Őszintén reméljük, hogy az árvíz elleni védekezésben kormányunk nagyobb professzionalizmusról tesz tanúbizonyságot, mint az összes többi – a valóban flottul menő elsimicskázáson túli – tevékenységében. Itt van például a legegyszerűbbnek tűnő feladat: az állami kitüntetések adományozása, amivel kapcsolatban a protokollosok bizonyára elmagyarázták, hogy nem kell a delikvenst ez alkalomból szíven szúrni, mint Kálomista Gábor a gyanútlan moziközönséget, hanem csak szépen tokostul odaadni, azt azonban már valószínűleg nem sikerült megértetni, hogy kiknek kell adni, és miért.

Vegyük végig.

Szokás szerint március 14-én számtalan kitüntetést osztottak ki.  A közvélemény már elsuhan amellett, hogy a Fidesz szemérmetlenül hajigálja saját klientúrája közé a plecsniket, pedig az egyik méltónak ítélt szereplő, a Magyar Érdemrend nagykeresztjével súlyosbított Széles „Energiacella” Gábor nem csinál titkot abból, hogy miért jutalmazták. Az állami elismerésről bő terjedelemben beszámoló lapja evvel támasztja alá a tulaj kitüntetését: „gazdasági sikerei [több magyar vállalat tönkreverése – a szerk.] nem elégítették ki, úgy látta, a magyar médiában is tennie kell valamit, mert aránytalanul nagyobb a súlya a balliberális sajtónak, mint a jobboldalinak. Ezért 2005-ben elindította az Echo Televíziót, rá egy évre megvásárolta a Magyar Hírlap napilapot. […] Mindkét médium a nemzethez elkötelezett, jobboldali, polgári gondolkodású, a Fidesz 2010-es kétharmados győzelmében elévülhetetlen érdemeik vannak.”

De elévülhetetlen érdemei vannak még – a Balog Zoltán által s.k. kitüntetett – Fricz „Következmények nélküli” Tamásnak, Lázár „CBA” Vilmosnak, vagy a Fidesz médiaszekciója olyan prominenseinek, mint Gajdics Ottónak és Szerető Szabolcsnak. Ám jutott érdemrend a Videoton edzőjének, sőt, a Videoton tartalékcsapata edzőjének is.

Mindezt azonban eltakarta Bakay Kornél, Petrás János és Szaniszló Ferenc kitüntetése. Főleg utóbbi. Abban a minutumban érkeztek is a tiltakozások itthonról és a nagyvilágból egyaránt, szélsőségesnek nevezve a díjat odaítélő kormányt és annak miniszterét.

Majd érkezett Balog Zoltán, és jelezte: nem szélsőséges csak alkalmatlan.

A miniszter kifejtette, hogy a döntést úgy hozta meg, hogy nem volt tudomása „a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró elmúlt időszakban tett, az emberi méltóságot sértő nyilatkozatairól”. Az elmúlt időszak azt jelenti, hogy évek óta, a kijelentés többi része pedig arról tanúskodik, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumába nincs bekötve a net, Szaniszló összeesküvés-elméletei és világmagyarázatai jó ideje mémként terjednek, különben sem tartozik a bocsánatos bűnök közé, ha egy hivatalban nem néznek utána a kiválasztott személynek, legyen szó kitüntetettről, munkatársról, vagy nyilas halottról. A problémát végül Szaniszló oldotta meg, visszaadta a kitüntetést.

A döntést bejelentő tévészózatban a díjat azonban nem a feladónak, hanem az amerikai követségnek postázta, és azóta sem kaptunk választ, hogy az érme és az oklevél megérkezett-e a kormányhoz, vagy az amerikaiak fogják visszaszolgáltatni, mint a koronázási ékszereket. Arra sem válaszolt a miniszter, hogy kinek az ötlete volt Szaniszló, és miként került a díjazottak listájára, viszont a sajtó elérkezettnek látta az időt, hogy rákérdezzen a többi kitüntetettre, így a lelkesen buzizó, Magyar Gárda-indulót jegyző Kárpátia zenekart vezető Petrás megjutalmazására, azt tudakolva, hogy ennek miféle alkalmatlanság áll a hátterében.

Majd érkezett Balog Zoltán, és jelezte: nemcsak alkalmatlan, de tényleg szélsőséges is.

A miniszter azt mondta, hogy nem mond semmit. Balog nem volt hajlandó válaszolni a Petrást érintő kérdésekre, maga részéről az ügyet lezárta, nácigyanús személyek kitüntetéséhez nem fűz hozzá már semmit. Ám többeket változatlanul furdalt a kíváncsiság, hogy miféle okok vezettek az uszító giccsnök állami elismeréséhez.

Majd érkezett Balog Zoltán minisztériuma, és jelezte, hogy alkalmatlannak alkalmatlan ugyan, de nem szélsőséges, hanem hülye.

A minisztérium eljutatta a döntés indoklását, amelyből kiderült, hogy nem is a Kárpátia Zenekart, hanem a már régebben föloszlott Kárpátia Folkműhelyt szerették volna elismerésben részesíteni. A szöveg ugyanis a népzenét játszó társulat bemutatását tartalmazta, annak érdemeit ismertette. Kezdett megnyugodni mindenki, hogy ezek alkalmatlanok és hülyék, de valóban nem szélsőségesek.

Majd érkezett Balog Zoltán, és jelezte: az igaz, hogy alkalmatlan és hülye, de ragaszkodik hozzá, hogy szélsőséges is.

A minisztérium tömör közleményt adott ki, mely szerint ők tényleg Petrást akarták kitüntetni. Ez sikerült is, akkor viszont nem világos, hogy miként kerül az indoklásba a Kárpátia Folkműhely pályafutása, és hogy miféle érdemei vannak Petrásnak, amelyek állami díjazásra predesztinálják. És úgy általában: mi folyik itt? Most vagy az van, hogy a minisztérium a radikális jobbnak akart hízelegni, és Petrás az eredeti díjazott, de megpróbálták elütni valami trükkel, vagy az indoklás a valódi, de megijedtek, hogyha visszaveszik a kitüntetést, akkor a nácik bemorculnak, vagy Balog Zoltán egyfolytában hazudik, és abban sincsen logika. A Szálasinak kiállítást rendező Bakay Kornélra már rá se merünk kérdezni.

(Amennyiben Ön tudja követni, úgy kövessen minket, és mondja el nekünk itt, hogy mi van a minisztériumban, illetve Balog Zoltán fejében.)