Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Nagy siker volt Izraelben Mundruczó Kornél Delta című alkotása, amelyet beneveztek a minap véget ért haifai nemzetközi filmfesztiválra. A filmet elkísérte Izraelbe a rendező, aki a haifai bemutató után két közönségtalálkozón is részt vett. A hvg.hu tudósítója izraeli tapasztalatairól, a film fogadtatásáról faggatta.
hvg.hu: Hogyan került filmje erre a fesztiválra?
Mundruczó Kornél: A haifai fesztivál egyik vezetője, Gideon Bachman beválogatta a Deltát, ugyanis látta Cannes-ban, és mint elmesélte nekem, már akkor elhatározta, hogy elhozza Izraelbe.
hvg.hu: Milyen volt a haifai fogadtatás?
M.K.: Nehéz az embernek saját filmjéről így nyilatkozni, de tényleg sikeres volt. Kétszer vetítették teltházzal, alkalmanként 400-an fértek be a terembe. A vetítések után részt vettem két jól sikerült közönségtalálkozón, ahol az volt az érzésem, hogy a Delta együtt rezonált ezzel a közönséggel. Ezt nem lehet minden országban elmondani a nézőkről.
hvg.hu: Előzőleg azt nyilatkozta, hogy a Delta a toleranciáról szól, de a filmet látva azt kell mondanom, legalább annyira az erőszakról is.
M.K.: Ez a két fogalom mindig összekapcsolódik egymással, hogy mit, meddig tolerálunk, majd mikor jön el az a pillanat, amikor már nem tudunk uralkodni saját magunkon. Én teljes mértékben fikcióként tekintek filmemre, a magyar közállapotok sokszor mégis pontosan visszaigazolják ezeket a reakciókat. Előfordul, hogy egy arctalan tömeg – gyakran nem is lehet értelmezni, hogy miért – egyszerre lecsap. A filmnél sem akartunk valamiképpen motivált helyzetet ábrázolni, inkább a sokszor előforduló motiválatlan erőszakot. Annak a természetrajza érdekelt, hogy miért fordul át valami erőszakba. Maga a modell számomra érdekesebb, mint a történet. Vagyis a történetnek modellként kell működnie, behelyettesíthetőnek kell lennie sok más helyzetbe. Sokszor átélek ilyen tipusú aggresszivitást a villamoson is. Amikor úgy taszítanak le, hogy nem értem, miért kaptam.
hvg.hu: Mennyiben fogadja be egy idegen ország közönsége ezt a filmet?
M.K.: A film hazai élményeimből táplálkozik, nem a világ nagy problémáiból. Különösen érdekes számomra, hogy mindez hol hogyan rezonál. Például az északi, skandináv országokban kevésbé érinti meg a nézőket ez a világ, de Franciaországban, ahol mostanában rengeteg zavargás volt, könnyen ráhangolódtak a Deltára, és ugyanígy az izraeli közönség is alaposan érintve van. Az itteni nézősereg nagyon is vevő volt a filmre.
hvg.hu: A fesztiválon és azon kívül is, miként érezte magát Izraelben?
M.K.: Nagyon megtetszett ez az ország. Néhány éve kaptam egy jeruzsálemi felkérést, filmezést kellett volna tanítanom, de akkor visszautasítottam az ajánlatot. Az az igazság, kicsit féltem ettől a helytől, tartottam tőle, hogy felrobbantanak. De a mostani első látogatásom alatt minden parám elszállt, ha most hívnának, valószínűleg hoszabb időre örömmel eljönnék. Úgy látom, nem annyira egypólusú a társadalom, mint Magyarországon, nemcsak a fiatal értelmiség nézte meg a filmemet. Magyarországon sokszor úgy érzem, csak a fiatalokat érdeklik filmjeim, de még őket sem lehet rávenni, hogy beszélgessünk róluk, szaladnak haza. A haifai filmfesztiválon 20 éves kortól 80-ig mindenki ott ült, a filmek után együttmaradtak, leültek beszélgetni. Ezt nagyszerűnek találtam. Gazdagnak tűnik a közösségi élet, itt az emberek beszélnek egymással. Pozitív példa lehet számunkra is.
Shiri Zsuzsa/Jeruzsálem
Kinyomtatom
Elküldöm
