Túl vagyunk a Fidesz utolsó nagyobb brainstormingján, az ellenzék is szépen lassan kitalálja, hogy mivel szeretné kitölteni a kampányidőszakot, ha már annyira muszáj. Az ősz eleje nem fog másról szólni, mint migránsokról, határokról, Brüsszelről. Ha pedig a Fideszen múlik, az ősz vége, sőt az elkövetkezendő másfél év is ezen kulcsszavak jegyében telik. Lakner Zoltán politológussal migránsüzemanyagról, az ellenzék avíttas Európa-képéről és a népszavazás tétjéről beszélgettünk.

hvg.hu: Az első hír, ami túljutott a Hotel Füred falain az az, hogy a kihelyezett frakcióülésen Orbán Viktor szinte kizárólag a migránsokról beszélt, legfeljebb a kontextust váltogatta néha. A Fidesz feltalálta a kifogyhatatlan üzemanyagot?

Lakner Zoltán: A kormány nyilván arra törekszik majd, hogy ez megszüntethetetlen téma legyen. Köztudott (illetve felmérések is bizonyítják – a szerk.), hogy Magyarországon nagyon erős az idegenellenesség. Így, amikor témává vált, hogy befogadó országgá kell-e válnunk, vagy sem, a kormány számára egyértelmű volt a válasz.

Lakner Zoltán

Stiller Ákos

Másfelől a téma illeszkedik abba a világértelmezésbe, amit a kormány már a menekülthullám előtt is használt. Hivatkozás a nemzeti szuverenitás védelmére, rendpártiságra, küzdelem idegen hatalmakkal – ezeknek esszenciája a menekültkérdés, megfejelve egy látható, félelmetesnek tűnő ellenséggel, illetve az őket segítő „háttérhatalmakkal”. A téma tehát azért tud jól működni, mert nemhogy váltásra nem kényszerítette a kormányzati retorikát, de még keményebbé tette azt.

hvg.hu: Mert ugyan ki kényszerítené váltásra? A szétesett ellenzék, a széteső Európa? Ha bármelyiknek sikerülne is ez, a Fidesz erre is felkészült?

L. Z.: Ez a téma azt is megmutatja, mennyire megváltozott az európai játéktér. Amikor az ellenzék Európa-pozitív érvelésbe kezd, vagy kifejezetten egy uniós tagságról szóló döntésnek állítja be a népszavazás tétjét, akkor az embernek kicsit olyan érzése támad, mintha az ellenzéki politikusok egy 10-15 évvel ezelőtti Európáról beszélnének. Ezzel a régimódi és statikus Európa-képpel szemben Orbán egy valós idejű, sokféle probléma által szabdalt Európát és politikai játékteret lát.

Ebből a szempontból is a korábbi orbáni politika folytatását látjuk, csak a kormány szempontjából sokkal jobb helyzetből. Ma már nem azért kell küzdenie a magyar miniszterelnöknek, hogy a saját érvrendszerének a létjogosultságát elfogadtassa Európával. A szövetségesek toborzásánál tart.

hvg.hu: Ebben a totális kampánykormányzásban nem okoz fennakadást, nem zavar bele a képbe, hogy olykor nagyobb csoportok, rétegek tiltakozni kezdenek kormányzati szakpolitikák ellen?

L. Z.: A kormány a netadós és az utána kezdődő tüntetések óta lát potenciális veszélyforrást az ilyen megmozdulásokban, de azok is szomorú véget értek, szétestek és kifulladtak. A mostani, Pukli István mondatai után az ellenzéki oldalon folyó vita is arra vezethető vissza, hogy a kormány nem véletlenül igyekszik hitelteleníteni a tiltakozókat. Lát ott egy olyan lehetőséget, hogy ezek kinőhetik magukat. Ha szakpolitikai talajon maradnak, akkor is veszélyes, hogy olyan precedenst teremthetnek, hogy itt tiltakozással el lehet érni dolgokat. A kormány eddig a legtöbbször kivárt, részengedményeket tett, mellékfórumokat hozott létre, illetve megosztásra törekedett, és ez több-kevesebb sikerrel eddig működött. A kifárasztás a legfontosabb stratégiai eszköze ezen a téren a kormánynak. Ha szarkasztikusan akarok fogalmazni: megvárja, míg a tiltakozók maguktól összevesznek egymással.

Stiller Ákos

hvg.hu: Ez az ellenzéki pártoknál is csont nélkül bejött.

L. Z.: Az ellenzéknek el kell döntenie, mi ellen küzd, illetve mi az a közös platform, amelyen állva bírálni tudja a kormányoldalt, azon felül, hogy „Orbán, takarodj!”. Ez nem éppen rendszerkritika, vagyis nem feltétlenül az, miközben valamit arról is kellene mondani, mi jönne Orbán és a rendszere után. Ha valamiféle rendszerkritikus ellenzékiség megfogalmazódik, akkor ennek a politikai magatartásra vonatkozóan is kell, hogy legyenek következményei: bentlét, kintlét, kivonulási stratégiák, ellenzéki eszköztár átalakítása, kimozdulás a parlamenti és közjogi keretek közül. Ezekre vonatkozóan hat év után sincs stratégiai igényű ellenzéki elképzelés.

hvg.hu: Elég ha ránézünk a mostani kampányra. Az egyik oldalon egy markáns kék alapon sárga, színes-szagos, azonnal fogyasztható termék, a másik oldalon egy  szanaszét szabadalt, zajos kakofónia, ahol még a több párt által osztott bojkottfelhívást sem sikerült egységesen kommunikálni.

L. Z.: Először is borzasztó nehéz helyzet ez az ellenzék számára, hiszen az ő szavazóik nagy része is a kormánnyal ért egyet. Ebben a jelenlegi, tagolt, a ma látható szereplőkkel felálló ellenzékben nem biztos, hogy van több, mint amennyi látszik. Szeretném írásba adni, nem azt szeretném, hogy törjön ki az összefogás, ennek eredményét láttuk már egyszer. Ha megnézzük, a 2014-es baloldali lista pártjait, hogy ők ma milyen állapotban vannak, akkor együtt is legfeljebb a második helyért küzdenének a Jobbikkal egy választáson, feltéve, hogy egyáltalán összeadhatóak a baloldali-liberális voksok.

Ebben az ellenzéki tagoltságban, ezekkel a szereplőkkel nem az a kérdés, mi lesz 2018-ban, hanem az, mi lesz bármikor?

Teremthető-e 2018-ban, 19-ben, 25-ben, vagy akármikor olyan politikai szituáció, amikor van értelme a választásnak.

Valaminek a végén vagyunk. A 2002-es és 2006-os választások MSZP–SZDSZ-szavazótábora soha többé nem áll össze, az a tábor nincsen már, csak a romjai. Vannak viszont parlagon heverő választópolgárok, akikhez sem a Fidesz, sem a Jobbik, sem az úgynevezett demokratikus ellenzék nem tud eljutni.

Ezzel egyidőben a pártoknak önálló arcot próbálnak mutatni, hogy ne mossák össze őket, vagy ne köteleződjenek el már most más politikai erők mellett. Ezért van, hogy az MSZP és a DK mégsem működik együtt egy rövid fellángolás után. A PM, az Együtt és a Moma között létrejött egy kiskoalíció, kérdés, ez továbbvihető-e egy választásra.

Stiller Ákos

hvg.hu: Aztán vannak időnként kiszólások is…

L. Z.: Naponta változó, vagy nem pontosan megfogalmazott politikai üzenetekkel a zavart lehet csak fokozni. Nem hiszem, hogy az érintett politikusok ezt itt és most tudják meg. Szűk a mozgástér, de az ilyen megmozdulásokkal csak tovább szűkül.

hvg.hu: A balról előzésnek mai viszonyok között meglehetősen kevés az esélye 2018-ban. Vona Gábor a Jobbik frakcióülésén úgy fogalmazott, “a baloldal lemondott 2018-ról”, így az egyetlen kérdés, hogy a Jobbik vagy a Fidesz kerül-e kormányra. Valóban nincs más kérdés a Jobbik számára?

L. Z.: Nem hiszem, hogy a Jobbik előzési távolságon belül lenne. Ma nem az a kérdés, ki a váltópárt, hanem az, hogy van-e, lehet-e ilyen. Az MSZP ezt megközelítette 2012 táján, a Jobbik pedig 2015-ben, amikor nagyon közel álltak ahhoz, hogy váltópártnak tekintsék a szavazók. Vona Gábornak elég nehéz a helyzete, hiszen belekezdett a Jobbik politikájának alapvető átalakításába, amiért személyes felelősséget vállalt – ha nem sikerül a kormányváltás, lemond. Ezek után nem nagyon van választási lehetősége, muszáj a váltópárti pozícióhoz mérni magát. Ráadásul a népszavazási kampány egy Jobbik elleni akció is, abból a szempontból, hogy a Jobbik néppártosodását (gondoljunk erről bármit) egy olyan időszakban kellene végrehajtani, amikor a Fidesz éppen radikalizálja azt a politikai centrumot, ahová Vona igyekszik. Az általuk hangoztatott ígéreteket pedig a Fidesz kormányról is képes végrehajtani.

hvg.hu: Október 2-án lesz a népszavazás, de az osztrák elnökválasztás megismétlése is. Véres vasárnap? A brüsszeli bürokraták az asztal alá bújva hallgatják majd az eredményeket?

L. Z.: Kérdés, hogy az az orbáni Európa-politika, ami a nacionalizmus felerősítésére épül, ami az illiberális politikát tolja előtérbe, fokozatosan polgárjogot nyerhet-e. Ez nyilván nem egyetlen napon dől el, ahogy egy szabadság párti elnök sem tudja felforgatni Ausztriát, de nagyon komoly jelzés. Ha ehhez hasonló választási eredmények születnek a jövőben az uniós országokban, az jelentős változás lesz. Ha Orbán egy erős politikai felhatalmazással zárja a vasárnapot, Ausztriában győz a Szabadság Párt jelöltje, és még több németországi tartományban előrenyomul az AfD, akkor a radikalizmus-mérsékeltség és a nyitott-zárt társadalom tengelye még az eddiginél is meghatározóbb kategóriákká válnak Európában.

Stiller Ákos

hvg.hu: A frakcióülés az utolsó nagyobb találkozó a Fideszen belül a népszavazás előtt. Ezután ténylegesen beindul a kampányúthenger?

L. Z.: Most már nem az a cél, hogy egymillió ember küldje vissza a kérdőívet, hanem az, hogy szavazzon nemmel jóval több mint 3 millió. A felmérések egy ideje azt mutatják, hogy elérhető az érvényesség, innentől a Fidesznél valóban rátapostak a gázpedálra. Egy népszavazási eredményből ugyanis gyakorlatilag minden levezethető. Nem egyetlen módosító javaslat születik majd ebből. A következő félévben, egy évben tulajdonképpen folytatódhat a kampány, a kormány részéről újra és újra olyan helyzetbe hozhatják az ellenzéket, hogy "a népszavazásra hivatkozva tesszük, amit teszünk, tessék beállni a sorba".

Nem tartom túlzásnak, hogy eldőlhet a 2018-as választás október 2-án.

Ugyanis, ha érvényes a népszavazás, az azt jelenti, hogy a bojkottra felhívó ellenzék az általa kitűzött minimális célt sem tudta elérni, és folyamatos presszióra számíthat a következő hónapokban is. Ez persze nem jelenti, hogy onnantól kezdve ne csináljon senki semmit, de a Fidesz erre törekszik majd. Másfelől, bizonyos értelemben az ellenzék előtt is megnyílik másnap egy lehetőség arra, hogy azt mondhassák: Orbán megkapta, amit akart, most már mással kell foglalkozni. Ehhez viszont fajsúlyos témák és személyiségek kellenek. Szinte teljesen kizárt, hogy egy ilyen fordulat az ellenzéki tér markáns átrendeződése nélkül megtörténhessen.