szerző:
Móra Veronika
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ha nem támogatjuk az alulról építkező, közösségi munkát és annak segítőit most, akkor évek múlva megint csak a gyenge civil társadalom és a tudatos állampolgárság hiánya miatt siránkozhatunk – figyelmeztet Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója. Vélemény.

©

Az elmúlt években sokan, sokszor panaszkodtak arra, milyen gyenge Magyarországon a civil társadalom, mennyire kevés a bizalom, az állampolgári tudatosság. Az áprilisi választások után is elhangzott a kérdés: miért nem tettek a civilek többet a gyűlöletkeltés ellen és az emberek felvilágosításáért, mozgósításáért.

De tehettek-e többet vagy mást? Bár az önvizsgálat időről időre szükséges, összességében véve a civilek azt csinálták, ami a dolguk, amiért létrejöttek. Az elmúlt több mint húsz évben a civil szervezetek fejlesztésével és megerősítésével foglalkozó alapítványnál, az Ökotársnál dolgozva testközelből végigkísérhettem a szektor útját. A tapasztalatom és a rossz hír az, hogy a civil szervezetek által végzett munka aprólékos, időigényes és – egy-egy feltűnő megmozdulástól eltekintve – nem látványos, noha a társadalom számára létfontosságú.

A civil szektorban eltöltött idő alatt az is meggyőződésemmé vált, hogy mindent alulról, kicsiben kezdve lehet csak elindítani. A szervezetek a saját eszközeikkel elsősorban személyesen, az egyes emberekkel beszélgetve és dolgozva tudnak hatni. Egyesével lehet meggyőzni a szemetelőket arról, hogy ezt ne tegyék, egyesével kell foglalkozni a tanodában a gyerekekkel, egyesével lehet csak rendezni a kilakoltatással fenyegetett családok helyzetét – a példák sora végtelen. Persze lehet és kell is megtámogatni ezt kommunikációval, a szórólapozástól kezdve a közösségi médiáig, de alapvetően a személyes, közös élmény az, ami felkelt(het)i az emberekben a cselekvés és a részvétel iránti igényt.

Önmagában még ez is csak szükséges, de nem elégséges feltétel: az eredményes „civilkedéshez” is kellenek módszerek, technikák, képességek. Ezeket meg kell tanítani és tanulni – kevesen születnek úgy, hogy ösztönösen jól le tudjanak vezetni egy közösségi beszélgetést (gondoljunk csak mindnyájunk kedvencére, a lakógyűlések hatékonyságára és hangulatára), motiváljanak önkénteseket, összehangolják a közös munkát, szervezést. Az alulról indított, helyi közösségekben végzett tevékenység – bármi is a célja – emiatt hosszadalmas, erőforrás-igényes és buktatókkal teli. Ott kell lenni, részt kell venni nap mint nap, éveken keresztül – célt és irányt adni, fenntartani a lelkesedést a szükségszerűen elszenvedett kudarcok után is, új ötleteket és megoldásokat keresni.

Mindehhez források is szükségesek. Az önkéntesség természetesen a civil lét szerves része, de élni is kell valamiből, ha napi 8-10-12 órában civilkedik az ember. Az immár hírhedt külföldi támogatás önmagában nem megoldás. Bár a kilencvenes évek elején a civilek megerősítésében, kifejlesztésében fontos szerepet játszottak nemzetközi, főleg amerikai gyökerű szervezetek (és távolról sem csak a Soros Alapítvány), ennek már rég vége. Bár az elmúlt 4-5 évben az úgynevezett donorok is egyre többet beszélnek a civil szervezetek elleni támadásokról, tevékenységük adminisztratív-jogszabályi korlátozásáról, ez (eddig) nem igazán vezetett a pénzeszsákok újbóli megnyílásához.

Sőt! Tapasztalataim szerint mintha a donorok inkább húzódoznának az olyan kockázatos tereptől, mint például a magyarországi civilek támogatása. Az elmúlt két évben az Ökotárs is számos visszautasításban részesült, legalább öt nagyobb beadott pályázatunkat buktuk el – persze lehet, hogy mi voltunk bénák, de a kontraszt a korábbi évekhez képest feltűnő. A közvetlenül az Európai Bizottság által kiírt uniós programoknál is tetten érhető a jól bevált, biztonságos, nagy nyugat-európai szervezetek által vezetett konzorciumok kedvezményezése a kelet-európai, pályázatírást szintén profin művelő civilek által benyújtott pályázatok ellenében.

Sokszor hallani, hogy a civilek szervezetei éljenek meg a tagjaik, szimpatizánsaik adományaiból. Bár az elmúlt években nálunk is örvendetesen terjedtek a közösségi finanszírozás és adománygyűjtés formái, ez önmagában, rendszerszinten nem megoldás. Egy-egy kampányban az összegyűjthető pénz mennyisége legfeljebb néhány millió forint. De hol vannak azok a támogatók, akik megengedhetnének maguknak havi-évi néhány ezer forintnál többet? Egy kezemen meg tudom számolni, hány sikeres magyar üzletembernek van alapítványa, ismert jótékony tevékenysége. A brit Charities Aid Foundation által évente összeállított World Giving Index kimutatása szerint 2017-ben Magyarországon az emberek 13 százaléka adakozott civil szervezetnek, ami a vizsgált országok között a 103. helyezésre volt elég – és az előző évhez képest még 3 százalékkal csökkent is (az önkéntes segítség esetében ugyanez 9 százalék és 123. helyezés).

Ha azt szeretnénk, hogy Magyarországon is folytatni tudják a civilek az eddigi munkát, és megerősödhessenek, akkor egymásra mutogatás helyett (és a részvétel mellett) a zsebünkbe kell nyúlnunk. Elfogadva azt, hogy befektetésünk csak hosszú távon térül meg, évek múlva lesz kézzelfogható eredménye – de ha nem támogatjuk az alulról építkező, közösségi munkát és annak segítőit most, akkor évek múlva megint csak a gyenge civil társadalom és a tudatos állampolgárság hiánya miatt siránkozhatunk.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!