szerző:
HVG

A trianoni bűnbakkeresés divatját űzők mostanság ismét gyakran említik az egyik ősforrástörténetet, amikor is egy román nemzetiségi képviselő, bizonyos Alexandru Vaida-Voevod 1907-ben a magyar parlamentben először „magyargyalázott”.

„Jogtipró ázsiai söpredék... / Tíz átkos század óta élősködtök, / Mint vérszomjas poloskák e hazán” – citálta egy „ismeretlen” poéta magyarellenes klapanciáját a budapesti képviselőházban egy román nemzetiségű honatya, Alexandru Vaida-Voevod 1907. április 8-án. E magyargyalázásáért „semmi bántódása nem esett” – olvasható mostanság számos jobboldali internetes portálon, ahol is ezt az esetet a Trianonig vezető engedékeny liberális politika mintatörténeteként tálalják, hozzátéve, hogy a nemzetiségieket elnyomó magyar politika „hazugság, de jól beleverték a fejekbe”.

A história közelebbről nézve némiképp másképp fest. A jelzett napon a magyar képviselőházban az Apponyi Albert kultuszminiszter által beterjesztett törvénytervezetet – közkeletű nevén lex Apponyi – tárgyalták. Ebben az a kitétel is szerepelt, hogy négy év után minden iskolás köteles vizsgát tenni magyar nyelvből. Az ország lakosságának 46 százaléka akkoriban nem magyar ajkú volt; az őket képviselő 25 nemzetiségi honatya (az összes képviselő 6 százaléka) a sérelmesnek talált törvény fölötti szavazást túlbeszéléssel próbálta megakadályozni vagy legalábbis elhalasztani. Ezen obstrukciós taktika részeként hangzott el az akkor 35 éves Vaida-Voevod sokat emlegetett, és alighanem szándékosan félreértett hozzászólása.

Szélsőjobboldaliak megemlékezése - Trianont siratják
© Stiller Ákos

A román többségű erdélyi Alparéten született és Bécsben végzett orvos már tíz éve hivatásos politikusként, a Román Nemzeti Párt egyik vezetőjeként ténykedett, két éve pedig rendszeresen küldte Fidus („hűséges”) fedőnéven fogalmazott jelentéseit Ferenc Ferdinánd trónörökösnek a magyar viszonyokról, abban reménykedve, hogy trónra lépése után a főherceg végrehajtja a Monarchia föderalisztikus átszervezését, vagyis visszaszorítja a magyar hegemóniát.

Az előzményekhez tartozik még, hogy politikai eszmélésének idején, orvostanhallgatóként Vaida úgymond megdöbbenve olvasta az 1893-ban megjelent Győrffy József Politikai Szatírái című könyvecskét s benne A Mokányok című verset a „kaszakerülő” és „hálátlan” román „csürhe táborról”, mely a magyarokat „a veszélyben mindig elhagyta”, s „legyilkolt nők” maradtak nyomában, miközben a magyarok „vesztével versenyt szaporodtak”. A torockói fűzfapoéta verse nemcsak Alexandru Vaida, hanem öccse, Ioan haragját is kiváltotta, olyannyira, hogy a versezményt A Magyarok címmel átfaragta. Az első négy sorból például („Gézengúz nép valátok kezdet óta, / Azt sem tudtátok, honnan jöttetek, / Csak annyi áll, hogy ennek a hazának / Egy ellenséggel több lett veletek”) hármat változatlanul átvett, csak a negyediket cserélte le „Ádáz ördögeivé lettetek”-re. 14 évvel később, az iskolázás körüli vita kapcsán Vaida-Voevod szónoklata második órájában ezt a két verset citálta, mégpedig szakaszonként váltogatva. A szemlézést azzal kommentálta, hogy a még kiadatlan válaszköltemény bemutatja, „mi fog kikelni abból, ha majd a románság jobban tud magyarul, mint ma”, ezért azt javasolta, hogy az iskolai magyarosítással szemben inkább „szüntessék meg azt a kölcsönös ellenszenvet, amelynek elriasztó példája ez a két költemény”.

Az alkalmi versmatinénak nemigen volt hallgatósága, a képviselők többsége ugyanis a végtelenített ülésezésbe belefásulva elhagyta a termet. Csupán a következményektől tartó Aurel Vlad szászvárosi ügyvéd és bankalapító rángatta párttársa karját, vessen már véget a felolvasásnak – idézte fel az esetet 1945 után írt, ám csak 1998-ban megjelent emlékiratában Vaida.

Másnap aztán kitört a botrány. Justh Gyula házelnök napirend előtt bejelentette: „a jegyzőkönyvbe gyalázkodó vers került”, ráadásul csalárd módon, mivelhogy szerinte Vaida-Voevod eredetileg halkan és csak részben olvasta fel a magyar vért forraló sorokat. (Ez annyiban igaz is volt, hogy Vaida – ahogy az máskor és másoknál is szokás volt – a verseket átadta másolásra a gyorsíróknak.) Ezért – szögezte le a házelnök – a naplót „a történtek szerint korrigálni kell”. Még be sem fejezte mondandóját, már repkedtek a hazaárulózó szitkok. Fábry Károly, a kormánypárti függetlenségiek képviselője például azt harsogta, hogy Vaida „oláh módon, alattomos módon járt el”. A felizzott hangulatban Stefan Cicio-Pop ügyvéd (a napló névírása szerint Pop Cs. István) a román képviselőcsoport nevében azonnal elítélte képviselőtársuk megnyilvánulását.

A politikai válság napján Vaida Kálvin téri lakásán összegyűltek a Szlovák, a Román és a Szerb Nemzeti Párt képviselői. Erőteljes kapacitálásukra a botrányokozó másnap a plenáris ülésen megkövette a Tisztelt Házat, hangsúlyozva, hogy „ezeket a verseket én kárhoztattam és elítéltem”. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. A függetlenségiek ekkor már kórusban követelték „kidobását”, még olyan is volt, aki egyenesen „kutyakorbáccsal” kergette volna ki a Parlament épületéből. A képviselőház végül is „egyhangúlag” marasztalta el Vaidát, ám ez a procedúra is bőven hagyott kívánnivalót maga után. A szavazáskor ugyanis, tartózkodása jelzéseként, Jaso Marksic szerb földműves ülve maradt, mire a függetlenségi párti Nagy György – később köztársaságpártivá lett székely ügyvéd és költő – ráordított: „Állj fel, te disznó szerb, mert ha nem, a lábammal állítalak fel.” A másik tartózkodni szándékozót, Iuliu Maniu román ügyvédet (akit 1944-ben a nevét viselő, magyarokat gyilkoló gárda tett hírhedtté) maga Vaida vette rá az elmarasztalás megszavazására. A megszégyenített „oláh” képviselőt távozásakor Betegh Imre erdélyi bíró védte testével az atrocitásoktól.

A parlamenti napló meghamisítása miatt számosan (köztük maga Apponyi) követelték, hogy Vaida adja vissza mandátumát. Ennek a román képviselő nem tett eleget, s két hónapi távollét után június 7-én, a Ferenc József megkoronázásának 40. évfordulóját ünneplő képviselőházi ülésen ismét megjelent. Wekerle Sándor miniszterelnök nyomban hozzálépett, s kezét nyújtva arra kérte, a botrányt elkerülendő, távozzon. Vaida azonban maradt. Ezt látva Eitner Zsigmond bőrgyáros és nagybirtokos, függetlenségi párti képviselő szenvedélyes hangon követelte, mindaddig ne kezdjék meg az ünneplést, amíg a teremben „hazaáruló gazember” tartózkodik.

Az elszabaduló szenvedélyek láttán a házelnök elhagyta az emelvényt, ezzel is felbátorítva a kormánypárti képviselőket, hogy az újbóli magyarázkodás és bocsánatkérés ellenére Vaidát a külföldi vendégek szeme láttára tettleg tessékeljék ki a teremből. (A házelnök távollétében történtek ugyanis nem voltak hivatalosnak tekinthetők.) Bár ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter rosszallotta, hogy „az ököljog uralmát” bevigyék a parlamentbe, az eseményeket már nem lehetett visszacsinálni. A botrány következményeként ismerkedett meg Vaida-Voevod számos külföldi tudósítóval, köztük a „Scotus Viator”-ként ismertté vált Robert William Seton-Watsonnal. A skót tudósító 1905-ben mint „a magyarok nagy barátja” érkezett a Monarchiába, később viszont, a trianoni béketárgyalás brit szakértőjeként, már a nemzetiségiek kívánalmai szerinti határokat javasolt. Róla, illetve „a konferencia kulisszái mögötti” ténykedéséről Vaida – aki maga is jelen volt a béketárgyaláson – „soha le nem róható hálával” írt visszaemlékezéseiben. A román orvost egyébként 1910-ben újra képviselővé választották, és a Tisza István Munkapártjához tartozó új többség már nem zaklatta, 1918. október 18-án pedig elérkezett számára a „visszavágás” napja: a budapesti képviselőházban ő olvasta fel a Román Nemzeti Párt „teljes nemzeti szabadságot” követelő deklarációját.

Aligha függetlenül a fentiektől, az 1930-as években Vaida – képviselőtársával, Maniuval együtt – szélsőségesen kisebbségellenes lett. (Egyébiránt a Román Parasztpárt vezetőiként mindketten háromszor is miniszterelnöki posztot töltöttek be. 1945-ben Vaida-Voevod per nélkül került házi őrizetbe, Maniut pedig 1947-ben mint amerikai ügynököt ítélték el. Mindketten fogságban haltak meg; előbbi 1950-ben, utóbbi három évvel később.)

Tanulmányba illő, hogy az évszázaddal korábbi Vaida-Voevod-skandalum miként lényegült át hamis legendává. A szálak alighanem Papp József és Barabás Endre Epizódok a románság történetéből a magyar uralom alatt című 1932-es kötetéig nyúlnak vissza. Az „adatgyűjtemény” ugyanis már a fentebb ismertetett körülmények nélkül idézte A Magyarok első szakaszát, mint amit „Vaida-Voevod Sándor képviselő 1908 őszén” felolvasott. Ezt az aktuálpolitikai mondandót vette át – a hibás dátummal együtt – az 1975-ben meghalt Bíró Sándor székely történész. Mindehhez még azt is hozzátoldotta – Kisebbségben és többségben című, 1989-ben Bernben megjelent kötetében –, hogy Vaidának nem esett bántódása. E legenda azóta is háborítatlanul és cáfolatlanul bolyong, immár a világhálón is.

LŐRINC LÁSZLÓ

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!
MTI Itthon

Nem lesz népszavazás a trianoni emléknapról

Az Országos Választási Bizottság (OVB) keddi ülésén ismét elutasította azt a népszavazási kezdeményezést, amelyet azzal a céllal nyújtott be egy magánszemély, hogy június 4-ét Trianon-emléknappá nyilvánítsák. Az Alkotmánybíróság tavasszal semmisítette meg az OVB előző, ugyancsak hitelesítést megtagadó határozatát.

HVG Hetilap

"Trianoni" utcanevek

A székesfehérvári közgyűlés a trianoni békeszerződés után egyhangú szavazással mondta ki, hogy a város egyes útvonalait az elcsatolt területek városairól, falvairól kell elnevezni (HVG, 2008. május 31.). Ez a határozat Székesfehérvárnak elsősorban az újonnan kialakításra kerülő utcáira vonatkozott. Rögzítették például, hogy a Budai út-Nagyszombati út-Béla út-Fiskális út által határolt, nagyjából négyzet alakú, mintegy 20 négyzetkilométer területű, 25 ezer lakosú Öreghegy városrész utcái csak a Felvidék településeiről kaphatják nevüket.