Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Az "ügynökkérdés" egyik vetülete, hogy derüljön ki végre, kik kaptak az állambiztonság jelentéseiből. A kérdés korántsem annyira "fogas", mint azt keserű nyilatkozatok sejtetik. Valójában mára jól körülhatárolható, hogy kik kaptak a BM és a kebelén belül működő állambiztonsági szervek szigorúan titkos információs jelentéseiből. A hvg.hu összeállítása azt mutatja be, hogy az állampárti vezetők közül ki mit kapott, hogyan nézett ki az "olvasó mozgalom".
|
|
Lázár György, Grósz Károly, Kádár János. Előtérben a háttér © Bánkuti András |
Müller Rolf, az ÁSZTL munkatársa több publikációjában is ismertette a pártállam politikai és állami vezetőinek belügyi információkkal ellátásának rendszerét. Tanulmányaiból kiderül, hogy a pártelit legkevesebb két belügyes csatornán tájékozódhatott a belügyi anyagokról. Egyrészt a BM több munkaterületét – tehát nem csak az állambiztonság, hanem például a bűnüldözés, közlekedésrendészet vagy tűzoltóság tevékenységét – érintő BM (napi) Tájékoztatókból és az ún. Szakelosztós jelentésekből.
De voltak olyan "kiválasztottak" is, akik megkapták a kizárólag állambiztonsági tematikájú és a BM belső vezetőit tájékoztatni hivatott Napi Operatív Információs Jelentésekből (NOIJ) készített összefoglalókat is.
A belügyi tájékoztatási rendszer egyik jellegzetessége, hogy a központi tájékoztatás mellett az egyes BM-es szervek külön is tájékoztatták a politikai vezetést. Ez a párhuzamosság 1959-től a rendszer kimultáig megmaradt. Önállóan dönthettek arról tehát, hogy kit és milyen formában értesítenek a párt és a kormány vezetői közül. Az állambiztonsági terület tájékoztatási feladataiért 1972-től a III/III-B Önálló Tájékoztató alosztály volt a felelős.
A BM (napi) Tájékoztatók esetében valójában tényleges napi jelentésekről csak 1970 után beszélhetünk, addig rendszertelenül készültek az információs anyagok. Az 5/1985. BM államtitkári intézkedés részletezi, mit kellett tartalmazni a (napi) Jelentésnek. Egyebek mellett az irányításban hasznosítható – főként operatív módszerekkel, bizalmas forrásból szerzett – politikai információkat, amelyek segítik az ellenséges erők terveinek, tevékenységének időbeli megismerését, de például a nagyobb tűzeseteknek vagy járványoknak is szerepelniük kellett.
A Tájékoztatók elsősorban a III/I. (hírszerző) Csoportfőnökség és a BM Felügyeleti osztály jelentésein alapultak, így a hírszerzési és közbiztonsági hírek uralták azokat. A belpolitikai vagy a belső reakciókkal kapcsolatos információk viszonylag ritkábban fordultak elő bennük. „Az ilyen témájú hírek a BM Tájékoztatók olvasókörénél még szűkebb csoport számára voltak csak elérhetők, inkább a szakelosztás révén juthattak hozzájuk egyes vezetők" – fogalmaz Müller Rolf történész 2003-as tanulmányában.
Kinyomtatom
Elküldöm
