A 19. század derekán, amikor a modern labdarúgás született, a játékot a dicsőséges rohangászás jellemezte, taktikáról, stratégiáról szó sem esett. Aki éppen hozzájutott, az ellenfél kapuja felé bikázta a labdát, majd mindkét oldalról tízen-tízen vetették utána magukat. Ehhez képest forradalmi újításnak számított, amikor hátravontak egy védőt, az 1872-ben Glasgow-ban rendezett első válogatott mérkőzésen pedig már igazán „modern” felállásokat rögzítettek. Az angolok egy hátvéddel, két halffal – ma középpályásnak mondanánk – és hét csatárral kezdtek, a skótok a defenzívebb 2-2-6-os csatarendet választották.
Már ekkor kikristályosodott két, egymástól alapvetően eltérő játékstílus. Az angolok a „dribbling game”-re, a cselező játékra, egyéni akciókra, a hosszan előrevágott labdát a kapuig vivő csatárra építettek, a skótok a „passing game”-re, az átadásokra, a labda közös felhozására esküdtek. E két futballfilozófia évtizedeken át viaskodott egymással. A Sport-Világ című szaklap például 1903-ban így elemezte a magyar válogatott 3:2 arányú győzelmét Ausztria felett:
A magyar gólokat a nálunk jól ismert kirohanás és lefutás útján érték el, ezzel szemben az osztrákok két góljukat szép kombináció végén szerezték.
Az összjáték még itt is, ott is esetleges volt, és sokáig az is maradt. Az 1909-ben Budapestre látogató és ott meglepetésre csupán 4:2-re győztes angol válogatott gólkirálya, bizonyos Vivian Joseph Woodward ezen e szavakkal csodálkozott: „Óriásit fejlődött a magyar futball, csak egyet nem értek. Miért nem helyezkednek a magyar játékosok? Mi mindjárt rohanunk egymásnak segíteni, ők meg, ha valamelyik társuknál van a labda, leállnak nézni, vajon mit hoz ki belőle.”
A támadás és a gólszerzés módozatai ekkor még roppant egyszerűek voltak. A csapatok legügyesebb játékosai igyekeztek a kapuig nyomulni a labdával, és általában közvetlen közelről a hálóba rúgni. A fejelést afféle jópofaságnak, a kapura veszélytelen trükknek tekintették – a közönség „Tök alája!” kiáltásokkal buzdította a játékosokat, majd kikacagta őket, ha egy-egy fejes után a buksijukat tapogatták –, a távoli lövés csodaszámba ment. Amikor az 1910-es években a magyarok 30 méteres bombával szereztek vezetést az olaszok ellen, az ellenfél kapitánya ekképp kommentálta e bűvészmutatványt:
Olyasmit láttam, amit képzeletben sem hittem.
Foci-vb 2026
Június 11. és július 19. között az amerikai focivébére figyel a világ. Három házigazda, 16 helyszín, 48 csapat, 104 mérkőzés – sosem rendeztek még ilyen nagyszabású futballtornát. Kövesse a HVG-n a világbajnokság minden rezdülését.
