Európai úriemberek a romlottság korában

Az internet egyik legújabb és legígéretesebb trendje a gőzgépeket és a 19. századi külsőségeket halmozó steampunk. Ennek egyik kulcsfigurája, a magyar származású Richard Nagy, ismertebb nevén Datamancer nyilatkozott a hvg.hu-nak.

hvg.hu: Mi ragad meg téged a legjobban a steampunkban?

Richard Nagy, a steampunk műszerész © etheremporium.pbwiki.com

Datamancer: A steampunk igen komplex szubkultúrává nőtte ki magát, amely számos érdeklődési kört kombinál. Vannak olyanok, akiket az öltözködés és a történelmi pillanatok újjáélése ragad meg, másokat a zene, a szokások, a viktoriánus korszak történelme vagy az irodalmi vonatkozások kötnek le. Magamat kézművesnek, szerelőnek, iparosnak, mechanika-embernek tartom, úgyhogy a steampunkot inkább a szerelés és a tervezésesztétika oldaláról fogom meg.

Úgy gondolom, az a modern technológia, amelyre olyannyira hagyatkozunk, lelketlenné, eldobhatóvá és teljességgel funkció-orientálttá vált, míg a forma, mint olyan, eltűnőben van. A tapintáshoz kötődő romantika és báj elhagyhatóvá vált a tömegtermelés és az eldobható eszközök korában. Azt a korszellemet próbálom megörökíteni, amelyben az emberek azért vettek meg használati tárgyakat, mert azok tartósnak születtek.

Míg egyes steampunkok az olyan korszakfüggő technológiákkal foglalkoznak, mint amilyen a gőzhajtás, én inkább "retrofuturistának" tartom magam, azaz a modern eszközöket azzal az érzettel látom el, mintha azokat a viktoriánus korszakban gyártották volna. Olyan tárgyakat készítek, amelyek ma is használhatóak, örökségeik rájuk rakódott hozadéka nélkül.

A viktoriánus technológia egy igen bájos aspektusa a tiszta és töretlen optimizmus. Az embert borzasztóan szórakoztatta saját okossága és azt hitte, ő az ura mindennek, amit csak észlelni tud. Látszólag minden problémát meg lehetett oldani bonyolult réz óraművek vagy kerregő gépek segítségével, a jövőbe pedig a gyermekek őszinte csodálkozásával és kíváncsiságával bámultak. Ez egy olyan törés, amely végre vérfrissítést hoz a legtöbb modern sci-fi közé. Azok úgyis arról szólnak, hogy "rendben, a technológiáink most éppen hogyan végeznek velünk?"

hvg.hu: Hogyan vélekedsz arról, hogy a steampunk iránt ennyire megindult az érdeklődés mind a szubkultúrák, mind pedig a mainstream média irányából?

Ha érdeklik a gőzgépek

Ha felkeltettük érdeklődését az új viktoriánus trend iránt, olvassa el összefoglalónkat!

Datamancer: Vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Átvészeltem a punk-korszakot, láttam az elfajzását és a bukását, aztán ezt a folyamatot megtapasztaltam más szubkultúráknál is. Azzal a hírveréssel kapcsolatban azonban, amit a steampunk mostanában kapott, nagyon cinikus vagyok. Nyilván kedvező az, hogy sokkal jobban elérhetővé válik valami, amivel foglalkozom, azonban amikor egy szubkultúra túl gyorsan fejlődik, az alapelvei elmosódnak, eltűnnek, ezzel egyidőben pedig maga köré gyűjt rengeteg érdeklődőt, akik csak a "következő nagy dolgot" keresik.

A steampunk egy furcsa szubkultúra, úgy értem, nem egy zenei vagy egy már létező divatszcénából nőtte ki magát. Egy irodalom- és filmközpontú zsánerként indult, ebből vált egy blogokon és fórumokon terjedő kultúrává. Itt rá is tapadt elég vastagon a "csináld magad" filozófiája. Az átlagos steampunk-rajongó inkább saját kézzel varrja meg a kabátját, mintsemhogy a boltban vegyen magának egyet. A saját szája íze szerint készíti el tárgyait, nem készen kapott retroutánzatra kíváncsi.

A műanyagot álcázhatod, amennyire akarod, attól az még csak műanyag marad. A steampunk tiszteli a fa állandóságát, a sárgaréz tündöklését, a csavarok és szegecsek kompakt mivoltát. Aggódom attól, hogy a mindennapi érdeklődők hada megfojtja egyedi, csodálatos filozófiánkat és egy sokadik unalmas, múlékony divattrenddé változtatja.