Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Bejuthat a parlamentbe a Kétfarkú Kutya Párt, ha az ellenzék nem kínál valós alternatívát? S ha nem, kitől vesz el szavazatokat?

„Nem kell Brüsszel, nem kell pénz!”; „Le a sajtószabadsággal!”; „Le a kórházakkal!”; „Még több stadiont!” – skandálta vidáman a tömeg bő egy hete a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) által szervezett, a Civil Összefogás-féle megmozdulásokat parodizáló békemeneten. Az Oktogontól indult felvonulásra úgy jött össze több ezer ember, hogy igazából azt sem lehetett tudni, nem tréfálja-e meg saját híveit is a viccpárt. Az akció a kétfarkúak történetének legnagyobb megmozdulása volt, az ellenzéki pártok rég nem tudtak kivinni ennyi embert az utcára. A demonstráció az oldott hangulatával ugyanakkor szervesen illeszkedett a CEU bezárása elleni civil megmozdulásokhoz, azt mutatva, hogy a magyar politika mára eljutott addig a pontig, amikor már csak kiröhögni lehet.

Csak egy napot kellett várni a következő sikerre: a vasárnapi zuglói önkormányzati időközi választáson mintegy 7 százalékos eredménnyel halászta el az MKKP jelöltje, Tóth Imre humorista a negyedik helyet az LMP favoritja elől. Bár nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől sem, hogy a tavaly októberi kvótanépszavazás előtt az MKKP volt az a párt, amelyik intenzíven kampányolt az érvénytelen szavazás mellett – és végül szokatlanul nagy arányú, több mint 6 százaléknyi érvénytelen voks gyűlt össze –, ez az eredmény csak Kovács Gergely pártelnök olvasatában jelenti azt, hogy igazi választási helyzetben a párt át tudta volna lépni a parlamenti küszöböt.

László Róbert választási szakértőnek, a Political Capital munkatársának a véleménye szerint a zuglóihoz hasonló eredményeket nem kell túlértékelni. A kvótanépszavazás esetén pedig nemcsak a kutyapártiaknak jutott eszükbe az érvénytelen voksolás, Kovácséknak inkább csak egy meglévő igényt sikerült becsatornázniuk. „Egy kevés téttel bíró népszavazás és az időközi választások esetén is könnyebben üzennek a választók pártjaiknak protestszavazatokkal” – véli a szakember. Hozzátéve: a közvélemény-kutatók által jelenleg 1–2 százalék közé mért pártnak akkor volna esélye, hogy bekerüljön a parlamentbe, ha az ellenzék képtelen lenne a győzelem legcsekélyebb reményével is kecsegtetni a választóit. Így a kétfarkúak gyűjthetnék be az általában 5-6 százalékra tehető „jobb híján” szavazatokat. Bozóki Andás politológus, korábbi kulturális miniszter ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy a viccpárt képes újabb szavazói rétegeket is megszólítani, ami a jelenlegi helyzetben leginkább a Momentum bázisát csökkentheti.

©

A kutyapárt eddigi története mindenesetre a folyamatos professzionalizálódás képét mutatja, bár, úgy tűnik, tagjai igyekeznek mindent megtenni ez ellen a folyamat ellen. Kovács Gergely bő egy évtizede street art munkáival tűnt fel Szegeden, ahol különböző, végül soha el nem végzett szakokon tanult. Először reklámplakátokat „igazított át”, vagy nem létező termékeket kínált, közlekedési és utcatáblákat helyezett új kontextusba. Az általa átalakított behajtani tilos tábla például az 5 millió forint feletti autókra nem vonatkozott. Ezzel a vonallal ma sem hagyott fel, legutóbb Érd rovásírásos tábláját hackelte meg. Egy hónapot kellett várni, míg valaki rájött, hogy a város nevének a helyén a „szia” felirat olvasható.

Szeged határain túl akkor vált ismertté a későbbi viccpártalapító, amikor a 2006-os választási kampányból is tréfát csinált. Akkor jelent meg az addig még hivatalosan nem létező párt neve és logója. (Valójában a rajta látható, Nagy Istvánnak nevezett, rajzolt, kétfarkú kutya volt a párt „képviselőjelöltje”.) De ez csak egy akciónak tűnt a sok közül, nem is egy bizonyos pártot, inkább magát a választási ígéretlicitet figurázta ki. Akkor született meg az MKKP máig legfontosabb követelése: az örök élet és az ingyensör.

A legdurvábban nem is a valóban létező pártok, hanem Tóth Zoltán választási szakértő esett neki Kovácséknak, mondván: „sportszerűtlen és erkölcstelen, ha valaki úgy vesz részt a kampányban, hogy közben nem résztvevője a választási eljárásnak”. 2010-re aztán egyesületet hozott létre Kovács, s mivel a „magyar választási rendszer kirekesztő jellege miatt” kutyákat nem indíthattak, így három embert: főpolgármesternek Victora Zsoltot, VII. kerületi polgármesternek Mogács Dánielt, szegedi polgármesternek Kovács Gergely pártelnököt jelölték, ám akkor a megfelelő számú kopogtatócédulát sem sikerült összegyűjteniük. Pedig ígéretekkel nem fukarkodtak: a szegedieknek hegyet és űrállomást, a budapestieknek hajózható nagykörutat, mindenki másnak általános és teljes adócsökkentést adtak volna. Európában akkor ívelt fel a viccpártok csillaga: az izlandi – szerényen Legjobb Pártnak nevezett formáció – meg is nyerte a reykjavíki helyhatósági választásokat. A berlini fal újjáépítését programjába vevő Die PARTEI pedig a 2011-es tartományi választáson öt kerületben megverte a német liberális pártot, vezetőjük, Martin Sonneborn 2014-ben az Európai Parlamentbe is bejutott.

Hasonló ambíciókkal vágtak volna neki a kétfarkúak is a 2014-es magyar országgyűlési választásoknak, ám a bíróság egyebek mellett a „méltatlan képzettársításra is alapot adó” név miatt elutasította bejegyzésüket pártként. Hiába döntött úgy végül a Kúria, hogy nincs akadálya a bejegyzésnek, addigra már lezajlott a voksolás.

Kovácsék ritkán reagáltak egyébként direkt módon a politikai ügyekre. Ebben a fordulat 2015-ben következett be, méghozzá a menekültekkel kapcsolatos gyűlöletkampányra adott válaszként. A pártelnök azon sokallt be, „hogy a kormány ahelyett, hogy tenné a dolgát, és menekülttáborokat üzemeltetne, gyűlölködésre költi a pénzünket, földbe döngölve az egyébként is romokban lévő társadalmi szolidaritást”. Kovács itt már nem egyedül cselekedett, hanem az Átlátszó Vastagbőr című blogjával karöltve szervezte meg az adománygyűjtő akciót, aminek köszönhetően 34 millió forint jött össze néhány nap alatt. Ebből csaknem ezer, a kormányzati gyűlöletkampányt kifigurázó kék plakát került az utcára, humoros köntösben, valójában persze nagyon is komoly mondanivalót megfogalmazva. Az akció folytatása volt később a kvótanépszavazás elleni kampány, ahol – miközben az ellenzéki pártok leginkább a  homokba dugták a fejüket – „hülye kérdésre hülye válasz” jelszóval az érvénytelen szavazásra buzdító plakátok és matricák szinte az egyetlen látható ellensúlyai lettek a kormánypropagandának. A Momentum Mozgalom olimpiaellenes kampánya volt a következő, amikor konkrét politikai akcióba szállt be a kutyapárt.

Apró akcióik – mint a töredezett járdák kifestése, a városi szemét „felújítása” – nagy civil szimpátiával találkoznak. A hatalom pedig vagy erőből válaszol – a „rongálókat” rendőrökkel viteti el (Pécs), vagy a járdafestés elleni rendeletet hoz (Kaposvár) –, de arra is van precedens, hogy hatására a kritizált fél elkezdi tenni a dolgát (például Zugló önkormányzata, az ottani szeméthegyek elszállíttatásával). Szakértők szerint a párt válaszút elé érkezett: visszalép-e a trollkodó, tét nélküli hülyéskedés irányába, vagy valamilyen szinten mégis komolyan vehető, immár valódi politikai formáció kialakítása felé indul. Most valahol félúton áll.