Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A természetes intéznivalók egykoron valóban természetesen intéződtek, ma számos tabu veszi őket körül. Nyilvános intézésükkel kiiratkoznánk a civilizált emberek köréből, feltéve, ha eleve nem tartoztunk közéjük, serdületlen gyerekek vagy láthatóan betegek vagyunk. Egykoron illemtanok tiltották például a szellentés visszatartását – próbálnánk meg most Erasmus intelmének engedelmeskedni.
Hieronimus Bosch: Pokol. Akkor még nem volt tabu |
A gyermeki erkölcsök csiszolására írott, először 1530-ban publikált kalauza sokkal olvasottabb volt egészen a XX. századig, mint a főművének tekintett A balgaság dicsérete. Pedig ebben az írásban Erasmus nem csinál mást, minthogy sorra veszi, amit egy „civilizált” fiatalnak tudni illik. A mű különlegessége, hogy egyszerre beszél az emberi viselkedés legelemibb és a társadalmi érintkezés legkifinomultabb vonatkozásairól. Norbert Elias (1897–1990) iskolalapító kulturszociológus emiatt is gondolja úgy, hogy Erasmus humanista illemtana a középkor és az újkor közötti időszakot láttatja: még magától értetődően vannak benne vaskos kitételek, de már nem az udvariasság lovagi-feudális fogalma uralja, annak átveszi a helyét a civilizált és illedelmes viselkedés, amelyet nem a fejedelmi udvar kívánalma, hanem mások feszélyezése és a szégyen elkerülésének vágya hajt. Elias A civilizáció folyamata c. alapművében példákkal is bizonyítja mindezt.
Cranach pápaellenes gúnyrajza Luther szövegével. Fegyverként használták |
Norbert Elias szerint, aki vérbeli freudistaként a civilizáció folyamatát egyfajta „csoportos” elfojtásként értelmezte, az emberek közti érintkezésben felállított tabuk legnagyobb részének nincs köze a higiéniához, hanem a „feszélyezettség érzéséből” fakadnak, vagyis nem a racionális belátás az oka a viselkedésmódok „civilizálódásának”. Azonban már maga Erasmus is „csomagolt, és hivatkozott tudományos érvekre. Hippokratészt idézte, aki szerint az a legjobb, ha a szellentés durrogás és zaj nélkül történik, ám jobb, ha hangosan tör ki, mint ha elfojtjuk. „Igen hasznos tehát itt a szemérmességet félretenni, s a testet megmenteni.” De Erasmus tétele bizonyítására odacitálta még az antik auktorok közül Aethont és Niarkhoszt is.
Mindaz, hogy mennyire elfogulatlanul és komolyan tárgyalja a bölcs humanista a kérdést, azt bizonyítja, hogy a XVI. században a szellentéssel kapcsolatos szégyenküszöb még jelentősen más magasságú volt, mint korunkban.
Richard Weste verses illemtankönyve 1619-ből is még hasonlóan elmélyült és megengedő:
Ne tartsd vissza a szelet,
S ne feszítsen a húgy,
Könnyíts magadon titkosan,
Nem leszel kínban úgy.
(Nádasdy Ádám fordítása)
Kinyomtatom
Elküldöm
