Helyi monopóliumát kihasználva jóval a piaci ár alatt vásárolta fel a dinnyét a jászapáti termelőktől Pócs János – mondták a hvg.hu-nak a politikus egykori üzletfelei. Egy neve elhallgatását kérő korábbi dinnyetermelő egy olyan számlát is eljuttatott hozzánk, amelyen az látszik, hogy Pócs cége idén június 30-án a szolnoki Fruit & Soil Kereskedelmi Kft.-től vett nagy tételben olasz dinnyét – 1426 kilogrammot, 126 forintért kilogrammonként. A volt termelő azt állítja, a Pócs és Társai Kereskedelmi Kft. az idei szezon elején saját termesztésű áruként árulta az import gyümölcsöt, Pócs János azonban ezt tagadta lapunknak, és azt mondta, mindig tájékoztatták a vevőket, ha valamelyik áru nem saját termesztésű volt. Pócs János képviselővé választása óta személyesen már nem vesz részt a cég irányításában, amelyet azóta felesége nevére írattak át.

„A termelők érdekében”

Pócs János jelenleg Jászapáti polgármestere és a térség országgyűlési képviselője. Az elmúlt hetekben a hazai termelőket és fogyasztókat a „bizonytalan eredetű külföldi áruval” szemben védelmező nyilatkozataival vált ismertté. Márciusi parlamenti felszólalásában, a Magyarországon csomagolt, de nagyrészt külföldi eredetű termékek kapcsán azt kérdezte a kormánytól, mitől tekinthető egy termék magyarnak. Augusztus elsején éjjel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint a Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága tartott razziát a Budapesti Nagybani Piacon, az akcióban Pócs János mint dinnyetermelő is részt vett. A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában pedig megvédte az agrárminisztérium által kezdeményezett dinnyeár-egységesítést, amely során az összes magyarországi áruházláncot rábírták, hogy legalább 99 forintért árulják a görögdinnye kilóját. Pócs bírálta a Gazdasági Versenyhivatalt, amely kartellgyanút fogalmazott meg az eset kapcsán, és kijelentette: az áremeléssel a magyar dinnyetermelők érdekeit védi a kormány.

A 80-as években tanulta ki a mesterséget

Pócs János egykori üzletfele elmondta: a Pócs család a rendszerváltás előtt úgynevezett részes művelés keretében foglalkozott dinnyetermeléssel, vagyis a termelőszövetkezethez társulva végeztek munkát, de terményeik egy részét megtarthatták. Azon kívül, hogy ez a munka jobb megélhetést biztosított a szövetkezeti földművelésnél, Pócs fontos üzleti tapasztalatokra és kapcsolatokra is szert tehetett, amelyeket a rendszerváltás után tudott hasznosítani.

Az ominózus számla: külföldi dinnyével a magyar termelőkért

hvg.hu

A rendszerváltáskor Pócs János a többi termelővel együtt kivált a szövetkezetből, majd a kárpótlások időszakában körülbelül húsz hektár dinnyeföldet vásároltak Jászapáti térségében. Ekkoriban kezdett Pócs János a magyar dinnye exportálásával foglalkozni, először egy osztrák befektetővel szerződött: az ő nevében Pócs felvásárolta Jászapáti környékéről a dinnyéket, amit az osztrák üzletember Nyugat-Európában értékesített. Néhány év múlva a későbbi politikus „levált” partneréről és önálló exportvállalkozást indított. Riportalanyunk úgy tudja, főleg a volt szocialista országok piacaira, Lengyelországba és Csehországba szállított dinnyét.

Háromszoros árréssel dolgozott

Pócs üzletpolitikája nagyon egyszerű volt – emlékezett vissza korábbi üzletfele. A hazai termelőktől piaci ár alatt, kilogrammonként gyakran 6 forintért vásárolt dinnyét, amit aztán ennek a háromszorosáért adott el külföldön. Mint mondta: az alacsony vételi árat azzal indokolta, hogy a vásárlók nem elégedettek a magyar dinnyével, és sok helyen nem kelt el az áru. A jászapáti kistermelők ugyan nem örültek az alacsony áraknak, de kényelmesebb volt nekik Pócs már meglévő telepére szállítani terményeiket, mint elmenni a hatvani, erdőtelki és jászszentandrási felvásárlókhoz. A helyiek nagy része elsősorban nem dinnyetermelésből élt, hanem más terményeket, főleg gabonát termeltek, vagy főállásban dolgoztak, így a veszteséges dinnyeeladás nem jelentett pótolhatatlan jövedelemkiesést.

A jászapáti dinnyetermesztésre azonban súlyos hatással volt Pócs üzletpolitikája – állítja a korábbi dinnyetermelő. Korábban a város környéke jelentős dinnyetermő vidéknek számított, a gyümölcsnek kedvező fekete homokos talaj miatt szinte minden földbirtokos család foglalkozott dinnyetermeléssel is. Az alacsony felvásárlási ár miatt azonban a 2000-es évek végére szinte mindenki felhagyott ezzel a tevékenységgel, hiszen többé nem volt nyereséges dinnyét termelni. A dinnyeföldek a gazdák kezében maradtak, akik másfajta terményekkel vetették be azokat, így ma már gyakorlatilag megszűnt a jászapáti „dinnyevidék” – kivéve Pócs János körülbelül 20 hektáros földjén, ahol a politikus cége ma is dinnyét termeszt.

A dinnyetermelés összeomlása miatt Pócs cége is összezsugorodott. A kilencvenes években még évente 100-150 kamionnyi dinnyét szállított külföldre, az utóbbi években ez a szám 20 körülire esett vissza (az adatokat Pócs János is megerősítette). Volt beszállítója szerint részben azért lett főállású politikus, mert „a dinnyekereskedelemből már nem tudott megélni”.

Magyarként árult olasz dinnyét?

A szerkesztőségünk birtokába jutott számla szerint a politikus cége 2012. június 30-án 224 960 forint értékben vásárolt Olaszországból származó dinnyét a szolnoki Fruit & Soil Kereskedelmi Kft.-től. Az egykori üzlettárs szerint a képviselő élettársának cége az olasz dinnyét saját termésként árulta, feltehetően azért, hogy idény előtt (a görögdinnye beérése az időjárástól függően késhet, Jászapáti környékén idén július 7. után kezdődött a dinnyeszezon) saját standjukhoz csábítsák a vevőket, hogy később is visszajárjanak a kereskedőhöz. Ilyen esetekben a vásárlóktól akár 200-280 forintot is elkérnek a dinnye kilójáért. Több általunk megkérdezett dinnyetermelő állítja: sok kereskedő alkalmazza ezt a taktikát és a legtöbb esetben nem írják ki, hogy külföldi eredetű dinnyét árulnak. Egyikük szerint ez a módszer hátrányosan érinti a magyar termelőket: „Régen akkor kezdődött a dinnyeszezon, amikor beérett a magyar dinnye, ma viszont az olasz és görög éréshez kell alkalmazkodni. Az emberek korábban kezdenek dinnyét enni, augusztusra, a magyar szezon végére pedig már egészen lecsökken a kereslet, mert addigra sokan megcsömörlenek a görögdinnyétől” – mondta a névtelenül nyilatkozó termelő.

Ahol csak magyar dinnyét árulnak

Hernádi Levente Haralamposz

Pócs János arra vonatkozó kérdésünkre, hogy a felesége nevén nyilvántartott Pócs és Társa Kereskedelmi Kft. forgalmaz-e külföldi görögdinnyét Magyarországon, először azt felelte, a cég itthon csak a saját földjükön termelt görögdinnyét adja el, külföldre pedig Jászapát környékén őstermelőktől vásárolt dinnyéket ad el, külföldi eredetű dinnyét nem forgalmaz. Később, miután megemlítettük a Fruit & Soil Kft.-vel kötött üzletet, Pócs elismerte, „előfordulhat, hogy vettek tőlük dinnyét, és lehet, hogy éppen olaszt”. Mint mondta, júniusban érett a földjükön a sárgadinnye, ami mellé (mivel a saját görögdinnyéjük még nem érett be) import görögdinnyéket is kitettek, hogy több vásárlót vonzzon a standhoz, és a sárgadinnye ne vesszen kárba. Pócs viszont állítja: ilyenkor mindig kiírták, hogy a görögdinnye import, és csak a sárgadinnye sajátjuk.

„Ki kellett szolgálni a külföldi piac igényeit”

A Jászapáti környéki dinnyetermelés összeomlásáról Pócs úgy nyilatkozott: „az országos folyamatok miatt” ment le a magyar dinnye ára, amelyeket „a multik és a nagybani piac tisztességtelensége” idézett elő. Mint mondta, felvásárlóként neki is a piaci árakhoz kellett alkalmazkodni, idén például 36 forintért vette a dinnye kilóját, de az elmúlt években előfordult, hogy csak 18 forintot fizetett. Úgy fogalmazott: fő megélhetési forrása korábban sem az árrés volt,  hanem saját terménye eladása: „A külföldi piac igényeit folyamatosan ki kellett szolgálni. De az árrés nagyobb részét a termelőnek adtam kompenzációként” – mondta.

A jászapáti dinnyetermelők eltérő tapasztalatokról számoltak be. Egyikük szerint, aki az elmúlt években Pócs cégének is szállított, a politikus vállalata kifejezetten alacsony áron vette át a dinnyéket. Egyes távolabbi felvásárlók akár 40 vagy 50 forintot is adnak a görögdinnye kilójáért, de a legtöbbet a nagybani piacon fizették, oda viszont a termelőnek kell kiszállítani az áruját. A „kamionos”, vagyis a dinnyét a termőföld közelében felvevő kereskedők viszont átlagosan 23 forintért veszik meg a gyümölcs kilóját. A gazdák szerint bár a legtöbb dinnyét hasonló áron adják el, 23 forint rendkívül alacsony árnak számít, a termelőknek legalább 30 forintra van szüksége kilónként, hogy nyereséget könyvelhessenek el.

A gazdák azt mondták: a kétszeres vagy háromszoros árrés nagyon ritka, a legtöbb kereskedő átlag 6 forintot keres egy kiló dinnye továbbadásával, a 10-15 forintos nyereség már „extra profitnak” számít. Pócs Jánossal kapcsolatban az egyik helyi gazda azt mondta: úgy tudja, csak a saját dinnyéjét árulja, "külföldi dinnyével nem foglalkozik”, és nem emlékszik rá, hogy a standján ki lett volna írva, hogy import dinnyét árul.