„Szomorú sors, ha az embernek gazdája van, és nem a maga ura.” – Orbán Viktor

Régen leveleztünk, János, tisztelt elnök úr, ha ugyan el nem takarodsz, mire ez megjelenik. Nem volna rossz döntés. Mégis mit vársz még az élettől egy ilyen rossz döntés után?

Ó, értem én, nem sikerült fogást találni. Hát nem lehet mindenki Sziszifusz, azon a sziklán sincs fogás, de azért próbálkozik az ember, ha valamit igazán akar. És még az lett volna az óvatosabb megoldás.

Mert lehet úgy csavarni az alkotmányt, hogy megengedje ezt a gyalázatot. Bele lehet látni, hogy a tanszabadság, az pont az, amikor kinyírunk egy egyetemet, mert nem tetszik a pofája. És tök alkotmányos a testre szabott törvényhozás, a teljesíthetetlen feltételek kiírása rövid határidővel, a hivatali packázás.

De akkor az az alkotmány szart sem ér.

Nem véd meg minket a kormányunk szeszélyeitől – holott erre való. Ebben az esetben még súlyosabb a baj, és a köztársasági elnöknek kötelessége kiállni, és beszélni erről. Még ha jogilag tényleg eszköztelen, akkor is – bár jól teszi, ha ilyenkor körbekérdez több jogászt is. Neadjisten civil szervezetekkel konzultál. Hátha mégis tudnak fogást találni.

De nem az az egyetlen lehetősége az elnöknek, hogy ha formailag minden rendben, akkor aláír szó nélkül, aztán megy horgászni. Például bármikor kiállhat az erkélyére, és szólhat a teljes nyilvánossághoz. Odarendelheti az állami tévé stábját, akik nyilván nyakig összeszarják magukat, de azt nem tehetik meg, hogy nem közvetítik a beszédét. Meg aztán elment az erkélye alá pár ezer ember érdeklődni, alkalom éppen adódott.

Azért volna miről beszélni, János, nem gondolod, baszki? Jó, tegyük fel, hogy a vétó technikailag nem megy, de más mondanivaló nem merült fel? Tényleg úgy kéne tenni, mintha a törvénymódosítás mögötti szándék nem lenne teljesen világos? Egy időben a civilek elleni támadással és az otrombán manipuláló konzultációval? Ez szerinted egy hitelesen, ép arcbőrrel képviselhető álláspont? És mi is az a szent cél, amiért te, személy szerint, Áder János, aláírod egy egyetem kivégzését? Muníció plusz két hónap hörgéshez?

Igen, János, a Szilárd szerencsés. Róla elhisszük, hogy ennyi esze van. Schmitt Pál is megúszta volna egy legyintéssel. Ők nem beszámíthatók, értelmi képességeik megfelelnek a propaganda színvonalának.

Na de te pontosan érted, mi folyik, János. Hogy milyen áldozatokat fizettet az országgal a sötét, primitív ellenségkeresés. Igen, eddig is ez ment, csak egyre többe kerül már a gyűlölet fenntartása. Más meg nincs.

Tudom, hogy nehéz kilépni, a politikai család a második otthon, benne van ebben annyi év munka, megalázkodás, elviselése ennek a mohó, akaratos és korlátolt keresztapának, szolgaság kezdettől, képviselőként és frakcióvezetőként, száműzetés, és aztán ez a hirtelen jött, nagy kabát. Ez a pálya csúcsa, ennél több lehetőséged sosem lesz már ebben a rendszerben. Legfeljebb egy másikban lenne, de azt most játszod el.

És mire használtad eddig? Egy betépett hippi révületével elmondtad párszor, hogy a természet, az mennyire cuki, amúgy meg aláírtál kussban bármit, amit eléd raktak. Nem múlt rajtad még soha semmi.

De ennek is ára van. Akkor kell megfizetni, amikor tömegek veszik észre, hogy ami történik, az vállalhatatlan. Onnantól  mázsás súlya van annak, ha még mindig bevállalod. Akkortól ugyanis cinkos vagy. Eddig is az voltál, csak még soha nem volt ennyire egyértelmű, hogy amiben részt veszel, az bűn.

Voltak mostanában, akik a későn ébredés terhét választották a folytatólagos elkövetés helyett. Nők például, akiknek volt ehhez tökük. Kiállni, aztán kilépni, és szót emelni a maradék tekintélyükkel, személyes integritásukkal, gerincükkel, hogy ne veszítsék el azt is. Hát neked csak bajszod van, János?

A hallgatás felér egy lemondással. Erkölcsről, józan észről, szuverenitásról, intellektuális mércéről. Azzal jár, hogy látni fogjuk: az elnök méltatlanná vált hivatalára.

Szerdán a Hősök terén vár a néped. Még van egy dobás, menteni, ami menthető; országból, jövőből és becsületből.

Vagy lehet hallgatni tovább, és odaállni a cinikus magyarázatok mellé. Lehet olyan elnökünk még egy darabig, aki ennyit tud.

De akkor az az elnök szart sem ér.