A 60 éves Margit bő egy hete, hétfő hajnalban hirtelen rosszul lett, ütésszerű fájdalmat érzett a fejében. Egyik pillanatról a másikra elfehéredett, arcát jéghideg veríték öntötte el, mesélte férje, Koncz Sándor. A fájdalom olyan intenzív volt, hogy az asszony alig bírt megszólalni. “Láttam rajta, hogy szenved, próbáltam kérdezgetni, hogy mi a baj.” A nő vérnyomása 200-220 körül volt, ami extrém magasnak számít. Sándor majdnem 30 évig mentőzött, rengeteg hasonló esetet látott testközelből, ezért azonnal kapcsolt, hogy Margitnak stroke-ja van. Magyarországon egyébként évente tízezrek kerülnek kórházba valamilyen agyérbetegség miatt, a stroke-ot pedig viszonylag könnyű felismerni: a lebiggyedt száj, a féloldali bénultság és a beszédzavar mind-mind klasszikus tünetei a betegségnek.
Az ilyenkor szokásos rutinvizsgálatokat rendben elvégezték (EKG, vérnyomásmérés stb.), és amikor a neurológia vizsgálattal is így tettek (egyebek mellett megnézték, hogy kötött-e a beteg tarkója, és Margité az volt, ami utal arra, hogy valami baj történt), elkezdtek összepakolni. Margit akkor már az ájulás határán volt az erős fájdalom miatt. Vérnyomása sem csökkent, ugyanolyan magas volt, mint amikor a mentő kijött hozzá, de se infúziót, se diagnózist nem adtak neki, állítja a férj.
“Jó, akkor megnézzük”
A kiérkező mentők csak ímmel-ámmal álltak neki Margit ellátásának. “Látszott rajtuk, hogy már nagyon otthon lennének, egyikük még ásítozott is”, mesélte a férj. Igaz, már a mentő kihívása sem ment simán. Amikor felhívta a mentőszolgálatot, hiába sorolta a tüneteket, azt érezte, le akarják rázni. Csak akkor vették komolyan – mondta –, amikor közölte, stroke-ra gyanakszik. “Jó, akkor megnézzük”, jött a válasz. A mentő nem sokkal fél hat körül ért ki Sándorékhoz, 25 perccel a hívás után, pedig Gazdagréten laknak, onnan körülbelül öt kilométerre van a budaörsi mentőállomás.
Képünk illusztráció
Stiller Ákos
“Majd el kéne menni a háziorvoshoz”
Sándornak itt elfogyott a türelme. Csak ekkor szólt a mentősöknek, hogy ő maga is konyít valami a szakmához, “ettől 180 fokos fordulatot vett a viselkedésük”. Az egységet vezető mentőtiszt erre az ajtóból visszafordulva megkérdezte Margittól, hogy “na, akar kórházba menni?”. Sándor ezen kiborult: “Egy mentős, aki keni-vágja a szakmáját, nem ajánlatot tesz, hanem eldönti, mi legyen a beteggel!” Az évtizedek óta fizikoterapeutaként az egészségügyben dolgozó feleség persze nem akart bemenni. Az orvosok sem erőltették, csak annyit mondtak, hogy “majd el kéne menni a háziorvoshoz”. Sándor viszont nem hagyta annyiban, és addig győzködte a feleségét, míg végül beleegyezett, hogy beszállítsák. A Szent Imre kórház sürgősségi osztályán a CT vizsgálat kimutatta, hogy Margitnak tényleg agyvérzése volt, az artériából szivárgó vér bekerült az agykamrába, majd elkezdte feszíteni a koponyáját – ez okozta a nagy erejű fájdalmat.
Az orvosok nem késlekedtek, és azonnal átszállították az Országos Idegsebészeti Intézetbe, ahol még aznap megoperálták a nőt. Speciális módszerrel elzárták a sérült agyi artériát és elállították a vérzést. Állapota még mindig kritikus, s az erős fájdalom miatt pedig az operáció óta altatják. Sándor elmondta, feleségének 50-50 százalék esélye a túlélésre, most azért küzdenek az orvosok, hogy felszívódjon az agykamrába beszivárgott vér. Az biztos, hogy ha kikerül a kórházból, hosszú rehabilitáció vár a nőre, és valószínűleg élete végéig gyógyszereket kell majd szednie.
Népbetegség |
A stroke igazi népbetegségnek számít Magyarországon. Folyovich András, a Szent János Kórház Neurológiai Osztály-Stroke Centrum osztályvezető főorvosa elmondta, évente 45-50 ezer ember kerül kórházba ezzel a betegséggel. A stroke az agyéri betegségek összefoglaló elnevezése, az esetek 80 százaléka agyi infarktus, a többi 20 pedig az agyvérzés közé tartozik. A szakember elmondta, kulcsfontosságú, hogy időben felismerjék a stroke-ot, ugyanis az első tünetek jelentkezésétől számított négy percen túl egyes agysejtek már pusztulásnak indulnak, komoly és visszafordíthatatlan károsodást okozva az agyban. A stroke leggyakoribb tünetei a féloldali vagy teljes bénulás, zsibbadás, beszéd- és látászavar és heves szédülés, attól függően, hogy hol alakul ki a károsodás az agyban. A Margitnál fellépett hirtelen támadt, ütésszerű fejfájás és tarkómerevség a stroke egyik speciális típusának, a subarachnoidealis vérzésnek a tünete lehetett. Ennek lényege, hogy egy érfejlődési zavar, az ún. aneurizma megreped és az agyhártya alá vér kerül. |
Mindig a legrosszabbra kell gondolni
A férj elmesélése alapján nem a mentősökön múlott, hogy Margit nem halt bele az agyvérzésbe. “Ha én Józsi bácsi vagyok, a lakatos, a feleségem már halott lenne” – summázta a történetet Sándor. Azt mondja, ha laikus, valószínűleg eszébe sem jutott volna stroke-ra gyanakodni, és a mentősöknél sem erősködött volna, hogy vigyék be a feleségét. Sándor jól ismeri a szakmát, mentőápolóként és gépkocsivezetőként több évet húzott le az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ), később a magán-légimentőszolgálatnál, majd pedig az alapítóként az Oxyteamnél is dolgozott.
Stroke-beteg vizsgálata - Képünk illusztráció
Túry Gergely
Azt is megérti, hogy túlterheltek, alulfizetettek a mentősök, és szakemberhiánnyal küzdenek, de szerinte ez nem mentség az esetre. “Hogyan fordulhatott elő, hogy a mentősök nem ismerték fel a stroke tüneteit?!” – mondta a felháborodott férj. Elmesélte, amikor még mentős volt, az volt a protokoll, hogy gondolkodás nélkül kórházba kell szállítani azt a beteget, aki a feleségéhez hasonló tüneteket produkált, mert “mi azt tanultuk, hogy mindig a legrosszabbra készüljünk”. Papíron az eljárás része az is, hogy a stroke-gyanús betegeket szigorúan fekve szabad szállítani, “még véletlenül sem a saját lábukon sétálnak le a kocsihoz, mint ahogy a feleségemnél csinálták”. “Az egészben az a legijesztőbb, hogy ki tudja, hányan jártak ugyanígy?” – teszi fel a kérdést az exmentős. Szerinte az is lehet, hogy soha sem derül ki, hibáztak-e a mentősök, és ugyanúgy teszik a dolgukat, mint eddig.
A Magyar Stroke Társaság Ne késlekedj! elnevezésű kampányának videója
Nem ismerték fel a tüneteket
Az esetről megkérdeztük Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogászt is, a megszüntetett Egészségbiztosítási Felügyelet volt vezetőjét, aki elmondta, Sándor leírása alapján a mentősöknek is stroke-ra kellett volna gyanakodniuk, és úgy kellett volna kezelniük a feleségét, mint aki potenciálisan életveszélyben van, mindaddig, míg ki nem zárják ennek lehetőségét. Az ügyvéd nem akart ítélkezni az ügyben, mert “nem tudhatjuk, hogy miért nem ismerték fel a tüneteket”, de úgy tűnik, “valami nem volt rendben a kiszállás során, pedig papíron egy jól felszerelt egység volt”, tette hozzá. Azt is elmondta, hogy mindezek ellenére nem rendszerszintű hibáról van szó, bárhol a világon megtörténhetett volna az, ami Sándorékkal, de az OMSZ-nek kötelessége minden ilyen esetet kivizsgálnia. Szakemberhiány ide vagy oda, kizárt, hogy az OMSZ-nél olyan mentős szolgáljon, aki nem felel meg a követelményeknek, hangsúlyozta Kovácsy. Az viszont igenis probléma, hogy nem jut elég orvos a mentőkocsikra.
Felügyelet nélkül |
Öt éve, 2010 szeptemberében szüntette meg a második Orbán-kormány az Egészbiztosítási Felügyeletet (EBF). A mindössze három évet megélt EBF egy szakmailag független felügyeleti szerv volt, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy átláthatóbbá tegye az egészségügyi ellátás működését és megkönnyítsék a betegek jogainak érvényesítését. A felügyelet megszüntetését anno a bürokrácia csökkentésével, illetve azzal indokolták, hogy az EBF nem képes hatékonyan ellátni feladatait. Az EBF jogköreit több másik állami szerv között dobták szét, így például a várólisták nyilvánosságra hozatala az OEP-hez, a panaszeljárások kezelése pedig az ÁNTSZ-hez került. |
A mentősök hozzáállásán sem lepődött meg a szakjogász. Úgy fogalmazott, “az egészségügyben még nem zajlott le a rendszerváltás”: sokszor látott és tapasztalt jelenség, hogy a dolgozók udvariatlanok, és “úgy viselkednek, mintha szívességet tennének”. Így nehéz elérni, hogy a betegek megbízzanak az orvosokban, vagy épp a hozzájuk kiérkező mentősökben", magyarázta. Köztudott, csakúgy mint az orvosok vagy az ápolók, a mentősök is rettenetesen túlterheltek. Nem ritka, hogy 200 órát kell dolgozniuk egy hónapban, mindezt alig nettó 100-110 ezer forintért. Sándorhoz hasonlóan Kovácsy is úgy gondolja, ez nem lehet mentség arra, ha egy mentős félvállról veszi a beteg panaszait.
Az Országos Mentőszolgálatot is megkerestük történettel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a Margithoz kiérkező mentősök miért nem ismerték fel az stroke-ra utaló tüneteket, illetve hogy a mentősök pontosan milyen protokollt követnek, amikor stroke-gyanús beteghez mennek ki: hibáztak-e például, amikor a nőnek saját lábán kellett lesétálnia a mentőkocsihoz. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ az OMSZ-től.
