Saab 9-5 teszt: csak értelmiségieknek

Közvetlenül a Saab előtt egy Volvo S60-asban ültem, ezért adott volt, hogy némileg igazságtalanul, de összehasonlítsuk az almát a körtével. Igaz, a svéd almát a svéd körtével.

Azért szögezzük le, a két kocsi két külön kategória. A 9-5-ös az S60-asnál jóval szegényesebben felszerelt járgány, viszont közel 40 centivel hosszabb annál. Ezért aztán érthető, hogy egyszerűen lehetetlenség betelni a rengeteg hellyel. Ami persze annak is köszönhető, hogy a hátul kifejezetten szűkös Insigniához képest plusz tíz centit toldottak a tengelytávhoz. A trükk bejött, a hátsó lábtér például fejedelmi, ez a valaha kialakított legnagyobb hátsó lábtér, ami Saabban csak előfordult eddig. Lepipálja a közvetlen versenytársnak mondott Mercedes E osztályt, a BMW 5-öst, sőt, ami a helykínálatot és a méreteket illeti, már-már – egy-két centi híján – a 7-es bömöst szorongatja. A saabosok szerint viszont az Audi A6-os a legnagyobb konkurenciájuk. Úgy vélik, csak annyi a különbség a vásárlóközönségben, hogy a Saabot inkább értelmiségiek veszik. Stimmt: nálunk a politikusok inkább Audival járnak.

A csomagtér is óriási, igaz, azt nem tudjuk még most sem eldönteni, hogy a feláras, félköríves pályán mozgó, két ponton rögzített teleszkópos rúdpár árt, vagy inkább használ. Nagy a fantáziám, el tudom képzelni, hogy ehhez valaki örömmel rögzíti bőröndjeit. Mindegy is, a lényeg az, hogy felnőtt a Saab, ezt a kocsit már nem lehet lesöpörni, szép nagy, combos limuzin ez.

Talán csak az újdonság varázsa a Volvo után, de élvezet vezetni a manuális váltóval. A 2 literes, 160 lóerős motor a drabális kasztnit könnyedén mozgatja, már alacsony fordulatszámon is jól húz, és egy rossz szavunk sem lehet a hatfokozatú váltóra, ami kimondottan dinamikusan gyorsítja a bálnaforma jószágot. Azaz, hogy egy rossz szavunk mégis csak van. Nem egyszer megtörtént ugyanis, hogy kettesbe visszakapcsolva, nagyjából 15 kilométer/órás sebesség alatt rángatni kezdett a kocsi, majd pikk-pakk lefulladt. Ami azt jelenti, hogy a felsőbb tartományokban kimondottan rugalmas váltó szemérmetlenül rugalmatlan is tud lenni. Ettől az autótól aztán tényleg nem vártuk, hogy egy-egy élesebb kanyarnál egyesbe kell kapcsolni!

Fotó: am

A dízel nem duruzsol olyan szépen, mint a 300 lovas biturbó V6-os, viszont nem is olyan szomjas. Talán többen tudnak azonosulni a szívet melengető, már-már transzcendens örömmel, amikor az ember a fedélzeti számítógépre pillant, és nem azt látja – mint mondjuk a korábbi automata benzines Volvónál –, hogy teli tankkal még 480 kilométer tehető meg, hanem egy négyjegyű számot. És talán meglepő, de tényleg nem hazudik a számítógép. És ha már transzcendencia, az Úr legyen irgalmas a lelkünkhöz, tényleg mindent megtettünk a zsíros fogyasztás érdekében, de még városban sem tudtuk 9 liter fölé verni azt. Autópályán pedig 130 kilométer/óránál 2000-es fordulaton forog a motor, ekkor beéri 6-7 liter gázolajjal, ha pedig a tempomattal hatodik sebességben óvatoskodunk 90-100 között, akkor 4-5 liter között fogyaszt.

A sofőrsegítő kütyük tökéletesen végzik a dolgukat, tök mindegy, hogy 90-re vagy 190-re állítjuk a tempomatot, könnyedén repít a svéd nagyvas. Városban hangos a motor, dohogtam is miatta, mit kerreg itt így ez a dízel, aztán kiderült, nem is a motor hangját hallottam, sőt, az meglepően halk, hanem a ventillátorét. Ekkor bevillant: ez régóta a GM-Saabok gyengéje. Már a korábbi 9-5-ösökben is feltűnt, milyen zavaróan zajos tud lenni az ülésszellőztető motorja, úgy látszik, azóta sikerült a fejlesztést átvinni a sima ventillátorra is. Pedig talán ha kettes fokozaton volt, tehát nem a feltekert légkondi érthető zaja miatt nyavalyogtunk.

A fentebb tett BMW-Mercedes párhuzam leginkább csak a helykínálatra vonatkozik. Sajnos. Merthogy a beltérben a jelenleginél minőségibb anyagokat is el tudnánk képzelni. Egyelőre semmi jelét nem látni annak, hogy a Spyker luxusa bekerülne az autóba. A 9-5-ben a kapcsolók többsége még Opel, ami tudjuk, sose kop el. Az illesztések pár helyütt bizonytalanok, a bajuszkapcsolók jóval olcsóbb kiskocsiba illő fröccsöntött-feelinget árasztanak. Sőt, megkockáztatjuk: ebben a félig-meddig felextrázott Saabban nem érezzük annyira saabosan magunkat, mint az S60-as Volvóban. Nyilván igazságtalanok vagyunk, elvégre a korábban vezetett csúcs 9-5-ben nem volt ilyen megmagyarázhatatlan érzésünk.