Három részre szakadt az ország a vagyoni helyzet alapján, és 2010 óta sokkal nagyobb lett a gazdagok és szegények közötti szakadék – mutatta be a GKI. Az elemzés szerint
- az ország teljes pénzügyi vagyonának 71 százaléka a leggazdagabb 10 százaléknál koncentrálódik,
- további 24 százalék azoknál, akik az ország gazdagabb felének többi részébe tartoznak,
- és 5 százaléka a vagyonnak van az ország szegényebb felénél.
Azaz kicsit leegyszerűsítve: minden egymillió forintból 710 ezer jut a leggazdagabb tizedhez, 240 ezer azt ezt követő 40 százalékhoz, 50 ezer pedig az ország feléhez.
Azért fontos, hogy itt pénzügyi vagyonról van szó, mert ez az a szám, amelybe nem számítják bele az ingatlant. Nagyon sokan ugyanis olyan saját tulajdonú ingatlanban élnek, amelynek az értéke papíron több tízmillió, de még a szegényebb helyeken is több millió forint, viszont ezt nem akarják és lehet, nem is tudnák eladni, ezért nem is érdemes úgy nézni, mint például egy sokat érő részvénycsomagot vagy más hasonló értékű, könnyebben pénzzé tehető vagyonelemet.
Ha a teljes vagyonból csak a jövedelmet nézzük, ott is az látszik, hogy a leggazdagabb két tizednek együttvéve több jövedelme van (a legvagyonosabbnál az ország összes jövedelmének 24 százaléka, a második leggazdagabbnál 15 százalék), mint amennyi (31 százalék) az ország szegényebb felének. 2010-ben a legvagyonosabb két tized jövedelme 20, illetve 14 százaléka volt az egésznek, a szegényebb fél országnak 34 százalék.
Az elemzés azt is megállapítja: 2010 után az alsó jövedelmi csoportoktól irányított át a gazdaságpolitika jövedelmeket a felső rétegekhez. Ezt eredményezte az egykulcsos adó, a tőke- és kamatjövedelmek alacsony adóztatása, az öröklés adómentessége, és mindezt tovább erősítették az szja-kedvezmények, valamint a lakástámogatások átalakítása.
