Most már tudom, milyen érzés lehetett az 1940-es évek elején az odesszai, vagy lvivi pogromokat megélni – mondta újságíróknak az egyik olyan utas, aki az Izraelből a dagesztáni fővárosba, Mahacskalába érkezett repülőgépen ülve rettegte végig azokat az órákat, melyek alatt a repülőteret elfoglaló csőcselék az Izraelből érkezett zsidó „menekülteket” próbálta meg kézre keríteni. A több mint ezer, palesztinokat éltető és Allah Akbart kiáltozó ember gyakorlatilag ellenállás nélkül foglalhatta el a légikikötőt, a felkészületlen biztonsági személyzet képtelennek bizonyult a tömeg megfékezésére. Több százan a repülők parkolóhelyére is kijutottak, akadtak, akik már a repülőgépek szárnyán állva próbálták meg kinyittatni a repülők ajtaját.

A mahacskalai incidenssel egyidőben az ugyancsak dagesztáni Haszavjurtban a lincselésre készülő helyiek „ostrom” alá vettek egy szállodát, mert úgy értesültek, ott zsidókat helyeztek el. A szomszédos Kabardin és Balkárföldön pedig egy épülőfélben lévő zsidó kulturális központot gyújtottak fel.

A hivatalos, Vlagyimir Putyin államfő által is ismételgetett hivatalos orosz álláspont szerint a zavargásokat a nyugati titkosszolgálatok és ukrán ügynökök provokálták ki, akik néhány, Dagesztánban népszerű Telegram-csatornán elhelyezett üzenetekkel bőszítették fel a helyi, túlnyomó többségében muszlim lakosságot. Bár ez az érv sokszor elhangzik, nem sok köze van a valósághoz. Az a legkevesebb, hogy egy semleges, antiszemita érzelmeket nem tápláló tömeget aligha lehet annyira felhergelni, hogy több mint ezer ember megrohamozza az Oroszországhoz tartozó kaukázusi köztársaság repterét.

Szélsőséges iszlám

Az sokkal fontosabb, hogy több forrás szerint az észak-kaukázusi köztársaságokban – Dagesztán mellett Csecsenföldön és Ingusföldön is – az utóbbi években megerősödött a szélsőséges iszlám, és az után, hogy a Hamász október 7-én terrortámadást hajtott végre Izrael ellen, a zsidó állam pedig megindította a gázai ellentámadást, többen is figyelmeztették a helyi vezetést, hogy szélsőséges palesztinpárti tüntetések törhetnek ki. A hatóságok azonban ennek ellenére nem erősítették meg a fontos közintézmények, köztük a repülőtér őrizetét, így a feldühödött tömeget nem tudták megfékezni. A mahacskalai incidens így Jevgenyij Prigozsin Wagner-főnök nyári lázadása után újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az orosz állam erőszakszervei nem elég erősek ahhoz, hogy kezeljék a válsághelyzeteket.

A rendvédelmi szervek kudarcát látva nem ok nélkül fél a Dagesztánban élő mintegy 4-500 zsidó család. Bár őket nem érte közvetlen támadás, a közhangulat egyértelműen zsidóellenes, így nem kizárt, hogy az „őshonos” zsidókat is érik atrocitások. Ez már csak azért is aggasztó, mert a második világháború idején a dagesztániak megvédték az ott élő zsidókat, ám most, hogy az egész Észak-Kaukázusban erősödik a radikális iszlám befolyása, véget érhet a békés egymás mellett élés időszaka.

A nyugati és ukrán titkosszolgálatok elleni vádak már csak azért sem igazak, mert Oroszországban – ahol annyira a történelem része a zsidóellenesség, hogy a zsidók elleni támadásokat világszerte orosz szóval, a pogrommal emlegetik – ismét egyre többen állnak elő antiszemita nyilatkozatokkal. Kamil Szamigulin, a muszlim többségű, szintén Oroszországhoz tartozó Tatárföld főmuftija sem sokat kertelt, ő a hívőknek szóló levelében arról írt, hogy a semmiben sem bűnös palesztinokat a cionisták válogatás nélkül bombázzák, majd azt hangsúlyozta a dagesztáni pogrom azért sem volt helyes lépés, mert ezzel nem lehet megállítani „ezeket a cionista gyerekgyilkosokat”.

Az orosz vezetés magukat ortodox kereszténynek valló tagjai, köztük a pályafutását nem a vallási révületéről ismert szovjet titkosszolgálatnál, a KGB-nél kezdő Putyin, egyre inkább hajlanak a félig-meddig nyílt antiszemita kijelentésekre. A nyáron – felemlegetve azt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök zsidó származású – arról beszélt, hogy a nyugati hatalmak szándékosan egy zsidót ültettek Ukrajna élére, mert ezzel akarják elrejteni azt, hogy a jelenlegi kijevi vezetés náci nézeteket vall. Putyin mondatai közvetve azt is jelentik, hogy az ukránok és az oroszok egy zsidó miatt ölik egymást már közel két éve.

Hitler és a zsidó vér

Putyin külügyminisztere, Szergej Lavrov még tovább ment, ő néhány hónappal ezelőtt előszedte azt az összeesküvés-elméletet, amely szerint Adolf Hitler náci diktátorban is részben zsidó vér csörgedezett. „Na és mi van akkor, ha Zelenszkij zsidó. Ez nem zárja ki azt, hogy nácik vannak Ukrajnában. Szerintem Hitlerben is volt zsidó vér. A legrosszabb antiszemiták egy része maga is zsidó” – nyilatkozta a külügyminiszter egy olasz televíziónak adott interjújában. Lavrov mondatai olyan botrányt keltettek Izraelben, hogy tőle szokatlan módon Putyin is bocsánatot kért a zsidó állam vezetőitől.

Az egyértelműen antiszemita kijelentések mellett az is erősíti az oroszországi modern antiszemitizmust, hogy Moszkva egyre inkább a palesztinok oldalára áll az október 7-e óta tartó konfliktusban és az orosz médiumok gyakorlatilag forráskritika nélkül veszik át a palesztin forrásokból származó állításokat. Így a kormánypárti orosz médiumokból az sem igazán derült ki, hogy az október közepén, az egyik gázai kórházat leromboló rakétát nem az izraeli hadsereg katonái lőtték ki, hanem az Iszlám Dzsihád nevű terrorszervezet fegyvereseinek meghibásodott rakétája találta el.

Pinchas Goldschmidt – az egykori oroszországi főrabbi, aki közel harminc éves szolgálat után a közelmúltban hagyta el hazáját – szerint Oroszországban mindenki egyre rosszabb helyzetben van, de ez különösen vonatkozik a zsidókra. „Van, aki nem tud eljönni, például azok, akiknek ott élnek az idős szülei. De akinek lehetősége van a távozásra, jobban teszi, ha elhagyja Oroszországot” – mondta Goldschmidt. Az oroszországi zsidó közösség Moszkvában maradt vezetői sem optimisták, ők azt hangsúlyozzák, nem lehet kizárni, hogy a nagyobb városokban is történhetnek zsidóellenes atrocitások.