történik valójában. Háború van odaát – és a terror minket is megtalált!”

A helyiek védelme érdekében és a kritikákra is reagálva a román katasztrófavédelem két hete már Ro-Alert üzenetküldő rendszerben igyekszik figyelmeztetni a lakosságot a légiveszélyre. Ebben felhívják a figyelmet, hogy tárgyak hullhatnak a légtérből, és hogy maradjanak a lakásaikban, lehetőleg távol a külső falaktól és ablakoktól. A drónveszély miatt a Ro-Alert hatókörének a növelését tervezik, miután az orosz támadások egyre hevesebbek és egyre nagyobb területet érintenek.

Szerző: Cristian Stefanescu és Keno Verseck. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette. Címlapkép: Román katonák óvóhelyet építenek az ukrán határ közelében lévő Plauru faluban az orosz dróntámadások miatt Fotó: AFP / Mihai Barbu

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatók.