Szokta ön piszkálni az orrát? Rágja a körmét, grimaszol a tükör előtt, esetleg szokatlan beceneveken szólítja a szerelmét? Valamit nyilván csinál, amiről nem feltétlenül szeretné, hogy ország-világ tudjon róla, és nyilván nem tenné, ha tudná, hogy egy kamera irányul önre, és minden apró gesztusát emberek millióinak mutatja meg.

A szociológusok és a pszichológusok számára alap, hogy minél közelebbről vizsgálunk egy embert, annál kevésbé lesz természetes a viselkedése. Akit tehát figyelnek - ember vagy technika -, másképp viselkedik, mint akit nem. Már az is megváltoztatja a magatartásunkat, ha bizonytalanok vagyunk abban, vajon megfigyelnek-e.

Pontosan ez bizonytalanság kezd eluralkodni az embereken manapság - minden olyan bonyolult, már senki sem biztos abban, ki mit tud róla. Ez különösen igaz a Facebookra. Vannak szolgáltatások, amelyeknél egyértelmű, hogy aki használja, lemond a magánszférájáról ebben a környezetben. Aki például a Twitteren bejelentkezik, tudja, hogy bármelyik más felhasználó láthatja, amit ír. Van ugyan  lehetőség arra, hogy privátként állítsunk be bizonyos üzeneteket, de alig valaki használja - méghozzá azért, mert a szolgáltatás lényege és célja, hogy minél többen olvassák a tweetet.

20-200-2000 követő

A Twitter egyértelművé teszi azt is, hol a határ a privát és a nyilvános között: akinek 20 követője van, és feltehetőleg ismeri is mindegyiket személyesen, az a magánszférán belül maradt. Akinek 200, feltehetőleg olyanokat is megszólít, akiket nem ismer, és akivel valószínűleg soha nem is fog találkozni. Akinek pedig 2000 követője van, az publikál.
A magán, a fél-nyilvános és a nyilvános között tehát konkrétan látni lehet a különbséget, és mindenkinek egyértelmű, hogy az az üzenet, amit egyszer kiküldött, bármikor visszakereshető a Bing vagy a Google segítségével és vadidegenek is olvashatják.

Ennek megfelelően tehát az emberek sokszor másfajta nyelven twittereznek, mint ahogy a baráti körükhöz szólnának - meggondoltabbak, kevesebb a magánéleti vonatkozás az üzenetben. Kevesen beszélnek meggondolatlanul, mert minden visszaüthet. Egy 26 éves brit férfinak például pénzbüntetést kellett fizetnie, mert azt a viccesnek szánt üzenetet küldte ki, hogy felrobbantja a repteret, ha késik a gépe. A rendőrség résen volt és előállította - állt az AP hírében május elején.

A Facebook valaha közösségi oldal volt - privátszférával

Senki sem állítaná tehát, hogy a Twitternek feladata lenne a magánszféra védelme. Az, hogy figyelnek, a Twitteren a norma. A Facebook esetében azonban más a helyzet - eddig legalábbis más volt. Évekig a  MySpace diszkrét alternatívája volt. A MySpace-en a "tanulatlan bunkók" és a tinédzserek cifra, bárki számára nyilvános kitárulkozásai voltak, a Facebookon pedig az egyetemisták minimalista dizájnnal készített profiljai. Információk, amiket csak a kiválasztottakkal osztottak meg - előbb azok, akiknek harvard.edu volt az emailcíme, de később, amikor a többi egyetemen is népszerű lett az oldal, még mindig viszonylag zárt közösségnek számított. És a köztudatban még ma is az van, hogy a Facebook és a privátszféra összetartozó szavak - áll Danah Boyd szociológus 2010 április végén publikált tanulmányában. A Facebook olyan hely, ahol az ember nyugodtan kipiszkálja a körmével az ételmaradékot a hátsó fogai közül, mert végül is magunk között vagyunk - gondolják a felhasználók. Csakogy ez már rég nem igaz. A felhasználási feltételeket rendszeresen módosítják - az egykor a magánszférát remekül védő közösségi oldal ugyanolyan nyitott lett, mint a Twitter. Csakhogy erről sok felhasználónak halvány fogalma sincs.

Alig néhány nappal a publikálását követően máris több száz blog idézte a Matt McKeon által készített  The Evolution of Privacy on Facebook grafikát, amely azt mutatja meg, hogyan változtak a Facebook alapbeállításai 2005 és 2010 között. Mára az egyik végletből - a „majdnem minden privát”-tól a másikig jutott, a „jóformán minden nyilvános” megközelítésig.

Az EFF (Electronic Frontier Foundation a világ első digitális polgárjogi szervezete) nem volt ilyen udvarias, nem nevezte például fejlődésnek a folyamatot, amin a Facebook adatvédelmi beállítási rendszere átment, sőt, egyszerűen romlást emleget. Amit a legtöbbször a Facebook szemére vetnek, az az, hogy a személyes adatvédelmi beállítások  bonyolultak lettek - a Business Insider szerint olyasmivé alakult, mint ami régen a videomagnó programozása volt.

25 különböző beállítás - a legtöbben ezt soknak találják, és egyáltalán nem foglalkoznak vele. Márpedig ez jól illik a Facebook új koncepciójába, miszerint egyre több magánjellegű adatot mutatnak meg a nagy nyilvánosságnak. Az alapító, Mark Zuckerberg egy januári Spiegel Online interjúban erre csak annyit jegyzett meg, hogy az emberek már hozzászoktak ahhoz, hogy egyre több információt adjanak ki magukról, és szerinte a közösségi normák jelentősen megváltoztak. A világ legfiatalabb dollármilliárdosa szerint a hagyományos szerepeknek semmi jelentősége nincs ma már, nem hisz abban, hogy valakinek lenne apa-identitása, munkahelyi identitása és egy a barátai számára is.

A húszas éveiben járó Zuckerberg erről David Kirkpatricknak beszélt, aki a „The Facebook Effect” című könyvben idézte a Facebook-alapító szavait, miszerint akinek két identitása van, annak egy sincs. Ilyen messzire azért nem sok mindenki menne. Sőt, a legtöbb hozzáértő szerint ez az út egyáltalán nem is járható. Rengeteg cikk és bejegyzés született az utóbbi napokban a Facebook biztonsági beállításaival kapcsolatban, politikusok emelték fel a szavukat - az Egyesült Államokban és Európában egyaránt, mert a Facebook lehetővé teszi a felhasználók profiljaiból származó egyes adatok szélesebb körű közzétételét.

Sokan annyira felháborodtak ezen, hogy egyszerűen törlik a Facebook profiljukat. Ha például elkezdjük írni a Google.com-on a delete (törölni) szót, a "how do i delete my facebook account" (hogyan törölhetem a facebook azonosítómat) az első a felkínált lehetőségek közül - amint erre SearchEngineLand felhívta nemrég a figyelmet. Ennek lehet az az oka, hogy sokan nem tudják, hogyan kell törölni a profilt, és rákeresnek, vagy az is, hogy valaki manipulálta az automatikus kiegészítést, erre sok vicces példa akad.

Miért nem lehet nekem egy kanadaim?

A kérdés mégis fennáll: miért keresnek rá a Facebook-profil törlésének mikéntjére a Google-on az emberek? A válasz: mert a Facebook olyan bonyolult, hogy a profil törlése sem egyszerű feladat. Aki pedig úgy dönt, hogy lesz, ami lesz, törli az azonosítóját, a közeli barátainak fotójával illusztrált üzeneteket kap: XY-nak hiányozni fogsz! Z barátod nem fogja tudni tartani veled a kapcsolatot! Persze a Facebooknak nincs oka a tagjai száma miatt aggódni, hiszen már több mint 450 millióan regisztráltak. Vagy nem vették még észre, hogy megfigyelik őket, vagy csak mindegy nekik, mi bajunk lehet alapon.

A Facebook 5 veszélye

A cnet összeállításából kiderül, miért csapnak a hozzáértők ekkora hűhót a biztonsági beállítások körül - miért fogott össze például 15 emberi jogi szervezet, és emelt panaszt a Facebook ellen a Federal Trade Commission amerikai hivatalnál. 

1. Nincs magánélet a Facebookon - az önnel kapcsolatos információkat kiadhatják harmadik félnek

Minden egyes alkalommal, ha  például a 83 millió virtuális farmer valamelyike a FarmVille mezőgazdasági szimulációs játékkal szórakozik (ez igaz a MaffiaWarsra, a FishVille-re illetve a CaféWorldre is) lehetővé teszi egy alkalmazásnak, hogy letöltse a profilját és továbbadja az adatait a harmadik félnek - akivel az adatairól soha semmiféle megállapodást nem kötött.

Ez a Facebook üzletpolitikájának része - a lehető legtöbb információt szeretné kicsavarni a felhasználókból, amit aztán reklámcélra továbbadhat az üzletfeleinek. Minél több adatot ad meg magáról valaki, annál értékesebb lesz tehát a Facebook szemében.

A tagok számából is egyértelmű, hogy a Facebook hihetetlenül népszerű szolgáltatás, és mint ilyen, nyilván sokkal több támadásnak is van kitéve. Tény az is, hogy a cég még nagyon fiatal - annyira, hogy még csak most próbálják kitalálni a vezetői, hogyan hozhat pénzt is a konyhára. Egy verzió, ha fizetős lesz... Persze pillanatok alatt több tízezer tagja lett az ez ellen tiltakozó klubnak, pedig a cég folyamatosan cáfolja az erről szóló híreket.

2. Az alapbeállítás adatvédelmi szintje egyre gyengébb

A Facebook évente többször is frissíti a rendszerét, ami után minden alkalommal automatikusan visszaállítja a biztonsági beállításokat az alapbeállításra. Ez azt jelenti, hogy minden, a profilban valaha publikált információ nyilvánossá válik. A felhasználón múlik, ellenőrzi-e az adatvédelmi beállításait, és eldönti-e, mit szeretne megosztani és mit nem.

Nem telik el úgy egy hét, hogy ne halljunk a közösségi oldallal kapcsolatos biztonsági problémáról. A  TechCrunch legutóbb súlyos biztonsági résre hívta fel a figyelmet: programozási hiba miatt  privát csetelések kerültek nyilvánosságra. A Facebook átmenetileg le is állította a chatszolgáltatását. Azóta már sűrű elnézéskérés közepette javították a hibát, de ki tudja, mi lett a következménye, és mióta lehetett a barátok barátainak csevegésébe, illetve a függőben lévő barátkérésekbe is belenézni, illetve ki élt vissza ezzel. Van, aki szerint évek óta így ment ez. A VeriSign's iDefense csoport kutatói például találtak egy hackerfórumot, ahol Facebook-azonosítókat és jelszavakat árultak. Az illető másfél millió azonosítót lopott, amit 25 és 45 dollár közötti áron értékesített. A közösségi oldalt folyamatosan támadják a spammerek is, a több mint 450 millió felhasználói tömegnek nem tudnak ellenállni. A Facebook pedig minden gátlás nélkül továbbadja a tagok adatait harmadik félnek. 

3. A Facebookon a reklámok kártékony programokat tartalmazhatnak

A Facebooknak arra sincs kapacitása, hogy az összes ott futó reklámot folyamatosan ellenőrizze. Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy akár olyan bannerbe is botolhatunk, amelyik antivírus szoftvert hirdet, de maga vírust tartalmaz, vagy egyéb átverést. Az Internet Crime Complaint Center adatai szerint 2009-ben az internetes csalások áldozatainak 559 millió dollár kárt okoztak a netes bűnözők. Aki pedig nem elég elővigyázatos, az kiszolgáltatja magát meggondolatlanul. Az egyik brit rendőri jelentés szerint a Facebookkal kapcsolatos átverések 346 százalékkal növekedtek az eltelt egy év alatt. 

4. A barátai tudtukon kívül kiszolgáltathatják önt

Csak annyira vagyunk védve, amennyire a barátaink gondoskodnak a maguk védelméről. Ha valaki „gyenge láncszemnek” bizonyul, és feltörik a profilját, rajta keresztül kártevő kódokat küldhetnek az ismerőseinek. Jó példa erre a 419-es átverés: valaki feltör egy profilt, és pénzt kér az illető barátaitól. Egyszerűen azt hazudja, hogy „Hello, Londonban vagyok, ellopták a pénztárcámat, tudnál nekem pénzt küldeni?” - a segítőkész barátok pedig beleesnek a csapdába. Azt hiszik, a bajba jutott barátjuknak utalnak, közben egy nigériai bankszámlán landol a pénzük.

5. Az online bűnözők hamis profilokat készítenek

Egy 2008-as tanulmány szerint a Facebook-profilok negyven százaléka nem valódi. Az is elgondolkodtató, hogy ha valakinek ezernél több barátja van, mekkora az esélye, hogy valós személy? És ha mondjuk 500 csak, ismeri-e mindet személyesen? Óhatatlanul lesz közöttük olyan, akit nem. És tényleg vadidegeneknek szeretnénk megmutatni a családi nyaraláson készült képeket?