Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Az utókor, a nemzeti emlékezet hol jótékonyan, hol kevésbé jóhiszeműem színezi át a múltat. 1848 március idusának történelmi mozzanatait a nemzeti mitológia minden ízében megszépítette: a „dicső szerdai nap” eseménytörténetét iskolai tanulmányai alapján szinte mindenki fel tudja idézni. Ám szolgálhat még néhány érdekességgel, meglepetéssel: nem minden úgy történt, ahogy az emlékezet őrzi. Sorra veszünk néhány, a történelmi naphoz kapcsolódó, jellemző epizódot, emléket.
A Nemzeti dal
Március idusát Vajda János költő nevezte el „Petőfi napjának”; hogy telitalálat volt a nap jellemzése, ahhoz nem férhet kétség, hiszen a nap főszereplője, motorja a lánglelkű költő volt, aki egyébként erre a napra visszatekintve maga is azt gondolta, hogy:” Egy ilyen nap vezérsége, / S díjazva van az élet…
A bécsi forradalom kirobbanásának hírére döntöttek úgy a márciusi ifjak, hogy nem haboznak, s már március 15-én támadásba lendülnek; az érdem Petőfié, noha a kora hajnali megbeszélésen részt vett Jókai, Vasvári és Bulyovszki is. Az eredeti terv ugyanis egy József-napi népgyűlés volt.
Spira György történész a Sorsdöntő történelmi napok című kismonográfia-sorozat március 15-dikéről szóló kötetében az alábbiak szerint számol be az eseményről: Petőfi „odatelepedik Trager asztalához, s emlékezetből lóhalálában papírra veti a verset. Mikor az első strófa végére ér, a már leírt szöveget a türelmetlen Vasvári ollóval levágja s odaadja Malatinnak. És így az egyes versszakokat egymás után kapja meg mám-más szedő - egészen az utolsóig, amelyet azután a tettvágyban égő szerző diktálása alapján szed ki Josef Kohn.”
Nagyszerű költői gesztusként a cenzor nélkül kinyomtatott vers egy példányát később Petőfi Arany Jánosnak ajándékozta.
Petőfi két nappal későbbi naplóbejegyzéséből tudjuk azt is tudjuk, hogy a példányokból több ezret kiosztottak a nép között és a költő is többször elszavalta a költeményt.
A Nemzeti Múzeum lépcsője
Az utókor emlékezetében úgy őrződött meg, hogy a költő a Nemzeti Múzeum bal oldali mellvédjéről is elmondta a Nemzeti dalt, pedig saját munkájában, a Lapok Petőfi Sándor naplójából címűben felsorolja, hogy hol is szavalt: a Pilvax kávéházban, az orvosi egyetem udvarán, a mérnököknél, a jogászoknál. A Nemzeti Múzeumnál nyilván beszédet mondott. A tévedés egy grafikai ábrázolásból származhat, Kálózdi János kottájának címlapján látható az oldalpárkányon szavaló (vagy beszédet mondó) Petőfi. Ez egyébként szakadó esőben délután 3 órakor történt, mintegy tízezer ember előtt. Innen a Városházára indultak.
Kinyomtatom
Elküldöm
M0: fellebbeztek a környezetvédők »
Esős lesz a pünkösd hétfő »
Zagyva a szoborrongálással gyanúsított férfi mellett tüntetett »
A gyújtogatás sem kizárt a zamárdi tűzvészben »
