Mindenki a magyar kartonbútort akarja lenyúlni?
Egy egyszerűen hajtogatható papír képkerettel indult minden, ma a világon a közé a két tucat tervező közé sorolják Terbe Jánost, akik már "csináltak valami fontosat" az ökodizájnban. A vitorlázás szerelmeseként hajógyártással kezdte, szelektív kukákkal futott be a nemzetközi piacokon, ma már az észak-amerikai piacot vette célba saját tervezésű kartonbútoraival. Újrahasznosítás és sorozatgyártás, környezettudatosság és üzleti hatékonyság – ezekért egy rendőrkanyarral feladta a korábbi jól menő bizniszt és egy addig teljesen járatlan útra lépett. Kockáztatott és bejött neki, ma övé a teljes piac.
"A működés enyhe hektikussága alapvetően a stratégia, a marketing, a tudatos piacépítő kommunikáció hiányának köszönhető, de hát ezek másik szakmák" – mond el egy mondatban szinte mindent amúgy sok szempontból világelső cégéről Terbe János. A vállalkozását egyszemélyes menedzsmentként vezető dizájner egy felfutó és már kifejezetten jól menő bizniszt csukott be szinte pusztán lelkiismereti megfontolásokból, és vágott bele egy olyanba, amiről, ha azt mondjuk, kockázatos, akkor szinte nem is mondunk semmit. Az új "téma" máig egyik alapterméke a kartonlapocska, amiből pár perc alatt egyszerű képkeretet lehet hajtogatni.
Ebből az ötletből nőtt ki a világ egyik legmenőbb kartonbútor-családja, amelynek elemeit már Európa sok országában ismerik és használják, s Terbe János most kezdi becserkészni az észak-amerikai piacot. Mindössze ennyi volt, amiből kinőtt a sok tízmilliós árbevételű, kartonbútorokat tervező és forgalmazó cég. Bútor kartonpapírból? Ugye, ez csak vicc? Hogyan bírná a kartonpapír a bútoroknál megszokott igénybevételt, terhelést?
| Egyszemélyes tulajdon, egyszemélyes menedzsment |
Terbe János első cégét, az Art-Top-Plast Kft.-t 1990 februárjában gründolta egymillió forint jegyzett tőkével. Eleinte egy magyar magánszeméllyel közösen tulajdonolták a vállalkozást, majd pár hónap után felesége szállt be az alapító tulajdonostárs helyére és 1998 végéig maradt is. A vállalat ügyvezetését Terbe János az alapítástól a 1998. végi felszámolással való megszűnésig egyedül vitte. A társaság pénzügyi adatairól nincs információ az Opten céginformációs szolgáltató adatbázisában.
A Terbe Design Kft.-t 1996. december elsején alapította feleségével még ATP Design Kft. néven, a jegyzett tőke 3 millió forint volt, ami azóta sem változott. A cégben a tervező 2006 novembere óta egyedüli tulajdonos és 2000 nyara óta egyedüli ügyvezető. A társaság tavalyi árbevétele 28,8 millió forint volt, a mérleg szerinti eredmény 648 ezer forintot tett ki. A vállalat árbevétele az elmúlt öt évben ebben a nagyságban mozgott 39 és 23 millió forint között, a mérleg szerinti eredmény pedig 5,5 millió és alig 250 ezer forint között szórt. |
Sokkal jobban, mint azt gondolnánk: a Pic–pack standard bútorcsalád alapeleme a polc, amelynek minden szintjére 15 kilogramm bármit lehet pakolni (kipróbáltuk, cikkünk szerzője sok éven keresztül használt ilyen bútorokat). Nomen est omen, a cég irodájában a galériára vezető csigalépcső kivételével minden berendezés – beleértve a világító testeket és a foteleket, kanapékat is – hullámkartonból készült.
A kukagyártás hozott üzleti áttörést
A megszállott félamatőr vitorlázó tervező – diplomamunkáját vitorlás hajó tervezéséből készítve –1988-ban végzett a MOME-n ipari formatervezőként, ám akkor még szó sem volt képkeretről, kartonbútorról, semmi ilyesmiről. A ‘80-as évek legvégén, hajók és vízisport-eszközök tervezésében gondolkodott, az 1990-ben alapított Art-Top-Plast Kft. alapvetően műanyagos cég volt. Gyártottak is pár tőkesúlyos versenyhajót, az utolsót, az Ábránd névre keresztelt Európa 30-as cirkálót – amit eredetileg önmagának épített (volna) a tervező – pénz hiányában félkészen adta el (ez a hajó egyébként osztályában azóta is sorra nyeri a balatoni versenyeket). Törökbálint (mert onnan könnyebben el lehetett érni a Balatont, s vitorlásversenyzőként ez fontos szempont volt) határában 1988-ban megvett az önkormányzattól egy 1600 négyzetméteres elhagyott építési területet, amire szinte fillérekből, baráti segítséggel, állami ösztöndíj felhasználásával sikerült felállítania egy leendő üzemcsarnok vázát.
A 4-5 fős cégecske bevételét ekkoriban főként a Tiszai Vegyi Kombinát részére gyártott ipari ventilátorok hozták, ez biztosította a fennmaradást, s a fejlesztéseket is fedezte. Az első komoly sikert azonban kukák hozták, a Terbe János által tervezett szelektív (itt bukkan fel először a környezettudatosság az ő tervezői ars poeticájában) hulladékgyűjtő-család nagyon befutott. A szabadalmi oltalommal megerősített sorozat egyik-másik tagját ma is lehet látni a budapesti metróhálózat állomásain a vonal jelzésével megegyező színben. Másik jól ismert tagja a sorozatnak a – főleg német – autópályákon látható harang alakú hulladéktároló. Ezekben a kukákban az volt a truváj, hogy a Műanyagipari Kutatóintézetnél talált hőálló gyantából készült a belső szeméttartály, amely így éghetetlen volt. Az akkor – szakmai díjakkal is elismert – világújdonságnak számító kukákkal a cég kilépett a nemzetközi piacra, Münchenben az IFAT-kiállításon felfigyeltek az igazi műszaki újdonságot jelentő sorozatra és megindultak a külföldi megrendelések. Itthon a Molnak és a Shellnek is szállítottak, meg az autópálya-igazgatóságnak.
"Szelektíven gyűjtünk, de pont az az edény, amit erre használunk, nem újrahasznosítható" – ez a dilemma aztán a kukagyártás kimúlását eredményezte. Nemcsak maga a kuka, hanem a gyártás során felhasznált anyagok – sztirol, aceton, csiszolt üvegpor – sem voltak kifejezetten környezetbarátok, sőt emberbarátok sem. Egy nagy levegővétellel 1996-97 fordulóján úgy döntött, hogy elengedi az üvegszálat és az epoxit, és valamilyen környezetbarátabb anyaggal kezd dolgozni. Ehhez 1996 decemberében új céget is alapított, a Terbe Design Kft.-t.
"Egy cetlire felírtam, hogy az az anyag, amivel ezután dolgozni fogok, legyen újrahasznosítható, az abból készült termékek legyenek iparilag sorozatgyárthatók. A papír kézenfekvőnek tűnt, akkoriban szinte az volt az egyetlen olyan anyag, amit újra felhasználtak." A váltást persze üzleti megfontolások is vezették, hiszen akkoriban jelentek meg a műanyagiparban új, injektáló technológiák, az ezekre való áttérés azonban meghaladta a vállalat akkori pénzügyi lehetőségeit. Arról nem is beszélve, hogy időközben a környező prérit beépítették, így a csarnok és a cég egy lakóövezet kellős közepén találta magát. Itt pedig az üvegszállal, műanyaggal dolgozó cég előbb vagy utóbb konfliktusba keveredett volna a szomszédokkal.
Egy véletlen marketingeszközzel robbantottak
Az "új irányzat" egy nagyon egyszerű ötlettel, a kartonból hajtogatható képkerettel indult, s ez az első termék rögtön sikeres is lett. Ráadásul maradéktalanul be is futotta a cetlin rögzített alapelveket, sőt új technológiára sem volt szükség, hiszen a dobozgyártásból változtatás nélkül átvehető volt a stancolásos technológia. A képkeret összeállításához semmiféle rögzítőanyag nem kellett, gyerekek is pillanatok alatt be tudták keretezni rajzaikat.
Bár Terbe János szinte a mai napig nem használ marketingeszközöket – Facebook-oldaluk is éppen hogy csak vegetál –, a repülőrajt mégis egy efféle véletlennek volt köszönhető. A Lakáskultúra magazinban akkor futott Magyar Formatervezők című sorozatban jelent meg egy írás a képkeretről és tervezőjéről. A cikk alapján figyelt fel rá az éppen induló Kreatív Hobby nevű szabadidős bolthálózat tulajdonosa, akinek megtetszett a keret és belistázta a boltok kínálatába. Így az értékesítéssel nem is lett volna sokkal több tennivaló, főleg, hogy több nagy céggel is sikerült megállapodni. Ekkoriban taroltak a "csináld magad" mozgalmak, tombolt a lakossági kreativitás, és az erre építő vállalkozásoknak nagyon jól tudott menni a biznisz. Így a kényszermotivációkat sem nélkülöző döntés alaposan telibe talált.
Nem álltak meg a képkeretnél, bármekkora siker lett, "pillanatokon belül" jött a következő ötlet: amit meg lehet csinálni a képkerettel, miért ne lehetne a többrétegű hullámkartonnal? Lehetett, így megszületett a Pic-pack három alapmodulból felépülő tároló rendszer, amihez egy sor kiegészítő elemet – például fiókokat, irattartó papucsokat, faliórákat – is fejlesztettek, s ezekkel szinte bármilyen funkcióra alkalmasak lettek a polcok, kezdve a gyerekszobával az irodán át boltok berendezéséig vagy kiállítási installációig. Az első ilyen polc(rendszer) 1999-ben készült el, s azóta is alapterméknek számítanak az időközben Karton Design névre váltó projektben. Külföldön 2002-ben mutatták be az új projektet, a Frankfurt Paper Worldön állították ki a rendszer alapelemeit.
Felbukkan a színen a Dunapack, jönnek a lamellák
Az alapanyagot a tervező a Dunapacktól vásárolta, és termelés felfutásával a nagyvállalat rugalmasabb kiszolgálással, kedvező fizetési kondíciókkal segítette a Pic-pack projektet. Sőt, olyannyira láttak fantáziát Terbe Jánosban és a termékeiben, hogy 2004-től őt bízták meg a kreatív anyagok, egyedi kiállítási standok tervezésével és kivitelezésével. A tervező egyébként magánszálon, egy barátja révén jutott el a Dunapackhoz, így annyi előnye volt, hogy "nem az utcáról estem be a vezérigazgatóhoz". Terbe próbálkozott több nagy papírgyárnál is, például az osztrák Rondónál, akik szintén "szupernek tartották" a dolgokat, de ennyiben is maradtak, nem léptek tovább.
Azzal, hogy a Dunapack gyártotta Pic-pack bútorokat és a kiegészítőket, a törökbálinti cég nem bővített látványosan, talán ha 1-2 új munkatársat vettek fel, akik a kreatív munkákban dolgoztak, de a teljes menedzsment továbbra is egyszemélyes maradt, a tervező-tulajdonos csinált mindent – erről ma már mást gondol: "talán meg kellett volna osztani a feladatokat, legalább egy marketingesre meg egy jó kereskedőre már akkor szükség lett volna".
Ekkora már a napnál is világosabb volt, hogy komoly üzleti lehetőség van a "kartonos dolgokban", 2005 végén jött is a "második hullám": Terbe János új dimenziókat látott bele a kartonba, "akkor találtam ki a lamellás szerkezetet". A lamellás dizájn hatalmas ugrás volt, az, hogy térben ívelt és hajlított felületeket is ki lehetett alakítani, addig elképzelhetetlenül kiszélesítette a termékpalettát: foteleket, kanapékat, csillárokat, asztalokat, vázákat tudtak gyártani. Ezek a tárgyak abban is eltértek a Pic-pack bútoroktól, hogy sokkal kevésbé volt lehetőség a nagyipari sorozatgyártásra, sokkal több kézimunkát igényeltek – s ekkor még mindig "csak" a kis törökbálinti "alapműhely" volt a potenciális gyártótér.
A vállalkozás életében ekkor szólt közbe először komolyabban a marketing: brandépítési szempontok miatt úgy látták, hogy külön kéne választani a standard Pic-pack bútorokat és az exkluzívnak nevezhető lamellás bútorokat, mert egészen más jellegű termékcsoporttal egészen más vásárlókat céloznak meg. Ezért az exkluzív lamellás termékek 2006 után itthon és külföldön is Karton Design néven futottak, a Pic-pack név pedig a standard hajtogatható polcoké és képkereteké maradt.
Nem csak itthon, de lassan külföldön sincs konkurencia
A Karton Design és a Pic-pack együttesen Európában, de a világon is egyedülállóan széles szortimentet kínált, amivel a legnagyobb külföldi versenytársak sem igen tudtak lépést tartani. Az osztrák papírmágnás Thomas Prinzhorn a tulajdonában lévő dunaújvárosi Hamburger irodájában szivarozva ült a Karton Design papírfoteljében: "nekem ez tetszik, szeretnék ilyet az ausztriai irodába is".
A legnagyobb elismerést talán az jelentette, hogy az Olivier Leblois, a párizsi iparművészeti egyetem rektora által szerkesztett Carton című szakkönyvben Terbe János is szerepel a között 22 tervező között, aki a megjelenés idején már "csinált valamit" a kartondizájnban. Igazi világsztárok között szerepel a törökbálinti tervező, például Frank O. Gehry, Hans-Peter Stange, vagy Szergej Gerasimenko.
A komolyabb vállalkozások között a német Stange Design jellemzően az irodabútorban számít erősnek, de sem a svéd Retur Design, sem pedig a francia Carte Poul nem tud ilyen széles kínálattal megjelenni. A hazai piacon gyakorlatilag nincs konkurenciája a Terbe Designnak. A lehetséges versenytársak meglehetősen zilált körülmények között, elhúzódó jogviták közepette hol dolgoznak, hol nem. Értékelhető mennyiségű import sincs.
| Új-zélandi vitorlásokat is gyártottak |
A kartonbútor mellett Terbe János nem szakadt el teljesen a hajóépítéstől sem. A sokszoros magyar bajnok vitorlázó, később az osztrák válogatott szövetségi kapitányaként világra szóló sikereket – a sydney-i olimpián két arany- és ezüstérem – elérő Fundák Györggyel közös projektben kezdtek új-zélandi tervezésű tőkesúlyos 3-6 személyes Elliott hajókat gyártani. Fundák megszerezte az európai licencet mindkét verzióra, és Terbe Jánossal elkezdték gyártani a korszerű és keresett hajókat. Összesen 35-40 ilyen hajó épült Magyarországon, amiket itthon és Európában értékesítettek. A vitorlázásban azonban – főleg új modellek között – nagyon gyorsan jönnek újabb és újabb tervezésű hajók, amelyek leváltják a korábbiakat. Ez történt az Elliotokkal is, esett a kereslet és egyre kevésbé volt kifizetődő fenntartani a gyártást. |
Jelenleg 23 országban használják a törökbálinti kartonbútorokat, a francia Amcodesign cég kifejezetten a Karton Design termékeire alapozva épített vállalkozást, és Párizsban bemutatótermet tervez nyitni nekik. Hollandiában is van hasonló kapcsolat és most kezdtek tárgyalásokat egy amerikai vállalattal. Egyre nehezebben tartható az egyszemélyes menedzsment, amivel nagyjából eddig lehetett eljutni, "lassan megvalósul az, ami már jó pár évvel ezelőtt is későn lett volna, elkezdtem marketinges szakembert keresni a fejvadász cégeknél".
A társaság árbevételnek jellemzően mintegy kétharmadát az export hozza (idén lesz várhatóan először nagyjából fele-fele a megoszlás), az eddigi talán legnagyobb megrendelés Olaszországból érkezett tavalyelőtt, akkor mintegy kétszáz üzletet rendeztek be. Míg korábban az elemes polcok mentek jobban, most az exkluzív bútorokat keresik inkább a vevők. A megrendelések elég hektikusan futnak be, most például az exkluzív bútorokkal meg is szorulhatnak, hiszen ha megrendelés lesz az amerikaiakkal való tárgyalásokból és még a franciák is berendelnek az év végére, nem lesz könnyű leszállítani mindent időre. Minimális raktárkészletet tartanak csak, a standard polcokból van pár száz, legfeljebb pár ezer, az exkluzív bútorokból pedig 10-20, leginkább a megrendelésektől függően.
Befektető kerestetik
Két éve stagnál a cég forgalma, addig folyamatos növekedés volt. Ennek oka alapvetően az, hogy eltűntek a nagy kiállítási standmegrendelések, "nincs már Office Expo, nincs Budatranspack, nincs Printexpo". Inkább az egyedi kiállítások ideje jött el a nagy szakkiállítások helyett, ilyen például a Whisky Show, ahol egyszerre 28 cégnek építenek standot, 600 négyzetmétert installálnak be.
A szorulások ellenére nincs megállás, Terbe Jánosnak már a kezében van egy újabb világújdonság, a karton flex, amelyet nemrég talált ki. A karton flex csíkokra szeletelt hullámkartonból készült, attól függően, hogy a hullámlemezt a hullámirányhoz képest milyen irányban csíkozzák fel, ad nagyon különböző felületeket. A nagy felületekre "képes" anyagot elsőként az időközben az osztrák Prinzhorn tulajdonába került (új) Dunapack elnöki irodájában alkalmazzák. Sőt, a Mol zöld benzinkútjainak teljes belső berendezése is Karton Designból készül, ahol már használják az új anyagot is.
A karton flex alapján egy biokompozitokat fejlesztő céggel együtt dolgozták ki a legújabb szendvics szerkezetű panelt, ami ugyancsak nagy felületeken használható, de elképesztő teherbírással rendelkezik, vízálló és nagyon könnyű, ennél fogva sokkal nagyobb teherbírású polcokat lehet belőle készíteni. Már érdeklődött lakókocsis vállalkozás, de jelentkezett vasúti szerelvényeket gyártó világcég is, hogy válaszfalat építene belőle a kocsikban. Tavaly ebből az anyagból készítette el a Lánchíd 14 méter makettjét a Magyar Tudományos Akadémia is a Rio de Janeiróban rendezett World Science Forumra.
Rengeteg lehetőség van még zsebben, de a mostani telephelyet önerőből már nem tudja bővíteni a vállalkozás. Már három hónapja tárgyalnak az egyik nagy magyarországi papírgyárral arról, hogy szakmai befektetőként részt vegyen a vállalkozás fejlesztésében, a részletekről egyelőre többet nem lehet tudni. A szóban forgó cég egyébként nem az első befektetőjelölt, tavaly jelentkezett egy pénzügyi befektető, aki 50 százalék feletti részt vásárolt volna, de Terbe nem akarta feladni a függetlenségét.
"Egyszer jött egy olasz meg egy francia, akik forgalmazni akarták a kartonbútorokat, nagyon sok mindent kérdeztek, majd azóta sem hallottam felőlük. Lehet, hogy csak valakinek az emberei voltak és egy kicsit többet akartak tudni a működésünkről. Vagy van egy másik francia is, aki állandóan stancrajzokat, leírásokat kért a szerszámokról, meg ilyeneket, aztán hetekre, hónapokra eltűnt, néha azt gondolom, hogy már rég gyártják valahol a bútoraimat." Ha így is lenne egyébként, ez is csak azt bizonyítaná, hogy jó úton jár a tervező, hiszen lenyúlni csak azt érdemes, ami nagyon is piacképes és már bizonyította is ezt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
