Ha a búzaliszt mellett még van kukoricalisztünk is, és beszerzünk egy-két deka szezámmagot, akkor nem egyszerűen jót, hanem különlegeset tehetünk az asztalra. Ráadásul büszkén jelenthetjük, hogy nagyanyáink bundás, avagy pongyolás almáját akár egy kínai étteremben is fel lehetne szolgálni. A kínaiak persze nem esnek annyira hasra az édességtől. Ha egyáltalán esznek ilyesmit a ménkű hosszú menüsoraik végén, amit egyébként éppen a levessel szeretnek lefojtani. Nincs is túl sokféle desszert náluk. S ami van, az gyümölcsből készül. Mint ez.

Hozzávalók (4 személyre)

2 golden alma
2 nem túlérett banán
2,5 dkg búzaliszt
2,5 dkg kukoricaliszt
2 tojás
étolaj a sütéshez + 3 evőkanál a karamellhez és a bundázáshoz
20 dkg cukor
2 evőkanál fehér szezámmag
1 tál hideg víz
néhány jégkocka a víz lehűtéséhez
pár mentalevél díszítésnek (el is hagyhatjuk)
hurkapálcikák

HVG Kiadó

Az almákat meghámozzuk, kiszedjük a magházukat, előbb félbe, aztán hasonló méretű nagyobb kockákra vágjuk. A banánt is megszabadítjuk a héjától és 3-4 centi vastag karikákra szeleteljük. Egy tálban addig keverjük a kétféle lisztet a tojásokkal és 1 evőkanál étolajjal, míg homogén tésztát kapunk. Célszerszámnak ajánljuk a habverőt. Ha megvan, átmenetileg elégedetten félretehetjük, mert fel kell tűzködnünk a gyümölcsöket a hurkapálcákra, amelyeket nem árt picit benedvesíteni. De nem ám sorjázunk, hanem minden gyümölcsdarabot külön pálcikára szúrunk. Használhatunk egyébként hústűt is, vagy kisebb sasliknyársat. A nyársra tűzött gyümölcsöket egyenként belemártogatjuk, jól megforgatjuk a tésztában, de a felesleget mindig lecsurgatjuk, mert különben több lesz a bunda, mint az alma meg a banán. Egy lábasban felforrósítjuk az olajt, és néhány perc alatt aranyszínűre sütjük a bundázott, pálcikás gyümölcsöket. Megint csöpögtetés jön, de már a felesleges zsiradékot itatjuk fel a papírtörlővel kibélelt tálban, amelyben nem egymás hegyére-hátára, hanem békés egymásmellettiségbe sorakoztatjuk a darabokat.

Nem baj, ha kihűlnek, majd átmelegednek a karamellben, amit most kezdünk csinálni. A 20 dkg cukrot 2 evőkanál olajjal és 2 evőkanál szezámmaggal egy nyeles lábasba tesszük, alaposan összekeverjük. Közepes lángon, gyakori kevergetés mellett melegítjük, míg a cukor sötét aranyszínű lesz, vagyis karamellizálodik. Ebbe mártogatjuk a bundás gyümölcsöket, úgy hogy minden oldalukra egyenletesen jusson a karamellből. Ilyenkor látjuk be csak igazán, mekkora találmány ez a pálcikára húzogatás. Ja, azt majd elfelejtettük mondani, hogy készítsünk a közelünkbe egy tál hideg vizet is, amibe jó néhány darab jégkockát dobáltunk. Hogy minek kell a jeges víz? Mert amint kihúzunk egy cukros, ragacsos gyümölcsnyársat az edényből, azon mód egy pillanatra bele mártjuk, hogy megdermedjen rajta a karamell. Más dolgunk már nincs is, csak egy villa vagy kanál segítségével lehúzni a pálcikákról a karamelles, bundás gyümölcsöket, tálra tenni, díszíteni, ha van mivel. De magában is elég ingerlő. Nagyon gyorsan el fog fogyni.

Tipp! A gyümölcsök karamellizálása közben a lángot (a tűzhely hőmérsékletét) vegyük egészen kicsire, így a karamell folyékony marad, de nem ég le, nem sötétedik meg túlságosan. A gyümölcsök bundázását előre is elvégezhetjük, és nyugodtan tarthatjuk alufóliával letakarva pár órát a hűtőben. Ráérünk csak akkor kivenni, mielőtt karamellzáljuk. Viszont ilyenkor nem árt egy pillanatra forró olajba mártani a felnyársalt darabokat, s rögtön utána a karamellbe, mert így kellően ropogósak lesznek.

További fortélyok és fogások lépésről lépésre az Ízek és kultúrák sorozat 7., kínai kötetében (HVG Kiadó 2011)
www.izek.hvg.hu