Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
Agyhullámmal formáltak szobrokat, lélegzetükkel írattak kalligráfiát a hvg.hu munkatársai a digitális kortárs művészet legnagyobb seregszemléjén, a linzi Ars Electronica fesztiválon. Adott azonban a kérdés, mi marad az asztalon a hasonló technikai bravúrok nélkül? Mi adja meg a művészet számára a fő csapásirányt: test, társadalom vagy technológia?
Hol vannak már azok az idők, amikor az Ars Electronica kiállításon arcátlanul provokáló és politikailag elkötelezett művek borzolták a kedélyeket? - kérdezték a linzi elektronikus művészeti fesztivált régóta ismerők.
| Ars Electronica - a fesztivál |
| Az 1979. szeptember 18-án először megrendezésre került Ars Electronica fesztivál a világ legnagyobb cyberművészeti fesztiválja, amely a digitális technológia művészeti lehetőségeivel és társadalmi hatásaival foglalkozik. Idén csaknem 32,000 látogató tisztelte meg a rendezvényt. Amennyiben többet is szívesen olvasna a linzi fesztiválról, valamint a Second Life virtuális világa által ihletett művészeti kezdeményezésekről, keresse jövő héten a HVG-t az újságárusoknál! |
Ha egyesek ezt durvának is tekintik, egy biztos: a mű nem választható le a társadalmi közegről. 2000-ben Ausztriában Jörg Haider Szabadságpártja koalícióra lépett a kormányban Wolfgang Schüssel Néppártjával, s az országban meghatározóvá vált egy meglehetősen rémületes politikai erő. A linzi spermaverseny erre reflektált, keményen és ironikusan.
 © Stiller Ákos |
S noha az Ars Electronica nem lett akkora jelentőségű kortárs művészeti esemény, mint a változó helyszínű kortárs fórum, a Manifesta, a kasseli óriás seregszemle, a Documenta, vagy a Velencei Biennale, bőven van mit nézni az osztrák iparváros különféle pontjain a kiállítás ideje alatt, s valahogy az autonómiáját is őrzi a rendezvény, azaz túlzott kereskedelmi nyomulástól sem kell tartani - nem úgy, mint Velencében.
Galéria, kattintson! © Stiller Ákos |
Izgalmas vonulata a kiállításnak a személyes munkák sora, amelyek a technológia humanizálásának, s ezen keresztüli társadalmi hasznának lehetőségeit keresik. Ironikus felütésként a japán Masaki Fujihata munkája kínálkozik az idei Ars Electronica személyes-vonulatához. Az Unreflective Mirror egy tükör, amely csak azt nem teszi, amiért létezik: nem tükröz. A tükör elé lépő egy szemüveget vesz fel, s a tükörben innentől kezdve mindent lát – önmagát kivéve. Ez vicces is lehetne, de a környezet megelevenedése, az ember, a személy kitűnése a képből mégiscsak hideglelős élmény.
A leglátványosabb a taiwani ITRI technológiai fejlesztési vállalatal együttműködő művészek közös projektje, a Flow of Qi volt. A mű a kínai szépírás, a kalligráfia tudományára alapul – a homokkal felszórt térben egy számítógép rajzolja fel a klasszikus kínai kultúra prominens alkotásait annak tempójában és olyan tónussal, ahogyan a két résztvevő személy lélegzik. A felhasznált UWB (ultra-wideband) szenzoros technológiát az ITRI és a moszkvai légiintézet közösen fejlesztette ki, ezzel fiziológiai információkat (például a légzést vagy a pulzust) fizikai kapcsolat nélkül lehet megállapítani a vizsgált személyről.
A személyes tér, az emberi test és az annak kiterjesztéseként működő technológia - illetve a test, mint interface gondolkodtathatta el Sonia Cillari olasz-holland művészt is. Se Mi Sei Vicino (Ha közel vagy hozzám) című munkájának központi eleme egy szenzorokkal ellátott padlófelület, amelyen „emberi antennaként“ áll egy mozdulatlan személy. Testének apró mozgásait regisztálja az érzékelő és megjeleníti egy kivetítőn. Ha megközelítjük, azaz szó szerint belépünk személyes terébe, az elektromágneses mező változásait ugyanígy nyomon követhetjük az ernyőkön. A látványt és a hozzá tartozó hangeffektusokat - a két test távolsága, illetve közeledése modulálja.
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
