S miközben készítjük, kicsit utazhatunk is: Barbados napfényben és rejtélyben fürdő Karib-tengeri sziget ,a Kis-Antillák legkeletibb tagja, képeslapfehér homokpartokkal, csillogó korallzátonyokkal.  A víz pedig olyan kék, hogy azonnal a photoshop jut az eszünkbe. Hawaii lenne, ha nem lenne már Barbados.

A portugálok fedezték fel, valamikor az 1500-as évek elején, 1511-ben mindenesetre már a térképekre is rákerült, és ők is nevezték el Ilha dos Barbadosnak. Ez annyit tesz, mint a „szakállasok szigete”, noha nem tudjuk, mire is utaltak ezzel, mivel a sima bőrű bennszülötteknek nem volt szakálluk.

Állítólag a név egy fügefafajtára vonatkozik, amelyik mintha folyton a szélben lengetné a szakállát. Azt sem tudjuk, hogy a derék portugálok miért nem telepedtek meg a paradicsomi szigeten, amelyet az 1610-es években az angolok vettek birtokba, ültetvényeket hoztak létre, és névadót találtak benne egy könnyű, frissítő krémhez. Amely valószínűleg a ködös Britanniában született meg, de megalkotója úgy érezte, sikerült pohárba zárnia Barbados minden gyönyörűségét, egy kis Karib-tengeri illattal együtt.

Minden Barbados-krémben az a közös, hogy van benne gyümölcs és tejszínhab, amit vagy joghurttal vagy krémtúróval egészítenek ki. A döntésképtelenek kedvéért a most következő receptben mindkettő szerepel. Esetünkben a gyümölcs a banán lett, de használhatunk epret vagy áfonyát is.

Hozzávalók:

3-4 banán

1 evőkanál vaj

2 evőkanál cukor

2-3 evőkanál rum

25 dkg mascarpone

20-25 dkg natur görög joghurt

½ narancs
1 evőkanál kókuszszirup (lásd utóirat)

M.L.

Elkészítés:
  A banánokat karikázzunk fel, majd egy serpenyőben nagy lángon olvasszuk össze a vajat a cukorral. Amikor már folyós, dobjuk bele a banánkarikákat és locsoljuk meg a rummal – ha van kéznél, lehet kókuszos vagy vaníliás rum is. Pár percig süssük, amíg a karamellizálódó rumos cukor bevonja a banándarabkákat, aztán osszuk szét 4-6 edénykében.

  Hagyjuk kihűlni, közben készítsük el a krémet: ehhez kell nekünk 25 dkg mascarpone és 25 dkg görög joghurt. Ilyet régebben csak delikáteszboltokban kaphattunk, mostanában felbukkantak a hiperekben is, de ha mégsincs, akkor natúr joghurtot keverjünk össze fele-fele arányban 12 százalékos zsírtartalmú tejföllel. A mascarponét és a joghurtot keverjük össze, adjuk hozzá egy fél narancs kifacsart és átszűrt levét, illetve egy evőkanál kókuszszirupot. Ez kiváltható, ha kókuszos joghurttal dolgozunk.
  1,5 dl tejszínt verjünk kemény habbá két evőkanál porcukorral, majd forgassuk bele a joghurtos krémbe. A krémet kanalazzuk a kihűlt, karamellizált banánra, aztán vagy szórjuk meg reszelt, narancsos feketecsokoládéval, vagy égessünk rá cukrot. A csokoládés megoldás egyszerűbb, és a narancsos reszelék remekül illik a krémhez.
Ha komolyabb kihívásra vágyunk egy evőkanálnyi kristálycukrot vagy barnacukrot szórjunk a tejszínes-joghurtos túrókrém közepére. Egy kis kézi, gázzal működő olvasztóval gyorsan karamellizáljuk a cukrot, amely ropogós kis tócsákat képez majd a krém tetején. Akinek nincs ilyen lángszórója – cukrászboltokban kis formatervezett darabokat nagyon drágán, barkácsáruházakban bumfordi változatukat viszont nagyon olcsón meg lehet venni –, az maradjon a csokoládéreszelékes variációnál.

Utóirat:
Lássuk be, a kókuszirup nem a magyar kamrák alapkelléke, és egy evőkanálnyiért megvenni egy üveggel, hm, ilyeneket sztárséfek szoktak leírni, szokás szerint gondolkodás nélkül. A kókuszreszelék annál gyakrabban előfordul:   Ha összeforralunk két evőkanálnyi kókuszreszeléket, két evőkanálnyi cukrot, 3-4 evőkanálnyi (szóval nagyon kevés) vízzel, aztán leszűrjük, hát valami olyasmit kapunk, ami nagyon hasonlít a kókuszsziruphoz. Szinte az is.