Szakdolgozati botrányok: így derül ki a plágium

2012. május 20., vasárnap, 12:45 • Utolsó frissítés: 2012. május 21., hétfő, 14:24
Szerző:


Címkék: ; ; ; ; ; ; ; ;

A plágiumok ugyan hosszú ideje jelen vannak az emberiség történetében, de azóta különösen komoly gondot okoznak, hogy a világhálón az emberi tudás igen jelentős része közvetlenül hozzáférhető, s pár gombnyomással, kattintással megszerezhető a kívánt szellemi termék. A plagizálás terjedését a plágiumok utáni (informatikai eszközökkel is megtámogatott) kutatás megerősödése követte.

A Time magazin 2009 októberében arról számolt be, hogy plágiumkereső szoftver segítségével lepleztek le egy több száz éves csalást, s kiderült, hogy a III. Edward uralkodása (The Reign of Edward III.) című drámát a hányatott sorsú, de jelentős drámaíróként számon tartott Thomas Kyd (1558. november 3. – 1594. július 16.) jelentős részben William Shakespeare-től plagizálta. A darab szerzőjének kilétéről – hiszen sok stíluselem az avoni hattyú kezére utalt, míg számos más vonása a mesemondó bárdok hagyományait idézte – jó ideje komoly vita folyt. Volt olyan szakértő is, aki gondos elemzés után a mű előállításában Kyd és Shakespeare együttműködését tételezte fel. Sir Brian Vickers, a University of London irodalomprofesszora a Pl@giarism nevű plágiumkereső program segítségével végül felderítette az idegen tollakat.

„Ezzel a módszerrel láthatjuk, ahogy a szerző használja a nyelvet, s alkalmaz bizonyos kifejezéseket és metaforákat, míg másokat elkerül. E jellemzők, mint egy szövet foszlányai kerülnek a kezünkbe. Ha elég van belőlük, akkor azonosítható a szövet például skót tweedként vagy másfajta sima szürke szövetként” – mondta Vickers. A professzor végül megállapította, hogy a III. Edward 60 százalékát Kyd írta, a maradék negyvenet viszont Shakespeare. És az is kiderült Vickers és a Pl@giarism munkája nyomán, hogy négy olyan darabot is Kyd írt, amelyiknek eddig ismeretlen volt a szerzője.

A közelmúlt két plágiumgyanús ügye egy képen

Fotó:

Látható, hogy a plagizálókra évszázadok távolából is rásülhet a csalás bélyege a korszerű technológia használatával. Kyd a maga idején joggal gondolhatta, hogy a nagy kortársától elhappolt gondolatokra, verssorokra, fordulatokra senki sem jön rá, s ha mégis, kit is érdekelne? Ma azonban – bár más szellemi termékének eltulajdonítására a késztetés és vonzalom mit sem csökkent – a kockázat lényegesen nagyobb. A plágiumok terjedése a bukás kockázatának növekedése ellenére is gyorsul, mert az interneten könnyen hozzáférhető forrásanyagok nagyon csábítóak, s alkalom szüli a tolvajt. Az alkalmak száma pedig szinte végtelen a weben.

A plágium sokfelé megjelenik. Az oktatásban, a diákok munkáiban, a tudományos publikációkban, a szépirodalomban, sőt műszaki területen, a szabadalmakban vagy a programkódokban is. De mi is a plágium, és mit is keres egy plágiumdetektáló szoftver?

A Magyar értelmező kéziszótár elintézi annyival, hogy a plágium szellemi alkotás eltulajdonítása. A plagiarism.org meghatározásából kiindulva azonban mások szellemi termékét engedély és a forrás feltüntetése nélkül használni az irodalmi lopás kategóriájába esik. Illetve plágium az is, ha valaki újnak és eredetinek tüntet fel elképzeléseket vagy termékeket, amelyeknek pedig már ismert a forrásuk. A plagizálás ezért a lopás és csalás egy formája.

Lehet-e szavakat és gondolatokat lopni?

A fejlett jogrendekben nyilvánvalóan nem, mégis megteszik. Az eredeti gondolatok szellemi javaknak számítanak, amelyeket a szerzői, a szabadalmi és egy sor más jog véd. Az elképzelések kifejezésének majdnem minden formája „copyrightos” a könyvektől, a zenei partitúrákon és rajzokon át a számítógépes fájlokig, függetlenül a gondolat rögzítésének módjától.

Ezek alapján a következők mind a plágium kategóriájába tartoznak:

– Valaki más munkáját sajátként bemutatni

– Lemásolni más szavait, kifejezéseit vagy gondolatait annak engedélye nélkül

– Idézetet használni annak megjelölése nélkül

– Valótlan információt közölni az idézet származási helyéről

– Átmásolni a mondat szerkezetét, de megváltoztatni a szavakat a forrás engedélye nélkül

– Annyi szót és gondolatot átmásolni egy forrásból, ami már többséget képez az újonnan készülő munkában függetlenül attól, hogy ezt a forrás engedélyezte-e vagy sem.

Miért plagizálnak?

Ha a plágium tulajdonképpen közönséges lopás, miért követi el ezt a vétséget sok olyan ember, akinek eszébe sem jutna akár csak egy skatulya gyufát is fizetés nélkül zsebre tenni? Habár Kyd és Shakespeare példája mutatja, hogy a plágium nem mai találmány, a felgyorsult információáramlás révén a szellemi javakat egyre könnyebb eltulajdonítani, a plagizálásra való csábítás nő, ami a jelenséget igen komoly devianciává növesztette.

A plagizálás egyik legvalószínűbb oka, hogy sokan nem tudják pontosan, mit jelent a szellemi alkotás eltulajdonítása, vagy nem érzik ennek a súlyát. Egy skatulya gyufának megvan a pontos ára, de egy verssornak ugyan mi volna? Bár a plágiumról az elkövetők legtöbbje nyilván már hallott valamit harangozni, de fel sem merül bennük a törvénysértés gondolata, jelentéktelennek vélik a kihágást. Ilyesmi a diákoknál gyakrabban előfordul, ahogy az üzleti életben is, amikor vállalkozások ismert grafikákat, jogdíjas fotókat vagy irodalmi idézeteket használnak például reklámanyagaik vagy prezentációik hatásosságának fokozására.

Sokan pedig azért plagizálnak, mert fogalmuk sincs róla, hogy miképpen kell helyesen idézni. Vagy éppen értelmetlennek és zavarónak látják (például egy reklámszövegben) a szerző nevét, az idézett mű címét közölni. De előfordul, hogy nagyon szorít a határidő, s gyorsabb kész gondolatokból építkezni, mint sajátokon töprengeni. S vannak, akik csak egyszerűen abban bíznak, hogy úgysem kapják el őket. Végül előfordulhat, hogy egyes cselekedetek megítélése idővel változik, aminek például politikusok eshetnek áldozatául, akikkel szemben sokkal érzékenyebben reagál a közösség a korábban elkövetett, de később napvilágra került bűnök esetében is.

Plágiumdetektálás

Az esetek túlnyomó többségében el lehet kerülni a plágiumot a forrás korrekt feltüntetésével. Azaz csak el kell ismerni, hogy az anyag egy része máshonnan származik. A plágiumkereső szoftverek feladata ott kezdődik, ahol ezt az egyszerű kötelességet elmulasztják. Úgy is lehetne mondani, hogy a plágiumkeresés – hajsza az elmaradt forrásmegjelölések után.

A plágiumkeresés folyhat hagyományos „kézi” eszközökkel és számítógépes módszerekkel is. A hagyományos megoldás, ha túl sok dokumentumot kell áttekinteni szinte sziszifuszi munka. Komoly rendszerezettséget, s a kutatást végző személyektől nagy tárgyi ismeretet és kiemelkedő memóriát kíván. Ha pedig az eredeti dokumentum sincs meg az összehasonlításhoz, a feladat a lehetetlen vállalkozások közé sorolódhat. A számítógépes plágiumvadászat az elvégezhető összehasonlítások nagy száma és a folyamat sebessége miatt sokkal több sikerrel kecsegtet.

A plágiumkeresés számítógépes lehetőségeiről olvashat a Computerworld cikkének folytatásában.


Szakdolgozati botrányok: így derül ki a plágium




  Másolat Önnek

APRÓHIRDETÉSEK
tovább az apronet.hu-ra »
HVG HIRDETÉSFELHŐ
HIRDETÉS
Most erről beszélnek

Balázs Csaba: „Én mindig innen rendelek: http://emobi.hu” » Titkosügynökök mobiltokja


György Kövesdi: „"Ha valakinek nem tetszik az elődökhöz hasonlóan még mindig nagyon...” » Samsung Galaxy S5 teszt: idén is jobb lett, de idén is műanyag


András Molnár: „260 pénzért már elég komoly laptopot kapok, vagy egy közöepes telefont...” » A fémmobil újra támad: teszten az új HTC One

Keresse az újságárusoknál!
Előfizetek a HVG-re Előfizetek a DHVG-re

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X