szerző:
G. Tóth Ilda

Két év alatt ezer 8 és 18 év közötti lány tanult kódolni a Skool-programban a hazai IT-cégek színe-javánál. Az önkéntesekkel dolgozó alapítvány most fejébe vette, hogy az informatikatanárok tudását is upgrade-eli, bemelegítésként pedig újságírókat oktattak arra, hogyan lehet a Scratch nevű vizuális programozási nyelv segítségével például egy macskafigurát megnyávogtatni számítógépes parancsokkal.

„Fordulj az egérmutató irányába, menj 10 lépést, és mindezt a zöld zászlógomb megnyomásakor kezdd el! Ha pedig a sárkány utolér, nyávogj egyet!” Effajta, ám némileg egyszerűbb tőmondatokkal irányítható Scratchy, a macskafigura, s mindeközben a parancsokat tartalmazó építőelemekből klassz alakzat formálódik a képernyő másik oldalán. Egy másik feladatban pedig a klónozást is gyakorolni lehet – ami ezúttal mindössze azt jelenti, hogyan csináljunk a programmal egy fehér labdából több színeset. Nagyjából másfél óra alatt – vagyis akár két összevont informatikaórán – a népszerű telefonos játékokat reprodukáló számítógépes játékokat lehet létrehozni a Massachusettsi Műegyetemen (MIT) kifejezetten gyerekeknek írott programnyelv, a Scratch segítségével, melyet a szünidő első napjaiban 10-12 éves diáklányok oktattak újságíróknak a Prezi székházában.

Yes, she codes: ez a mottója a Skool – pontosabban a brandet létrehozó Technológiai Oktatásért Alapítvány – 2014 júniusa óta folyó műhelyfoglalkozás-sorozatának. Jellemzően szombatonként menő IT-cégek – egyebek között a Prezi, a Microsoft, az EPAM, az NNG, a Facebook, a Balabit és a Morgan Stanley – budapesti „otthonába” hívnak meg felsős és középiskolás lányokat, s ott kódolni, vagyis programozó játékokra tanítják őket, hogy meghozzák a kedvüket az informatikához. Nyaranta tábort szerveznek a leglelkesebbeknek többek között a Google Groundon, ősszel pedig programozó versenyt rendeznek – kizárólag lányoknak –, s a nyertes a Facebook egyik külföldi irodáját látogathatja meg. „Két év alatt nagyjából ezer lány fordult meg nálunk, ez a szám pedig kétszerese a jelenleg informatika szakokra jelentkezőkének” – büszkélkedik Guzsaly Péter, a Skool operatív menedzsere.

"11 éves lány vagyok, és mindennap programozok"

A műszaki-informatikai pályákon nagy a munkaerőhiány, az állásokat képtelenség lesz betölteni a nők részvétele nélkül. Márpedig a statisztikákban nagyon alulreprezentáltak a nők. Magyarországon is számos olyan kezdeményezés született, ami fiatal lányokat szólít meg. Nem eredmény nélkül.

A gyerekeknek legtöbbször fogalmuk sincs, miből áll napi szinten a fejlesztői munka, milyenek a munkakörülmények, hogyan áll össze egy programozócsapat. Ezt szeretnék megmutatni nekik, méghozzá inspiráló céges környezetben. „Mire 16 évesek lesznek, sajnos már elijesztették őket az informatika világától a társadalmi előítéletek, melyek szerint az nem nőknek való. A fiatalabb korosztály viszont még nagyon nyitott. Ez magyarázhatja, hogy a legtöbben a 10–14 év körüliek közül jelentkeznek a foglalkozásainkra” – mondja Major Zsófi társalapító. Bár eredetileg csak a lányokat akarták megcélozni, a Skool csapata Kódgarázs néven elindított egy másik kezdeményezést is, amelyhez már fiúk is csatlakoznak. „A nyári táborokba sírva jöttek a lányokat elkísérő öcsik és bátyók, hogy ők is szeretnének programozni tanulni” – meséli Major Zsófi.

Ma még csodabogarak

Öt év múlva már nem kapják majd fel az emberek a fejüket, ha azt hallják, hogy egy kislány 9 évesen közölte a szüleivel: robotokat akar tervezni, úgyhogy azonnal vigyék el programozósuliba. „Szeretnénk magot elültetni: akik nálunk megtanulják a Scratchet, azok sokszor a suliban evangelizálják, milyen szuper dolog a programozás” – mondja Guzsaly Péter, aki szerint mellesleg azon sem ártana változtatni, hogy a számítógépes játékok ma túlságosan gendertipikusak. „Ha bemegyünk egy játékboltba, kis túlzással minden dobozon azt látjuk, hogy 8-99 éves fiúknak” – mutat rá a problémára.

A Skool külünböző cégekkel együttműködve tart workshopokat fiatal lányoknak

Igaz, tagadhatatlan, hogy a kódolás mániává is válhat, s erre már szakszó is létezik: scratch fever. Mekis Péter, a Skool egyik oktatója – aki mellesleg az ELTE Logika Tanszékén is dolgozik – szinte mindent meg tud oldani ezzel a vizuális programnyelvvel. Legutóbb például a klasszikus akasztófajátékot alakította át a Scratch segítségével emberségesebbé, vagyis ha a kigondolt szó – az ő esetében egy-egy rajzfilmcím – kitalálásánál túl sok helytelen betűre tippelt a játékos, akkor nem az akasztott ember rajzolódik ki az egyenként meghúzott vonalakból, hanem egy fürdőkádból csordul ki a víz. „Menő dolog a gyerekek körében, ha megtanulnak a népszerű telefonos játékokhoz hasonlót kreálni. Hatalmas örömöt jelent például a srácoknak, hogy focistafigurák képére montírozhatják a saját arcképüket, s ezeket a szereplőket irányíthatják a játékban” – mondja, és azt nagyon sajnálja, hogy a Scratch androidos és IOS-es verziója még késik.

Az oktatással van baj

„Két éve még azon izgultunk, érdekli-e a csajokat az informatika, ma pedig négyszeres-ötszörös a túljelentkezés a workshopjainkra” – mondja Guzsaly Péter, aki szerint nem csoda, ha a lányok unalmasnak gondolják a programozást az iskolai informatikaórák alapján. A vizsga például gyakran nem számítógépes gyakorlat, hanem szimpla írásbeli kérdés-felelet. A csúcs, ahová az iskolában eljutnak, a felhasználói alapismeretek, az pedig végképp nonszensz, hogy a mostani nyolcadikosok jövőre már nem is tanulnak informatikát.

A Skool most a tanárokat is upgrade-elné. Egy felmérés keretében a megkérdezett pedagógusok többsége azt válaszolta, azért szeretné frissíteni a szaktudását, hogy érdekesebb tanórát tarthasson a gyerekeknek. A 240 megkérdezett tanárnak mindössze az 5 százaléka budapesti, azaz van rá esély, hogy a hátrányos helyzetű régiókban is fel tudják dobni az informatikaórákat. A pilot projekt jövő januárban indul, a Magyar Telekom is beszáll az oktatásba, és az a cél, hogy az alsósoknál „ne két hónap alatt mozduljon meg a teknős, hanem nyolc perc gyakorlás után nyávogjon a macska”.

S hogy miért jó az informatikai cégeknek, ha szombatonként ellepik az irodájukat az iskolás lányok, akik szünet nélkül visíttatják az általuk kreált számítógépes figurákat? (Az újságírói gyakorlás közben például tucatnyi macska huhogott, amikor a sárkánnyal összeütköztek, mert egy parancs – a várd meg, amíg találkoznak kezdetű – kimaradt a sorból.) „Bízunk benne, hogy öt év múlva olyan lányok is informatika szakra jelentkeznek az egyetemen, akiknek korábban eszébe sem jutott volna, hogy programozásból akarjanak megélni” – indokolja Faix Csaba, a Prezi kommunikációs igazgatója, miért vesznek részt a Skool-workshopokon előszeretettel az infokommunikációs cégek. Ma még a Prezinél is elégedetlenek a nemi arányokkal: a fejlesztők közt jóval kevesebb a nő. Biztatóak viszont a Skool nemrégiben elindított alumni-kutatásának eredményei: míg a program előtt a résztvevők 58 százalékát érdekelte a programozás, ez a szám a foglalkozások után 96 százalékra emelkedett. A lányok 81 százaléka pedig a workshop óta is végez valamilyen programozással kapcsolatos tevékenységet, 53 százalékuk pedig informatikához köthető pályán tervezi a karrierjét.

„Engem ide azért vettek fel, mert lány vagyok"

Az egyetemek informatikus és villamosmérnöki szakjain a 10 százalékot sem éri el a női hallgatók aránya, és közülük is többen maradnak inkább a közszférában, meghagyva a versenyszféra magasabb fizetéseit a férfiaknak. Pedig az általunk megkérdezett programozó nőket munkahelyükön ritkán éri hátrány a nemük miatt, ezt is pont olyan hamis sztereotípiának tartják, mint a közhiedelmet az ápolatlan, pattanásos programozó fiúkról.