Joó Hajnalka
Joó Hajnalka

Csak az idén egymilliárd-hatszázkilencvenötmillió-négyszázötvenezer forintért gyárthat tanulmányokat a kormánynak a Századvég Alapítvány és a Századvég Gazdaságkutató a hvg.hu birtokába jutott szerződés szerint, amelyet még 2015 októberében kötött a két cég a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal.

A négy évre összesen 4,85 milliárdos keretösszegű szerződés a gyakorlatban annak a nagy vihart kavart 3,8 milliárdos tanácsadói megbízásnak a folytatása, amelyet az előző kormányzati ciklusban, 2011 végén nyert el a két cég, és a mostani körből kimaradó Strategopolis konzorciuma. A feladat is lényegében ugyanaz: magas szintű állami döntéshozatalt támogató, közvetlen kormányzati tevékenységhez kapcsolódó közvélemény-kutatás, szakpolitikai kutatással alátámasztott tanulmánykészítés és tanácsadás, illetve a hozzájuk kapcsolódó projektmenedzsment.

Bár az előző szerződés ideje alatt, 2012 és 2014 között készült tanulmányokról – amelyeket munkatársunknak (aki akkoriban az Origónál, majd a VS-nél dolgozott) két és fél évnyi pereskedés után éppen egy évvel ezelőtt volt kénytelen kiadni a Miniszterelnökség – a feldolgozás során kiderült ugyan, hogy vajmi kevés kormányzati döntést alapoztak meg, a 2015-ös közbeszerzés ajánlati kiírásában az NFM úgy írt a Századvég 2011 és 2014 közötti megbízásáról, mint ami "elérte kitűzött célját és összességében sikeresen működött", az akkori, és a mostani, új eljárásban készülő anyagok összevetésével pedig szerinte "Magyarország rendszerváltás utáni történetének legkomplexebb, legegységesebb, idő­ben legkiterjedtebb belső használatra készült kormányzati vizsgálata jön létre, mely a későbbiek­ben modellként és információforrásként egyaránt hosszú távon segíti majd az egymást követő ma­gyar kormányok döntéshozatali folyamatait."

Hogy az előző, olykor erős kormánykritikát, megfontolandó figyelmeztetéseket, de szakmailag erősen vitatható felvetéseket és feldolgozásokat is tartalmazó tanulmányok után ezúttal milyen minőségű anyagokat állított elő a kormányközeli cégcsoport, azt egyelőre nem – vagy legalábbis nem mostanában – fogjuk megtudni.

A Századvég Alapítvány székháza.
©

Hiába kértük ki ugyanis decemberben a megbízás kezdete óta készült kutatásokat, elemzéseket és a teljesítésükről szóló számlákat, a fejlesztési minisztérium a korábbi perben alkalmazott taktikával élve megtagadta a kiadásukat, mondván, a szerződéssel kapcsolatos koordinátori feladatokat a Miniszterelnöki Kabinetiroda látja el, tehát nem az NFM az adatkezelő. Az elutasítás után természetesen bírósághoz fordultunk, mellesleg további kilenc, szintén 2015-ös, összesen több mint 225 millió forint értékű Századvég-megbízás dokumentumait is kikérve. (Az adatkiadási perben ismét a Társaság a Szabadságjogokért segíti munkatársunkat.)

Kultúra, média nem, oktatás, honvédelem igen

A 2015 novemberében közzétett eredménytájékoztató szerint a két Századvég-cég egyébként egyedüli ajánlattevőként vitte el a tendert, ami nem csoda, hiszen a kiírás pénzügyi és gaz­dasági szempontból eleve alkalmatlannak minősítette azt az ajánlattevőt, amelynek magas szintű állami döntésho­zatalt előkészítő és/vagy kor­mányzati szakpo­litikai tanácsadásból és tanulmánykészítésből származó nettó árbevétele a korábbi három üzleti évben összességében nem érte el az egymilliárd forintot. Márpedig a Századvég 2011-es megbízását, és azóta tartó egyeduralmát nézve erre senki másnak nem volt esélye.

Az új szerződés amúgy az előzőből ismert telefonos vagy személyes közvélemény-kutatásokon túl ugyanúgy bizonyos szakpolitikákban vár a cégtől havi és negyedéves monitoring-tevékenységet, illetve elemzéseket. A 2012 és 14 között figyelt területek közül meglepetésre kikerült viszont a kultúrpolitika és a médiapolitika, a környezetvédelem, a kkv-fejlesztés és az innováció területe is. Bekerült ugyanakkor az előző időszakban érthetetlenül hiányzó oktatás- és egészségpolitika, valamint – nyilvánvalóan az azóta kipattant menekültválsággal összefüggésben – a honvédelem-biztonságpolitika, illetve a rendvédelem és közbiztonság.

A havonta vagy negyedévente készülő közvélemény-kutatásokért a szerződés szerint fajtától függően egy- és ötmillió forint közötti összeget számlázhat darabonként a Századvég (pontosabban a korábbi szerződésnél is közreműködő, baráti Kód Közvélemény-kutató), a 15-20 oldalas szakpolitikai összefoglalókért pedig 3,17 millió forintot.

Míg az előző szerződés idején konkrét ágazati stratégiákat – például szerencsejáték-stratégiát, posta- vagy iparstratégiát – is le kellett tennie a Századvégnek az asztalra, a mostani – jóval kevesebb megkötéssel – szimplán évi tizenhárom olyan, társadalomtudományi kutatással alátámasztott stratégiai tanulmány készítését várja el, amely „hatékonyan járulhat hozzá a napi politikai turbulenciák, a szakpolitika-alkotás mindennapi kihívásaitól időben és tartalmilag is függetlenebb, középtávú stratégiai-szakpolitikai kormányzati tervezéshez”. A „kiemelkedően fontos szakpolitika dilemmákat feldolgozó” anyagokért összesen majdnem hatvanmillió, vagyis darabonként 4,1 millió forintot kap a cégcsoport.

A megbízás része még a szakpolitikai kutatással alátámasztott stratégiai tanácsadás is, évente legfeljebb 4920 szakértői órában. Ezt óradíjas elszámolással, „az aktuális szakpolitikai tanácsadási szükségletek” és egyedi igénybejelentés alapján vehetik igénybe a minisztériumok.

„A kormány­zati döntéshozatal aktuális kihívásaihoz igazodó, gyors és rugalmas szolgáltatás”

persze nincs ingyen: a birtokunkba jutott dokumentum szerint a Századvég szakértői szerénynek éppen nem mondható, 25 ezer forint + áfás, vagyis 31 750 forintos óradíjért állnak rendelkezésre.

Igaz, a havi 3,8 millió forintért nyújtott projektmenedzsment-feladatok részletezésénél az is szerepel a megállapodásban, hogy a kormánytól vagy egyes minisztériumoktól érkező igényeket, kéréseket az év 365 napján 24 órában, tehát gyakorlatilag nonstop rendelkezésre állással kell teljesíteni.

A hvg.hu birtokába jutott keretszerződés további érdekessége, hogy míg 2016, 2017 és 2018 tizenkét hónapjára egyformán egyenként egymilliárd-hatszázkilencvenötmillió-négyszázötvenezer forintot irányoz elő a megállapodás, addig 2015-re még úgy is egymilliárd-nyolcvanmillió- háromszáznyolcvankilencezret, hogy a szerződés októberi aláírásakor már nem egészen három hónap volt hátra az évből.

A szerződésben néhol olyan – elsőre érthetetlennek, vagy akár viccesnek is tűnő – kitételek is vannak, miszerint, ha a megrendelő (az NFM) célszerűtlen, vagy szakszerűtlen utasítást ad, a Századvég köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik az utasításhoz, a Századvég a megrendelő kockázatára köteles ezeket a feladatokat teljesíteni. Abban az esetben viszont, amikor „az utasítás végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát”, a cég köteles azt megtagadni. Az ugyanakkor rejtély marad a szövegben, hogy mégis miféle törvénytelenségekre adhatna megbízást a fejlesztési minisztérium, amelyhez a Századvéget kell fékként bevennie a szerződésbe.

Jobb ma egy diktatúra...

A cégcsoport győztes – szintén a hvg.hu birtokába került – ajánlatához az árkalkuláción és a szükséges igazolásokon túl mintatanulmányokat és közvélemény-kutatási mintakérdőíveket is csatolt. Ez utóbbiak 2015 őszén olyan ügyekről szondáztatták a lakosságot, mint például, hogy mi a véleményük a kötelező hit- és erkölcstanról, túlterhelik-e az iskolák a gyerekeket, vagy hogy főiskolán, egyetemen tovább­tanulni, vagy inkább szakmát szerezve lehet-e jobban boldogulni az életben. Akadt kérdés az egészségügyi ellátás színvonaláról, a rezsicsökkentés kiterjesztéséről, a családi adókedvezmény hatásáról és a kormány illegális határátlépőkkel kapcso­latos politikájáról is, de persze nem maradtak ki a szokásos, kire szavazott a legutóbbi és kire szavazna egy most tartandó választáson-típusú kérdések sem.

©

A társadalmi-politikai blokkban nem tűnt meglepőnek annak firtatása, hogy pozitív vagy inkább negatív hatással volt-e a válaszadó életére Magyarország európai uniós tagsága, az EU összességében inkább igazságos vagy inkorrekt-e Magyarországgal, vagy hogy a kormány túl laza, túl szoros, vagy megfelelő kapcsolatot ápol-e Brüsszellel.

Akadtak kissé direktnek tűnő kérdésfeltevések is, például, hogy az illető liberális-e vagy konzervatív (több választás nem volt), illetve mérsékelt vagy radikális beállítottságú-e. A legjobban mégis arra lennénk kíváncsiak, milyen tanulságot szűrne le a kormány ennek a kérdésnek a válaszaiból:

A következő kijelentések közül melyik áll a legközelebb az Ön véleményéhez?

  1. A demokrácia minden más politikai rendszernél jobb
  2. Bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint egy demokratikus politikai rendszer.
  3. A hozzám hasonló emberek számára az egyik politikai rendszer olyan, mint bárme­lyik másik.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!