„Ha olyan hírügynökségem lett volna, mint amilyen a TASZSZ, akkor a világ sohasem tudta volna meg, hogy elvesztettem a waterlooi csatát” – mondta a szovjet időkben keletkezett viccben a világ végére száműzött Bonaparte Napóleon. A Szovjetunió 1991-es széthullása után volt egy pár jó éve az 1925-ben létrehozott médiumnak, ám Vlagyimir Putyin országlásának éveiben a régi nevét megőrző TASZSZ híreinek újra annyi köze van a realitásokhoz, mint a kommunista birodalom időszakában. A TASZSZ híreiben az orosz légvédelem valamennyi ukrán drónt és rakétát lelő, a katonai támaszpontokon bekövetkezett robbanásokat az ott szolgálók által elkövetett szabálytalanságok okozzák és az orosz hadsereg, ha kivonul egy-egy településről, azt csak azért teszi, hogy kiegyenesítse a frontot és kedvezőbb pozíciókat vegyen fel.

A TASZSZ csupán az egyik szócsöve az országra rátelepedő állami propagandagépezetnek. A szintén állami RIA hírügynökség például pénteken címoldalon hozta azt az (ál)hírt, amely szerint már az amerikaiak is elismerték, hogy az ukrán hadsereg elvesztette a háborút, pontosabban a hivatalosan „különleges katonai akciónak” minősített konfliktust. A RIA egyik nagy dobása az volt, amikor két nappal az Ukrajna elleni invázió megindítása után, tavaly február 26-án megjelent az a később visszavont elemzés, amely szerint megszűnt létezni az „Ukrajnának nevezett Oroszország-ellenes projekt” és visszatért a szomszédos ország területe jogos tulajdonosához, Oroszországhoz.

A fő propaganda eszköznek az állami televízió csatornái számítanak, például a Rosszija 1 vagy a több nyelven sugárzó RT (korábbi nevén Russia Today). A Rosszija 1 fő megmondó embere az 59 éves Vlagyimir Szolovjov, aki havi rendszerességgel fenyegeti nukleáris csapásokkal nemcsak Ukrajnát, hanem a megtámadott országot fegyverekkel segítő államokat is. Legutóbb szeptember közepén fenyegetőzött: „Meg kell értenünk, hogy ez csak a kezdet. A britek, a németek és a szemét amerikaiak mindent oda fognak adni az ukránoknak, amilyük csak van, például az ATACMS rakétákat. A fő céljuk, hogy a lehető legnagyobb kárt okozzák Oroszországnak. Válaszolhatunk az Odesszára vagy Kijevre mért csapásokkal, de inkább Berlint, Londont, Washingtont és New Yorkot kell célba venni, ahol összegyűlnek ezek az emberalatti lények. Támadnunk kell azokat az épületeket, ahol ezeket a döntéseket hozzák, és lőni kell a katonai létesítményeket is. Csapást kell mérnünk Lengyelországra is, ahova érkeznek ezek a hadfelszerelések és azokat a gyárakat is le kell rombolni, ahol készülnek ezek az eszközök. Más lehetőség nincs, ez egy háború és az univerzális gonosszal állunk harcban” – mondta Szolovjov.

Az RT vezetője, Szimonjan sem marad el Szolovjov mögött, egy adásban arról beszélt, hogy amikor – és nem ha – ezt a háborút megnyeri Oroszország, akkor nem csak Ukrajna, hanem az egész nyugati világ el fog tűnni. Szimonjan férje, az ugyancsak újságíró Tigran Kaoszaján pedig Kazahsztánt fenyegette meg, amikor kiderült, hogy a volt szovjet tagköztársaság – Oroszország szomszédja – nem rendezte meg az idén a hagyományos május 9-ei győzelemnapi díszszemlét. „Kazahok, milyen hálának nevezitek ezt? Jól nézzétek meg mi történik Ukrajnában. Ha azt hiszitek, olyan ravaszok vagytok, hogy veletek semmi sem történhet, akkor tévedtek. A világ megváltozott, minden megváltozott” – utalt arra Kaoszaján arra, hogy Kazahsztán északi részén jelentős számú orosz kisebbség él.

Az orosz propagandistákat külföldiek is segítik. A Fox News amerikai tévétársaságtól dicstelen módon távozó – leginkább kirúgott – sztárműsorvezető, Tucker Carlson most az orosz állami tévében kapott műsort. Ez egyelőre nem jelent új interjúkat és elemzéseket, az első adásban az igazság bajnokaként lefestett Carlson korábbi fellépéseiből vágtak össze egy műsorra valót. Említést érdemel még az Oroszországban élő amerikai Scott Ritter egykori hírszerző és ENSZ-fegyverellenőr, aki amellett, hogy Telegram-csatornáján megosztja az orosz propaganda szinte minden anyagát, szakmányban adja az interjúkat Ukrajna végéről és Zelenszkij állítólagos mesés vagyonáról.

Bár valóban szinte teljes a média állami ellenőrzése, „malőrök” néha becsúsznak. A napokban egy Oroszországban élő izraeli állampolgár Yakov Kedni azt merte mondani Szolovjov egyik műsorában, hogy az orosz polgárok a háború miatt rosszabbul élnek, mire a stúdióba hívott többi vendég rögtön a renitens elemzőbe fojtotta a szót. A Nyezaviszimaja Gazeta című lap egyik szeptemberi számában pedig a rendszerpártinak gondolt Valerij Garbuzov, az USA és Kanada-tanulmányok Intézetének (ISKRAN) vezetője arról értekezett, hogy az orosz politikai elit arra használja a Nyugat-ellenes propagandát, hogy a hatalomban maradhasson. „Ezeket a mítoszokat pedig éjjel-nappal terjesztik a televíziós műsorokban szereplő jól fizetett politikai manipulátorok” – magyarázta. Az utóbbi mondatot magára vette Szolovjov, és még a cikk megjelenésének estéjén kiabálva közölte műsorában: Vlagyimir Szolovjov a nevem és csapást mérek az ellenségeimre. Ki fogok b@szni veletek” – tette hozzá. valószínűleg neki is köze volt ahhoz, hogy Garbuzov már nem az ISKRAN vezetője.

Az utóbbi hónapokban mozikba került orosz filmek túlnyomó többsége is azért készült, hogy erősítse az oroszokban a hazaszeretetet és az Ukrajna elleni gyűlöletet. A „műalkotásokat” még azok is bírálják, akik szerint a nyugati filmek helyett rendes orosz filmeket kellene vetíteni a mozikban. A nézettség siralmas, az egyik legismertebb film címe „A szemtanú” (Szvigyetyel) pedig gondosan összegyűjtött mindent, amit a hatalom szerint az oroszoknak Ukrajnáról gondolniuk kell.

A főszereplő David Cohen, egy zsidó származású belga hegedűs, aki menedzserével, Brigittával együtt közvetlenül az Ukrajna elleni orosz támadás előtt érkezik meg Kijevbe. Cohenéket ukrán oligarchák hívták meg, de amikor kitört a háború az ukránok elmenekülnek és vendégeiket magukra hagyják. Cohen és társa az utcára kerül, ahol lövöldözés tör ki. Mindkettőjüket őrizetbe veszik az üzleteket fosztogató bűnözők, akik megerőszakolják és megölik Brigittát. Cohennek sikerül elmenekülnie, de nem jut messzire, mert ukrán katonák elfogják őt. A katonák valamiért úgy döntenek, megmutatják neki föld alatti börtönüket, ahol halomra kínozzák majd meggyilkolják az elfogott embereket. Az ukránok arra kényszerítik őt, hogy játsszon ukrán dallamokat, majd felajánlják neki, megerőszakolhatja az általa kiválasztott egyik női foglyot. Cohen kiválaszt egy nőt, majd persze nem bántja, viszont segít neki elmenekülni. Eljutnak egy vasútállomásra, amit az ukránok lebombáznak, hogy az oroszokat vádolják meg háborús bűncselekmény elkövetésével. A megmentett nő gyermekével együtt életét veszti, Cohen viszont megmenekül, és hazatérése után elmondja egy tévéműsorban, hogy mi történt vele, s hogy az oroszok nem bántották. A film végén pedig felirat tudatja a a nézőkkel, hogy a Bucsában, Mariupolban és más ukrajnai városokban elkövetett háborús bűnökért nem az orosz hadsereg, hanem az ukrán felelős.

Míg az orosz propagandafilmek iránt érdeklődési igencsak lagymatag, sokan nézik meg azokat a nyugati filmeket, például a Barbie című amerikai mozit, amelyeket tulajdonképpen be sem lehetne mutatni az országban a nyugati szankciók miatt. Az oroszok túljártak a nyugatiak eszén: a hollywoodi filmek bemutatást úgy oldják meg, hogy egy orosz rövidfilmre adnak el jegyet, és a hazai mű előtt „előzetesként” vetítik le az egész kalózfelvételt. A hatalomnak nem tetszik a dolog, de azért eltűri, mert tudja, hogy kellenek szelepek, amelyek lehetővé teszik, hogy a polgárok egy kicsit úgy éljenek, mint a háború és a büntetőintézkedések előtti korszakban.

Borítóképünk az AFP felvétele.