Kormány többség nélkül, többség kormány nélkül
– így foglalta össze tömören az új izraeli politikai realitást a The Times of Israel portál, tükrözve azt a lehetetlen helyzetet, amellyel a kormányalakítással vasárnap megbízott Gadi Eisenkot szembesül. Jichák Hercog elnök a két héttel ezelőtti izraeli választáson 21 mandátummal második helyen befutott Jasar (Őszinte) szervezet vezetőjét jelölte először a feladatra, mert az őt támogató pártok a 120 fős kneszetben összesen 67 mandátumot szereztek. Ebből úgy tűnhet, hogy az egykori vezérkari főnöknek könnyű dolga lesz többséget kovácsolnia.
Csakhogy az Eisenkot mögött felsorakozó cionista pártok mindössze 48 képviselőt tudhatnak magukénak a parlamentben, 19 mandátum két arab párthoz tartozik. A 66 éves Eisenkot és több partnere – így a Jiszrael Bétenu (Izrael a mi hazánk) vezére, Avigdor Lieberman és a B’Jahad (Együtt) listavezetője, Naftali Bennett – korábban elutasította, hogy az arab pártokkal kössön koalíciót, de azt is, hogy azok külső támogatásával kisebbségi kormányt alakítsanak.
A Sasz ultraortodox párt választási plakátja Jeruzsálemben
AFP / JOHN WESSELS
Második lehetőség, hogy Eisenkot tábora a távozó kormányban lévő két ultraortodox párttal, az askenázi Egyesült Tóra Judaizmussal (UTJ) és a szefárd Sasszal köt megállapodást. Kettejük 13 képviselőjével Eisenkot blokkjának éppen meglenne a 61 képviselője. Az UTJ késznek mutatkozott egy ilyen alkura, hiszen nem javasolta Netanjahut a kormányalakításra, semleges álláspontot foglalt el. A Sasz is engedékenyebb lehet, mivel súlyos vereséget szenvedett a választáson, a parlamenti frakciója 11-ről 6 fősre olvadt. Csakhogy a cionista pártok az általános hadkötelezettség mellett kardoskodnak, az ultraortodoxnak viszont a legfontosabb kérdés a katonai szolgálat alóli mentesség hosszú távú szentesítése és az állami támogatások megszerzése. Kérdés, sikerül-e közös nevezőt találni. A héjának számító Lieberman már jelezte, hogy inkább az ultraortodoxokkal ül egy koalícióban, mint az arabokkal.
A harmadik út a nagykoalíció Benjamin Netanjahu szövetségeseivel, de a kormányfő nélkül. Mintha Eisenkot ebben az irányban is tapogatózna.
