Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Ja, bocs: de, lehet. Én például ebben az esetben nem csak - sőt, ha nem haragszanak: elsősorban nem - a kulturális történéseket és teljesítményeket megfejtő újságíró, hanem szülő vagyok. Akinek a két gyereke, de főleg a nagyobbik, a kilencéves (és persze ha ő, akkor az ötéves öccse is) rajong Violettáért. Mázli, hogy nem kell önöknek töviről-hegyire elmesélnem, ki is az a Violetta, meg, hogy pontosan mi is az a Violetta-jelenség, azt itt elolvashatják.

MTI

Sorozatok sorozatban, ármány és szerelem

Én mindezt csak alátámasztani tudom: a háztartásunkban mindennapi vendégek a Violetta-termékek, Violetta-album, a Violetta-újság, továbbá violettás táska, violettás cipő, violettás toll, violettás üzenőfüzet, violettás kulacs, mindent tudunk a sorozat szereplőiről, de persze kívülről fújjuk a sorozat real time-szociometriáját, tisztában vagyunk az aktuális pletykákkal, ármánnyal és szerelmi fordulatokkal.

Violetta igazi többdimenziós tini-popsztár (lásd még: Miley Cyrus, mármint az ő egykori Hannah Montana-inkarnációja) - egyszerre színésznő és énekesnő, Violetta és Martina. Most még főleg az előbbi, mint az utóbbi, de a Violetta Live-val minden bizonnyal épül a tévéképernyőn túli, önálló popénekesnő-brand is (zárójel: a sorozat másik popsztár-potenciállal rendelkező szereplője Violetta sorozatbéli szerelme, Leon, azaz a fiatal Enrique Iglesiast idéző, néhol latin Justin Timberlake-nek tűnő Jorge Blanco).

Nos, ami pedig a generációs és/vagy kulturális fennhéjázást illeti, semmi okunk rá. Ebben az országban annak idején pénzt dobtak össze, hogy kiszabadítsák Isaurát, a rabszolgalányt, és ájult rajongással fogadták a hazánkba érkező maláji tigrist, Szandokánt, azaz Kabir Bedit. Komoly személyi kultusza volt a város szélén rendelő fess Blazej és mindig mértéktartó Sova doktornak, a Fekete-erdő klinikán szolgálatot teljesítő ifjabb és idősebb Brinkmannak. Mélyre ástuk magunkat a Dallas hőseinek életébe, s gyakorlatilag családtagjaink voltak a Szomszédok szereplői, nem is beszélve arról, ami Barátok közt vár.

Taki bácsis bögrét, vagy Böhm bácsis olvasószemüveget, netán jockey-s whiskey-s poharat ugyan nem rendeltünk a merchandise-oldalról (mert még nem volt), de kétségtelen: a sorozatok országa vagyunk.

MTI / Kovács Tamás

Rózsaszín áramlat

"Elnézést, megmondanák, merre van a Budapest Aréna?" - kérdezte egy anyuka valahol a Népliget magasságában a kék metrón. Kislányával és a nagymamával igyekezett a Violetta-koncertre, s úgy tűnt, nem gyakorlott koncertlátogató. Azt, hogy mi is oda tartunk, azonban viszonylag könnyen kiszúrhatta, hiszen a hozzánk tartozó kiskorú is a Violetta-dresscode szerint öltözött. Hogy egy merész párhuzammal éljek: ahogy a depeche mode-osok annak idején feketébe, a kortárs violettások többnyire rózsaszín pólóba vagy ruhácskába öltöznek (de  legalábbis szabadon választott színű, feltétlenül violetta-fotós t-shirtöt húznak), amikor közös szeánszuk helyszínére indulnak. Megismerik egymást. Még viccesebb persze az, amikor ez a rengeteg rózsaszín pamacs nagy mennyiségben, izgatottan egy irányba áramlik.

Egy Violetta-koncert persze nem olyan koncert. Rendben, koncert is - egy halálosan profi élő zenekar nyomja a többszintes színpad harmadik emeletén, a vizuális körítés elmondhatatlanul luxy, dalok jönnek egymás után, a sorozat sztárjai éneklik a sorozat slágereit, néha lányduóba, -trióba vagy kvázi-fiúcsapattá tömörülve. Ám ha a dolgot magát nézzük, a prezentációt, a közönség és a termék viszonyát, akkor a Violetta Live ugyanúgy hasonlít mondjuk az ugyancsak egészen elképesztően sikeres Disney On Ice show-ra, vagy a zsánerfazonokkal (hősszerelmes, vagány, intrikus, kedves, vicces, és így tovább) és a maga kis mikrojeleneteivel és utazós-bőröndös kerettörténetével egy nem-színházi, hanem sportcsarnokra kalibrált musical-előadásra. A Violetta Live egy nagy, színes és kétségtelenül szórakoztató - az émelyítő giccs határait át nem lépni képes - tinipop-revü.

MTI / Kovács Tamás

A dél-amerikai szappanoperák modoros és túlcukrozott világát tinisorozatba oltó Violetta harmadik évadát még csak most mutatják be Magyarországon, ám negyedik kör már nem lesz.

A Violetta Live a sorozat búcsúztatásáról is szól, s ezzel a turnéval most szépen le is kaszálják a piac maradékát. Persze a rajongó kiskamaszok ezekről a szórakoztatóipari izékről mit sem tudnak - ők csak boldogan lobogtatták a kötelező merchandise-pakk részeként megvásárolt Violetta-zászlót, magasba emelték a felvétel-üzemmódra állított mobiltelefont, és a hősökkel együtt, sőt, egy ízben külön (úgy értem: 6000 gyerek, együtt, spanyolul) acapella énekeltek egy slágert, majd átszellemülten hallgatták a koncert során, a dalok között amúgy angolul (és persze az obligát magyar vendégszavakkal) kommunikáló szereplők spanyol nyelvű búcsúmondatait.

MTI / Kovács Tamás

Időnként a hangulat a korai Beatles-koncertekére emlékeztetett, amikor a túlfűtütt rajongók sikolya szinte elnyomta magát a zenei produkciót. Amikor már nem is a zene a lényeg, hanem, hogy a sztár ott van a közelükben és csak most csak nekik énekli a slágereit.

Két óra boldogság, nekik minden bizonnyal ez volt a legfontosabb - erre még az előttem lévő sorban a koncertet végigcsetelő apuka is nyilvánvalóan azt mondaná, hogy win-win szituáció.