Sorozás nincs, de a hadkötelezettség nem szűnt meg, sőt, a fegyveres szolgálat megtagadásáért ma is börtön járna. Mozgalom indult a polgári szolgálat – civilek által egykor kiharcolt – intézményének rehabilitálásáért, amiről Orbánék mintha szándékosan megfeledkeztek volna.
A környezetvédelem kiemelt szerepet kap a Tisza-kormányban, de a zöldek szerint ez nem elég. Lesz-e újra önálló parlamenti biztosa a területnek; marad-e a mai ombudsmani rendszer?
Hacsak az érdeklődő nem jár el heti rendszeresen galériákba, nem ismerheti meg a magyar festőművészek munkáit. Ezért jött létre hajdan a Műcsarnok, de hiába került a kiállítótér az MMA fennhatósága alá – mondja Váli Dezső festőművész, aki alkotótársaival a Tavaszi Tárlatok „intézményének” visszaállításáért küzd. Szerinte amióta a politika betette a lábát a területre, szégyen lett bizonyos kiállításokon szerepelni, de bízik benne, hogy e téren is változás következhet.
Nem az a lényeg, hogy ki tart fenn egy iskolát, hanem az ott folyó pedagógiai munka. Ehhez kell igazítani támogatásokat is – mondja a legnagyobb felekezeti iskolafenntartó, a Magyar Katolikus Egyház oktatási felelőse. Rubovszky Ritával – akinek a neve az oktatási tárca potenciális vezetőjeként is felmerült – arról is beszélgettünk, mi igaz abból, hogy súrlódások vannak az egyházi iskolák fenntartói és az új miniszter között.
Korrupciós botrányok nagymesterekkel, dörgölőző vállalkozókkal és más kijáróemberekkel. Jobb lenne már nem az előző rendszer hibáiról írni, beszélni, de amikor a közelmúlt bűnei nap mint nap a maguk pőreségében tárulnak fel előttünk, még a kicsinységeknek látszó ügyek mellett sem mehetünk el szó nélkül. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Egy évre kér mandátumot Orbán Viktor és a volt kormánypárt elnöksége. Ezzel nemcsak a belső kritikusokat akarják lenyugtatni, de ennyi idő kell, hogy lássák, a Tiszáról elsőként leszakadó választói csoportok merre indulnak. Könnyen előfordulhat, hogy a Fidesznek többé nem lesz győzelmi esélye a pártpalettán.
Habár az aktuális köztársasági elnök ténykedéseit elemző írásainkban gyakran fogalmaztunk meg erős kritikát, nem ezek a cikkek, sokkal inkább maguk a szereplők voltak azok, akik hatékonyan rombolták az intézmény és mindenkori vezetője tekintélyét.
Jogszerű és/vagy „méltó-e” a hivatali idejük lejárta előtt megválni a közjogi méltóságoktól? Van-e korlát a mindenkori kétharmad előtt? Ezekről a kérdésekről is lehet(ne) értelmes vitát folytatni Sulyok és társai eltávolítása kapcsán, csakhogy a Fidesz ma egészen mást mond, gondol ezekről, mint amikor még Orbánék birtokolták az alkotmányozó többséget. A NER 16 évének terhes öröksége az is, hogy magába az államfői intézménybe vetett bizalom is megrendült.
A parlamenti vizsgálóbizottságok lehetőségeinek kiterjesztése és az Alaptörvény módosítása is ütőkártya lehet a Magyar-kormány kezében. Mindkét kérdésben súlyos politikai és szakmai érvek ütköznek. Magyar Péter valódi parlamenti vitát ígér.
Személyes kapcsolatok, politikai érdekek és két különálló ügy furcsa összetalálkozása is kellett ahhoz, hogy a NER fegyelmezett rendszerébe végzetes hiba csússzon. Politikai és az egyházi belső körökben járatos forrásaink segítségével próbáltuk meg rekonstruálni a kegyelmi botrány hátterét, elsősorban azokat a részleteket, amelyekről nincs, a dolog természetéből fakadóan nem is lehetnek dokumentumok, hiszen a lényeg az egymást évtizedek óta jól ismerő, véd- és dacszövetségben lévő személyek között zajló kommunikáció részleteiben rejlik.
Több ponton is beleíratta a fideszes kétharmad az Alaptörvénybe a kereszténységre való hivatkozást. Ebből az egyiket kihúzni javasolja a Tisza Párt két képviselője, Melléthei-Barna Márton és Hantosi István. Sokan rögtön keresztényüldözést kiáltottak. De van-e okuk rá?
Rövid, de annál abszurdabb csörtébe került az új kormány által megnyitott Miniszterelnöki Kabinetiroda sajtónyilvános bejárásán Magyar Péter miniszterelnök és Havasi Bertalan, Orbán Viktor tavaly leköszönt sajtófőnöke. Magyar nem mulasztotta el felemlegetni a HVG 2012-es portréinterjújának egy emlékezetes kijelentését, miszerint Havasi gyűjteményének része egy összegyűrt kólásdoboz is, amelyből maga Orbán ivott. Ennek alkalmából közöljük újra a 2012-es interjút.
Az új kormány egyik jellegzetes karakterjegye a szimbolikus és pragmatikus politika sajátos, Magyar Péter-es ötvözete lehet. Külsőségekben és tartalomban is merőben új elemeket hozott a belpolitikába a parlament alakuló ülése, Magyar Péter kormányfői antréja, majd a miniszterjelöltjeinek hétfői meghallgatása.
Nagy mutatványra készül Magyar Péter: bizonyítani akarja, hogy egy, elvben a versengő pártokra épülő demokráciában is lehetséges széles (nemzeti) egységet teremteni, olyat, amelyben a politikai és egyéb nézetkülönbségek ellenére is mindenki egyenrangú állampolgárnak érezheti magát.
A választók többsége elszámoltatást vár, a NER oligarchái pedig mintha tálcán kínálnák az ügyeket. Közben a Tisza próbálja összerakni kormányát, és összehozni a szimbolikus és a pragmatikus politizálást. Szubjektív lapajánló.
Nemcsak a választói felhatalmazás rendkívüli, a Tisza-kormánnyal szembeni elvárások is az egekbe szöktek – derül ki a Medián friss, a HVG és az RTL megbízásából készült közvélemény-kutatásából. A kormánynévsor összeállításánál Magyar Péter eddig gördülékenyen vette az akadályokat; a fontos posztokra kiszemeltek nem csupán szakmailag bizonyítottak, de kinevezésüknek sok esetben jelképértéke is van. Ennek a jele az is, hogy több nő lesz a parlamentben, mint ahány fideszes.
A HVG 2015-ben készített portréinterjút a most elhunyt Sebő Ferenccel. Az akkor készült beszélgetésünk újraközlésével emlékezünk a Kossuth-díjas előadóművészre, népzenekutatóra, a táncházmozgalom legendás alakjára.
Harminchat év után nem ül be a parlamentbe Orbán Viktor, így kímélve meg magát attól, hogy a kormánypárti képviselők naponta szembesítsék az elmúlt 16 év bűneivel. Döntését az is magyarázza, hogy amikor a korábbi vereségei után felvette a mandátumát, azokból számára soha nem sült ki semmi jó.
Ha beváltja ígéreteit a képviselőtársainak Magyar Péter, olyan jogalkotási dömping várható, amelyben egyetlen, 2010 óta megalkotott törvény, még az alkotmány sem marad „szárazon”.
A bukott hatalommal szoros kapcsolatba került egyházaknak súlyos árat kell fizetniük azért, hogy némán asszisztáltak a kereszténység politikai termékké degradálásához. Nemcsak a túlméretezett intézményrendszer fenntartása került veszélybe, a hívek jelentős része nem követte a kéretlen politikai útmutatást, és a Tiszára szavazott.
