A hatodik koporsó Versailles-ban játszódik, a trianoni békeszerződés idején, ahova két feltaláló visszautaztat egy vérmagyart az időben, meg egy koporsót, amelyben a nagyapja tartózkodik. Ebben a drámában a magyaroknak nincs nevük, csak a hazánk ellen fenekedő zsidóknak és bérenceiknek; a színműben szereplő magyarok a következők: Franciaországi magyar férfi, Magyarországi magyar férfi, A hatodik koporsó apródja és végül Kivégzett Forradalmár.

• HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Uraim, elég! Tudom én ezt! Most azonban a jólét forrásai kiapadtak, ezért antiterrorista világháborúval kell fegyelmezni a népeket.

A cselekmény annyi, hogy a karvalyzsidók jól megbeszélik, mennyire megéri nekik tönkretenni az ártatlan Magyarországot, és ezt kommentálja az időutazó miépes Apród, valamint nagyapja, K. Forradalmár, akit kifejezetten gyengeelméjűként ábrázol a szerző. Már a legelején kiderül: Csurkának végleg agyára ment a politika. A mű lényegében egy, a szokásos hülyeségeket tartalmazó, viszont rendkívül rosszul megírt publicisztika, amit nem a Magyar Fórumban tett közzé ezúttal.

• BARUCH: Bocsánat! Közvetlenebb célpont is kell nekik. Egyidejűleg támogatni kell az érvényesülésben a valóban gonosz, magyarellenes Benest.

Drámát akart írni még egyszer az életben, mert a hetvenes években – a mocskos komcsik alatt – olyan jól ment ez neki. De témája már nem volt, csak a saját szubkultúrája, a nacionalista önsajnálat ikonjai: Trianon meg ötvenhat, és ezek reflektálatlan, fekete-fehér, ékegyszerű magyarázatai.

• HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: A háborút is így nyerték meg, bomlasztó hátországi propagandával, amely aztán kijutott a frontra is. A hátország uszító, romboló sajtója, együtt a népre zuhanó nélkülözések özönével belülről vágta szét a nemzeteket, elsősorban a magyart, ahol a sajtó nagy részben zsidó volt.

Az időutazás célja nem más, mint a történelemhamisítás felszámolása, ezért is roppant mulatságosak a didaktikus, minden funkció nélkül elbőgött szélsőjobbos toposzok, amiket Csurka a szereplők szájába ad. Ilyen például az, hogy Sztálint Magyarország feldarabolása erősítette meg. Vagy a magyar kommunisták odamenekülése, ez nem teljesen világos, mindenesetre a sztalinológiában mindkét elképzelés unortodox, történelemhamisításnak viszont megfelelnek. De van frontális előadás arról is, hogy ha Magyarországot egyben hagyják, akkor negyvenmilliós nagyhatalommá növi ki magát húsz év alatt.

• SIR SÁMUEL STUART: (fitogtatja irodalmi műveltségét) „Fuvolázó békekor", ahogy III. Richárd mondja Shakespeare királydrámájában, ne alakuljon ki, amely egy enyhe rendezés esetén kialakulhat?

A magyar szereplők itt hófehér lelkű, becsületes úrnépet alkotnak, mindig igazuk van, kérdéseik költőiek, és csípőből leiskolázzák a trianoni delegátusokat. Aki nem magyar, az legjobb esetben tompa, esetlen barom, mint Clemencau, de inkább velejéig gonosz, és bizony, mi tagadás, zsidó. Aki nem zsidó, az is nekik dolgozik.

• HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Na, látja, megy ez. És mi a közös nevező Kun Bélában, House ezredesben, akinek eredeti családneve Mandel és az apja rabbi, valamint Baruch úrban?

Korai politikuskorszakában Csurka még kerülte a nyílt zsidózást, talán örömmel, vigyorogva is farigcsálta a különféle szinonimákat és utalásokat. Közéleti debütálását még írói munkásságként próbálta elbagatellizálni az MDF vezetése, mert megvolt benne a nyelvi erő és a kreativitás, és mert Csurka akkor még író volt.

• BARUCH: Kérdezem tehát a bizottságot, el-fogadja-e ezt a Rothschild-Baruch javaslatot, melyhez most már Balfour külügyminiszter úr is csatlakozott.
• JACOB SCHIFF: Elfogadom, de kikötöm, hogy a Népszövetség első elnöke zsidó legyen.

2011-ben, röviddel halála előtt már nem volt ehhez agya, ahogy ahhoz sem, hogy összehozzon egy élvezhető drámát. Írói munkássága addigra véget ért. Nem reszelte, nem tépte össze és kezdte elölről, nem szenvedett meg a jó mondatokért, bele sem gondolt, hogy fog hangzani mindez színházban. Mondatai csikorognak, recsegnek, ma bármelyik félrészeg gárdista előadja ezeket ugyanebben a minőségben – hiszen tőle is tanulták. Vénségére ostobasággal kezdett üzletelni, és még életében feleslegessé is vált, mert az ostobaság megterem minden renyhe agyban.

Igénytelen, lélektelen bóvligyáros lett belőle, egyszerűen csak fejbe szúrta magát a kanüllel, és hagyta kifolyni a gennyet. Megérdemelné, hogy mégis színpadra állítsák A hatodik koporsót. Az lenne Csurka István, a drámaíró második temetése. Arccal lefelé.