Mi vár a börtönben a rasszista gyilkosokra?

Megalázkodás és felkészülés a benti életre – mondja Fliegauf Gergely, a Goldenblog hírkategóriájának nyertes blogját jegyző Börtönblog szerzője a romagyilkosságok elkövetőinek lehetséges, börtönbeli túlélési stratégiáról. A börtönőröket is oktató pszichológussal a fogvatartottak előítéleteiről, droghasználatról és falfirkákról beszélgettünk.

hvg.hu: A blogján beszámol egy, a drogfogyasztással kapcsolatos, börtönben zajló programról. A rajzok, amelyeknek  kapcsán – ha jól sejtem – beszélget a rabokkal, többségükben más bűnelkövetők rajzai. Mire lehet elég egy ilyen beszélgetés, mit tud nyújtani a bent lévőknek?

F. G.: Négy és fél évig éltem fogvatartottak között nevelőtisztként, majd pszichológusként a Budapesti Fegyházban, amit Kozma utcaként ismer a köznyelv. Akkor még nem voltak társadalomtudományi ismereteim, nem csoda, hogy egyes akkor tapasztalt jelenségeket utólag teljesen átértelmeztem. Az egyik nagy felismerésem volt, hogy a rabok szinte mindig azt mondják, amit hallani akar az ember, a hivatalos szerv. Ennek tudatában elég nehéz velük elbeszélgetni. Fal van közöttünk, azt át kell törni.  Ennek több módja van, például használom a börtön-szlenget, bár vigyázni kell, mert az folyamatosan változik. Másfelől kollegáim előtt is hitelesnek kell maradnom, nem szabad olyan benyomást keltenem, hogy „bratyizok” a rabokkal. A rajzokról beszélek velük, ezeket csak az érteheti, aki ismeri a börtön valóságát, és tudja, mi mit jelent. Így a rabok sem önmagukról beszélnek, és lassan megnyílnak. Manapság már kérni sem szoktak tőlem, el tudnak helyezni oda, ahol és ami vagyok. 

hvg.hu: Mi a börtönben élők válasza arra, hogy miért drogoznak?

F. G.: A drog egyfajta kémiai megerősítés, ami a börtönben nem létező társas megerősítés helyébe lép. A börtönben senki sem dicsér meg senkit, mert az „bealázkodás”. A drog ellazít, és segít „átutazni” a büntetést.

hvg.hu: Ön a  Rendőrtiszti Főiskolán tanít. Mit tapasztal: a hallgatók mennyire nyitottak, befogadóak, érdeklődőek, ha a fogvatartottak motivációiról, lelki problémáiról van szó?

F. G.: A börtönőr hallgatók is olyanok, mint bármilyen más diák: ha nem érdekes a tananyag, akkor először unni kezdik, majd megutálják. Ezért próbálom érdekessé tenni az órákat. Sokat beszélgetünk a brazil vagy az amerikai börtönlázadásokról, az orosz börtönkörülményekről, a drogproblémáról, a deviáns viselkedési formákról, és igyekszem az ő véleményüket is meghallgatni. Aki arra szánja magát, hogy tiszt lesz, és három évig látogatja az előadásokat, komoly motivációja van: változtatni akar. Látják ezek a fiatalok, hogy valami nincs rendben, hogy valami jobban is működhetne. Természetesen sokszor tévednek, és nagyon tapintatosan fel kell őket világosítani. Ebben néha nem tűrök ellentmondást, de nem vagyok egyedül. A cigányokkal kapcsolatos előítéleteket még a hallgatók körében is nehéz legyőzni. Ez ügyben több kollégámmal szoktam beszélgetni, akik szakmai értelemben támogatnak engem. Az újonnan érkezett hallgatókat el fogjuk vinni a Holokauszt Emlékközpontba is, ahol a toleranciájukat elősegítő foglalkozásokon fognak részt venni. Nem lehet azonnal gyökeres változást elérni, de a tiszteknél kell kezdeni, az biztos.

hvg.hu: A börtön nem érdekel szinte senkit – ezt írja egyik bejegyzésében. Mi a célja a bloggal?

F. G.: Az, hogy a börtön valóságát közelebb hozzam a társadalomhoz. Nem akarok olyan történeteket mesélni, amelyek csak arra jók, hogy csámcsogjanak rajtuk az emberek. Inkább igyekszem megmagyarázni egy-egy jelenséget. Fontosnak tartom tudatni, hogy a börtönbe kerülő személyek nem csak azért vannak hűvösön, mert a rendőrség elfogta, a bíróság elítélte, az őrök pedig bent tartják őket. Sokkal nagyobb mértékben érvényesül velük szemben a társadalom ki nem mondott akarata: szégyelljük őket, félünk és undorodunk tőlük, tehát zárjuk be őket! E felett a társadalom hajlamos szemet hunyni. A börtön érdekes hely. Szeretnék tudományos könyvet is írni, ennek talán előkészítése is lehet a blog.