Egy Hitlert imádó neonácit játszik, aki egy végletekig optimista lelkész ellen indít hadjáratot. Amikor megkapta Anders Thomas Jensen forgatókönyvét, nem érezte, hogy ez azért így egy kicsit sok?
Ez a fickó nem igazi neonáci, csak egy egyszerű idióta. Egy elveszett alak, aki nem ismer mást, csak a saját korlátolt világát. Ezért is tud a játékidő 90 perce alatt megváltozni. Egy keményvonalas neonáci nem fogja belátni a hibáit, csak mert meg kell sütnie egy almáspitét. Kopaszra van nyírva, tetovált horogkeresztet visel a karján, de a katonai bakancsot már sokalltam. Nem akartam bakancsos neonáciként ábrázolni ezt az alakot. Az túl hardcore lett volna. Szóval, a bakancsra nemet mondtam. Papucscipőt viseltem.
Az ön ötlete volt, hogy ez a megtévedt bőrfejű alsógatyában, kidüllesztett hassal flangáljon a parókián?
Igen. Illet a film stílusához. Ez nem egy realisztikus dráma. Ez egy tündérmese.
Tündérmese, Hitler arcképével a falon.
Ez egy egyszerű dramaturgiai eszköz, ha úgy tetszik, olcsó fogatókönyvírói trükk. Az ilyesmik jól kijelölik a kezdeti szerepeket. Íme, itt ez az elvetemült alak, vele szemben pedig a lelkész, a megtestesült jóság. Innen indul a sztori.
