A Gazdasági és Energetikai Minisztérium döntése alapján 2026. július 15-étől módosulnak egyes likviditási célú Széchenyi-hitel-konstrukciók kamatkondíciói – írja tájékoztatójában a Széchenyi-konstrukciókért felelős KAVOSZ.
A változás az alábbi hiteltermékeket érinti:
- Széchenyi Kártya Folyószámlahitel MAX+,
- Széchenyi Turisztikai Kártya MAX+,
- Széchenyi Likviditási Hitel MAX+.
Az említett hiteltípusok vonatkozásában 2026. július 15-ét követően megkötött hitelszerződésekre
a korábbi teljes futamidő alatti fix kamatozás helyett változó kamatozás lesz alkalmazandó.
A vállalkozások által fizetendő – kamattámogatással csökkentett –, ún. nettó kamat az eddigi fix évi 3%-ról az adott kamatperiódusra alkalmazandó 3 havi BUBOR-mértékre változik.
Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Széchenyi Kártya Program fennállásának 20 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a budavári Főőrség épületében 2022. november 29-én
MTI / Fischer Zoltán
A BUBOR egy referenciamutató, bankközi kamatláb. A 3 havi BUBOR értéke jellemzően közel áll az alapkamat szintjéhez, illetve az irányadó ráta várható szintjéhez.
A 3 havi BUBOR jelenleg 5,89 százalékon áll
– az alapkamat mértéke jelenleg 6,25 százalék, de a jegybank monetáris tanácsa vélhetően mérsékelni fogja a következő hónapokban. Ezzel együtt
az új, változó kamatozású, 3 havi BUBOR-hoz kötött konstrukciók jóval drágábbak lesznek a fix 3 százalékos kamatú megoldásnál.
A KAVOSZ szerint a szükségessé vált módosítás mellett az érintett konstrukciók továbbra is kedvező kamatozású és versenyképes finanszírozási lehetőségeket nyújtanak a vállalkozások számára.
Az államilag támogatott hitelek fenntartása jelentős terhet ró a költségvetésre, a szakminisztérium szerint a Széchenyi-program kamattámogatása évi mintegy 150 milliárd forintot visz el.
A gazdasági minisztérium a közleményében azzal indokolja a kamatkondíciók átalakítását, hogy a forrásokat a vállalkozások egy része nem az eredeti célnak megfelelően használta fel, hanem állampapírokat vásárolt belőlük. Ez azt jelentette, hogy
az államtól rendkívül alacsony kamatozású hitelhez jutó cégek a pénzt magasabb hozamú állampapírba fektették, vagyis a támogatott hitelből magasabb kamat mellett hitelezték vissza az államot.
Az így keletkező kamatkülönbözetet pedig lényegében kockázatmentes nyereségként realizálták.
