Vajon mennyit ér egy ilyen arc a munkaadó cégnek? © sxc.hu

A St. Louis Federal Reserve Bank által kiadott tanulmány közgazdász kutatók által az elmúlt évtizedben végzett kutatások eredményét elemzi. A végkövetkeztetés szerint az átlagosnál nagyobb testmagasság, s az átlagos testsúly megnövelheti az irodai produktivitást, elősegítve az önbizalom kialakulását, s javítva a kommunikációs képességeket.

A tanulmány készítői emellett arra is kitérnek, hogy sajnos nem ritka a kevésbé vonzó külsejű emberekkel szemben alkalmazott diszkrimináció felbukkanása sem.

„Nem teszünk javaslatokat ezzel kapcsolatban” – nyilatkozta az NBC-nek a tanulmány egyik társszerzője, Michael Owyang, a St. Louis Fed legfőbb közgazdasági elemzője. A szakember hangsúlyozta, a kutatás nem tükröz semmiféle hivatalos álláspontot, csupán szubjektív felmérésekre támaszkodik.
Több közgazdasági kutatás irányult arra, hogy feltérképezze az összefüggést, a külső és a pénzügyi siker között.

„Lehet, hogy ez az alanyok termelékenysége miatt van, de lehet, hogy diszkrimináció áll a dolog hátterében, ezt egyelőre még nem tudjuk” – magyarázta Owyang.

A szakember felvetette, hogy a vonzó külső úgynevezett „mérhetetlen termelékenységgel” serkentheti a munkaerőt.

A tanulmány az ügyvédeket hozza fel példaként, akik napi munkájuk során gyakran találkoznak emberekkel, legyen szó akár ügyfélkörükről, akár az esküdtszékről. Az ő esetükben előny lehet, ha külső megjelenésük konvergál a társadalom általános szépségideáljaihoz.

„Találtunk némi bizonyítékot, amely szerint ha valaki a munkája során gyakran érintkezik emberekkel, kedvező megjelenését magasabb jövedelemmel jutalmazzák” – fejtette ki Owyang. „Ezért a filmsztárokból lesznek a szépségideálok, hiszen az emberek olyan filmekre ülnek be, amelyekben olyan emberek szerepelnek, akik tetszenek a többieknek.”

Felmerül a kérdés, mi alapján kategorizálnak valakit „szépnek”, vagy „jóképűnek” a kutatók?

„Nagyon, nagyon egyszerűen” – mondta Daniel Hamermesh közgazdász professzor, aki vagy féltucat elemzést írt a témáról. „Erős társadalmi egyetértés van a szépséggel kapcsolatban.”

Michael Owyang egyetértett kollégájával. Véleménye szerint ha 100 emberből 99 vonzónak talál egy embert, nem túlzás azt állítani, hogy a „társadalom” megítélése szerint az illető vonzó.

„Ha pedig a társadalom megjutalmazza a kellemes megjelenést, az illetőnek nagy esélye van, hogy ilyenfajta prémiumok birtokába jusson” – magyarázta Owyang.

Hamermesh és társa Jeff Biddle vizsgálódásai során arra kérték alanyaikat, hogy osztályozzák különböző emberek kinézetét. Az eredményt később olyan egyéb változó faktorokkal vetették össze, mint például a fizetés.


A négy alanynak különféle jogi egyetemek végzett hallgatóit osztályozzanak egy 5-ös skálán. A legalacsonyabb érték jelentette, hogy valaki „csúnyácska vagy igénytelen”, a legmagasabb pedig „kifejezetten vonzó vagy gyönyörű”.

Az eredmények értékelése után a kutatók úgy találták, hogy a magasabb értékeket szerző ügyvédek fizetése is több volt. Az átlagnál magasabb „szépség-mutatóval” jutalmazott jogászok öt évvel diplomájuk megszerzése után átlagosan tíz százalékkal többet kerestek, mint átlagon aluli kinézetű ellenpárjaik. Ugyanez az érték tíz évvel az egyetem befejezése után tizenkét százalékra nőtt.

Egy, a testmagasságra kihegyezett kutatás eredménye szerint egy átlagosnál magasabb alkalmazott 2,5 centiméterenként 1,8 százalékkal magasabb bért kapott.

Malcolm Gladwell újságíró felmérése szerint a nyúlánkabb emberek számára a karrier-létra fokai is elérhetőbbek. Felmérése szerint egy átlagos cégvezető rendszerint közel 7 centiméterrel magasabb a „hétköznapi embereknél”. Míg egy tipikus amerikaiférfi átlagmagassága 177 centi körül van, a cégvezetők mintegy egyharmada ennél legalább tíz centiméterrel magasabb.

Owyang ennek ellenére figyelmeztetett, hogy a különféle testi adottságok pénzügyi vonzatát vizsgálni érdekes, ám korlátozott lehetőségeket kínál, s nem ad módot általánosításokra.

„Nem lehet pontos következtetéseket levonni” – magyarázta a szakértő. „Az ilyen jellegű adatok ugyanis sehol sincsenek rögzítve, a közvéleménykutatást pedig nem lehet alapul venni ahhoz, hogy valakiről megállapíthassuk, vonzó-e vagy sem.”