|
| A Kulcsár Attila kihallgatásán felvett jegyzőkönyvek másola-tait most Ön is letöltheti a hvg.hu-ról! Részletek |
Egyre több a hasonlóság az öt évvel ezelőtt nagy vihart kavart parlamenti olajbizottság „koronatanúja", a soltvadkerti Nógrádi Zsolt és a K&H Equities Rt. volt sztárbrókere, Kulcsár Attila ügyészségi vallomása közt. A törvényeket rugalmasan kezelő két fiatalember nyilvános karrierje mint bűnbánó maffiózóké indult: saját szerepüket is vállalva kezdtek előadásba a bűncselekményekről, amelyekben érintettek voltak. Csakhogy menet közben mindkettőjüket elragadta a hév, egyre több közszereplőt kevertek bele történetükbe, mondanivalójuk pedig ezzel párhuzamosan hiteltelenedett el.
A 20 milliárd forintos pénzmosási ügyben kulcsszereplő Kulcsár, aki leírt változatban mintegy 600 oldalas vallomásában magát nincstelen eltartottként igyekezett jellemezni, az ismert MSZP-s szál - Puch László pártpénztárnok, Baja Ferenc miniszterelnökségi politikai államtitkár, valamint a belügyminiszter férjének „érintettsége" - szajkózása mellett, kis túlzással, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) teljes gazdaságvédelmi vezérkarát besározta, és terhelően vallott bűntársai zömére is. Igaz, mindent elkövetett, hogy tisztára mossa egykori főnökét és mentorát, Rejtő E. Tibort, a K&H Bank Rt. volt vezérigazgatóját. Ezt a jelek szerint meglehetős sikerrel tette, a múlt hét végén befejeződött 27 gyanúsítottas nyomozás adatainak ismerői nem zárják ki, hogy Rejtő ellen megszűnik a büntetőeljárás, miközben Kulcsárt is „csak" sikkasztás miatt vonják felelősségre.
 Rejtő E. Tibor © Végel Dániel |
Az ügyészség mégis szinte issza Kulcsár szavait. Vallomása alapján több büntetőügy indult, így Bálint Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) egykori közpénzügyi politikai államtitkárságának munkatársa (HVG, 2004. szeptember 25.), illetve Molnár Csaba ORFK-s alezredes ellen (lásd Alezredes vád alatt című írásunkat). A K&H-nyomozást papíron vezető ORFK munkáját a lehető legszorosabban felügyelő Fővárosi Főügyészség (FF) ugyanakkor, miközben Kulcsár egyes állításait készpénznek veszi, máskor mazsolázni látszik a történetekből. Bűncselekménynek tekintik például a K&H-ügyben korábban kutakodó Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről készült, kompromittáló tartalmú kormányzati jelentést Kulcsárékhoz állítólag kiközvetítő Bálint megvesztegetését. Viszont nem merül fel hasonló gyanú a Kulcsár által hírbe hozott „nagyvadak", Puch, Baja és a többiek esetében - pedig Kulcsár őket is mint korrupciós pénzeket elváró és elfogadó politikusokat emlegeti (HVG, 2005. február 26.).
Szinte mindennapos az is, hogy a gyanúsított túlkapással vádolja az ügyében nyomozókat, de ez általában nem befolyásolja az eljárás további menetét. A K&H-ügyben azonban kulcsfontosságúnak tűnt Kulcsár elszigetelése az ORFK-tól, a vele kapcsolatos eljárás ügyészi kontrolljának megerősítése és annak indokolása, milyen alapon választja ki a gyanúsított, hogy hol hajlandó vallomást tenni.
Az exbróker előadása dióhéjban: a K&H Equities belső ellenőrzése 2002 tavaszán jelezte az ORFK - ekkoriban Molnár által vezetett - pénzmosás elleni osztályának a Montrade Ltd., a Geometax Ltd. és a Betonút Rt. gyanús ügyleteit. Kulcsár ekkor kért segítséget Kodela Lászlótól, a MEH akkori helyettes államtitkárától. Ő, illetve Kelemen László ügyvéd biztosították Kulcsárt arról, hogy az ORFK-s Papp Csaba rendőr ezredes révén elintézik az ügy eltussolását (Papp ma a Nemzeti Nyomozó Iroda gazdaságvédelmi főosztályvezetője). Kulcsár története szerint Kelemen a vele rokonságban álló Bácskai Jánoshoz, a brókerbotrány mellékszálaként bűnpártolással vádolt dandártábornokhoz fordult, segítsen megnyerni Pappot. Kodela néhány nap múlva jelentkezett, mondván, elsimította az ügyet, az „ár" 5 millió forint. A pénzt - vallotta Kulcsár - Kodela átvette tőle, de azt, hogy ki volt a címzett, az exbróker ma sem tudja. Az ORFK mindenesetre annak idején nem indított vizsgálatot. Bácskai minderre úgy reagált a HVG-nek: Kelemen nem a rokona, Papp Csabát pedig nem ismerte, így nem is közvetíthetett semmit. Évente egyébként csaknem tízezer bejelentés érkezett a pénzmosás elleni ORFK-osztályra, de ezek nem a pénzintézetre, hanem egyes ügyfelekre vonatkoztak. Rendőri források szerint a történet többi része szemenszedett hazugság.
Feltűnően egyoldalú a Kulcsár-vallomás politikai szála is. Pedig tévedés volna elkötelezett baloldali sikkasztóként tekinteni Kulcsárra, pláne hogy maga vallja többször: a kapcsolati tőkéjét hizlalta az általa nyújtott „politikaközeli bónuszokkal" (a bűncselekmény-sorozat kezdetekor még a Fidesz vezette kabinet kormányzott). Ennek ellenére, miként Rejtőt, úgy tisztázza rendre a jobboldalhoz kötődő érintetteket, így Rogán Antalt, a Fidesz-MPSZ kampányfőnökét, akivel önkormányzati hitelekről tárgyalt, valamint a jóhiszemű K&H-ügyfélként jellemzett konzervatív holdudvarbeli vállalkozókat-vállalkozásokat: Vitézy Andrást, a BÁV Rt. egykori vezérigazgatóját, Antall József néhai kormányfő tanácsadóját, Töröcskei István volt bankárt, a Hír Televízió közvetett társtulajdonosát, avagy a Vegyépszer Rt.-t.
Annál izmosabbak az MSZP-t kompromittáló adalékok. A bűncselekménynek gyanított pénzmozgásokban fontos szerepet játszó Britton-cégcsoportól egyebek mellett ezt vallotta az exbróker: „A Britton Holding csoport hátterében állt egy olyan baráti kör, amelynek az volt a szerepe, hogy a részünkre különböző állami megrendeléseket biztosítsanak, illetve szükség esetén kapcsolataik felhasználásával segítséget nyújthassanak. Ebbe a körbe tartozott Puch László, az MSZP pénztárnoka, Baja Ferenc államtitkár, Mészáros János MFB-igazgatósági tag, Kodela László akkori helyettes államtitkár és Kelemen László ügyvéd. Ezekkel az emberekkel folyamatos, szinte napi kapcsolatban álltam." Kulcsár egyebek mellett az egyik Hungexpo-érdekeltség privatizációját említette az ügyészségen (HVG, 2003. február 15.), amelynek fő célja az állami megrendelések lefölözése volt úgy, hogy - a gyanúsított szavaival - „az extranyereséget két részre osztottuk, az egyik rész a Britton-csoportot illette, a másik részt Mészárosnak és Puchnak juttattuk". Mindazonáltal sem Puchot, sem a Kulcsár által besározott más politikusokat, pártközeli holdudvarembereket nem faggattak még tanúként sem a két éven át tartó nyomozás során.
A jelek szerint tág terepe marad a politikának kihasználni az ügyészségen elhangzottakat, tekintve, hogy amikorra az FF dönt a vádemelésről (erre a törvény szerint 90 nap áll a rendelkezésére), illetve amire az ügy a bíróság elé kerül, már javában tart majd a 2006-os országgyűlési választási kampány. Márpedig ha annyira nem is hisznek az ügyészek Kulcsárnak, hogy eljárást indítsanak Puchék ellen, kortesbeszédekre elegendő muníció bőven lesz a vallomásában. Arról nem is szólva, hogy ha valóban akad az ügyészségen a jobboldal választási győzelmét óhajtó vádló, az illető nyilván fontolóra veszi azt is, hogy az aktív közszereplők elleni büntetőeljárás alkalmasint éppen a választók együttérzését váltja ki. A 2002-es kampány idején Kulcsáréktól állítólag 30 millió forintot kérő pénztárnok neve például többször is visszaköszön. Az exbróker állítása szerint ő volt az, aki felajánlotta Kulcsárnak, hogy a Britton „kedvező áron" privatizálhatja a Prudent Invest Rt. befektetésialap-kezelőt, cserébe Puch 20 millió forintot kért előre. Ha lehet, még kényesebb Kulcsárék állítólagos kapcsolata Jegesy András ügyvéddel, Lamperth Mónika belügyminiszter férjével. Bár az érintettek nyilvánosan többször tagadták, relativizálták ezt a nexust (az ügyvéd cégtársa, Pallos Dénes korábban a Magyar Nemzetben állította például, ő akart irodát bérelni a Brittontól), a Kulcsár-vallomás arra enged következtetni, hogy a Britton-csoportnak kimondottan Lamperth miatt volt fontos az ügyvéd.
Ha olykor ki is lóg a lóláb, ami a vallomás valóságtartalmát illeti, mégis feltűnő a cáfolatok erőtlensége. Puch például - ha reagált egyáltalán a megkeresésekre - állítólag a Brittontól kapott Peugeot-ja ügyében rendre ellentmondásosan nyilatkozott, utóbb a Heti Választ perelve nyert, s az újságnak közölnie kellett, hogy a gépkocsi első tulajdonosa a pénztárnok volt. Mindezt leszámítva „az egész úgy ahogy van, nem igaz" típusú nyilatkozatokat közöltek az érintettek, hamis vád miatt pedig lapzártánkig senki sem kezdeményezett eljárást Kulcsár ellen. Környezetükben azt is hangsúlyozzák, ha ismerték is az egykori brókert, azt nem is sejthették, hogy bűncselekményeket követ el.
A maffiaregénybe illő, magas rangú rendőrtisztek, korrupt politikusok, enyveskezű bankárok összejátszását kész tényként kezelő vallomási fordulatok mellett szinte elsikkad, mit is vallott Kulcsár a K&H-beli pénzügyi manőverekről. Holott tanulságos, miképpen tolja át a felelősséget állítólagos társaira. Vallomása szerint az értelmi szerző Kerék Csaba, a Britton Llc. magyarországi képviselője volt, akit a budai Déryné cukrászdában ismert meg. Kerék hatalmas hozammal kecsegtető svájci befektetést ajánlott, amit Kulcsár először felkínált a kiemelt ügyfeleknek, elutasító válaszuk után azonban lecsippentett a pénzükből, s a hátuk mögött, saját szakállára vágott bele az üzletbe. Csakhogy Kerék nem fizetett, sőt újabb meg újabb összegeket kért, s ekkortól Kulcsár futott az elsikkasztott pénz után. (Az ügyfeleknek küldött hamis kimutatások készítésében Kulcsár szerint is csak adminisztratív szerepet játszó, eleve „csak" okirat-hamisítással gyanúsított banki alkalmazottak, így Pinizsi Hajnalka ügyében szintén jó eséllyel elmarad a vádemelés.) Mi több, Kulcsár szerint az eltűnt pénzt is a Brittonnál kell keresni. A rendőrség szerint a milliárdok egy része a Britton-Betonút közös beruházásába, a Visegrádi Thermál Gyógyszálló és Fürdőbe folyt. Az exbróker azt állította, nincs vagyona, mindent felélt - ausztriai tartózkodása, fogva tartása alatt 20-30 millió forintot költött -, most élettársa tartja el.
