Az Egyesült Államokban hat éve folyik egy hatalmas vizsgálat, amelyben az ott lakó, különböző származású állampolgárok érelmeszesedésének gyakoriságát, jellegzetességeit igyekeznek tanulmányozni. A csaknem hétezer önkéntes résztvevő között, az USA lakosságának arányai szerint vannak fehérbőrűek, afro-amerikaiak, spanyolajkúak és Ázsiából származók.
 
A 45-84 éves vizsgált személyeknek a tanulmány kezdetén semmiféle, kimutatható szívbetegsége nem volt és azt figyelték, mikor és hogyan jelennek meg évek alatt a koszorúérbetegség jelei, tünetei. Ezért történt 2000-2002 között komputeres tomográfia 159 résztvevő szívéről, amivel a szívburokban lévő zsírszövetet, illetve a koszorúerekben lerakódó mész mennyiségét is lehetett mérni.
 
Az már régóta ismert, hogy a kövérség a koszorúérbetegség és a cukorbaj egyik legfontosabb kockázati tényezője. Az utóbbi években olyan adatok láttak napvilágot, hogy főleg a hasi elhízás veszélyes: rosszabb, mint az egész testre kiterjedő súlytöbblet. Jingzhong Ding és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy a szív körüli zsír mennyire kedvezőtlen.
 
Az amerikai kutatók nem véletlenül foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az érelmeszesedés igen lassú, rendkívüli gyulladásos folyamat következménye. Egy érdekes vizsgálat azt jelezte, hogy a szív körüli zsírpárna sejtei több gyulladásjelző fehérjemolekulát szabadítanak fel, mint a bőr alatti zsírszövet.
 
Ding és munkacsoportja azt találta, hogy azok a panaszmentes önkéntesek, akiknek a szíve körül a legtöbb zsírt mutatta ki komputertomográf, azoknak a koszorúereiben a mész megjelenésének valószínűsége ötszörte nagyobb volt, mint azoknál, akiknek a szívburkában csak kevés zsírt észleltek.
 
Mindez egybevág azokkal az eredményekkel is, amelyek arról tanúskodtak, hogy a kor előrehaladtával a szív körül mind több zsírsejt rakódik le, az pedig régóta ismert tény, hogy az öregedés a szív- és érbetegségek legfontosabb kockázati tényezője: idős korban sokkal nagyobb a szívinfarktus vagy a szélütés esélye, mint a fiatalok körében.