Persze azt sokan sejtették eddig is, hogy nem tisztán sportszakmai szempontok miatt rendezhetnek országok világbajnokságot az 50 fokos sivatagban vagy az Amazonas dzsungelében, hanem ott egyéb motivációk is labdába rúgnak, de az emberek egy része – bár a rendkívül bonyolult és valószínűtlen összeesküvés-elméletekben vakon hisz – a nyilvánvaló tényekből levont egyszerű következtetésektől irtózik.

Az amcsik nem is voltak a Holdon, az utasszállító gépek mérget permeteznek és a zsidók robbantották fel a World Trade Centert, ez mind logikus és egyértelmű, abból azonban, hogy a küldöttek vadiúj Rolls Royce-szal érkeznek szavazni az 50 fokos sivatagban vagy az Amazonas dzsungelében található helyszínre, épp úgy nem következik semmi, mint a felcsúti polgármester sertéstelepének miniszterelnöki átadásából. Amíg nincs titkos felvétel a bőrönd dohány átadásáról, addig lehet pályázni a tekintélyes labdarúgó-szervezethez, költeni a pályázatra milliárdokat, hinni a győzelemben, aztán gratulálni a sok színvonalas pályázatot benyújtó ország közül annak, amelyet a leginkább érdemesnek találtak a köztiszteletben álló delegáltak, akik elégedetten pillantanak a családi segítséggel nemrég vásárolt Patek Philippe-re, különben is egy nagy család vagyunk, amit a sport összeköt. A vesztesek meg legközelebb vegyenek nagyobb bőröndöt.

A FIFA-nál előkerültek a felvételek. A látvány hasonlóan frivol, mint amilyen Rogán Antal szakmai konzultációja lehetett a letelepedési kötvényt árusító offshore cégekkel. Vannak olyanok, akik ennek ellenére azt gondolják, hogy az Olimpiai Bizottság nem így működik. Ők a gyengeelméjűek. Mások tudják, hogy ott ugyanúgy meg kell vásárolni a szavazatokat, mégis a pályázás mellett kampányolnak. Ők a gazemberek.

Ezen a ponton érdemes emlékeztetni arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy a vesztegetés kétszereplős játék. Mindenki a FIFA lebukott csalóit szidja, holott a bőrönd másik oldalán is álltak valakik. Nem (csak) magánszemélyek, hanem államok, kormányok, sportszövetségek. A legfrissebb találgatások szerint még a németországi vébével sem volt minden rendben. Amiből látszik, hogy ebben a küzdelemben GDP-k vetélkednek egymással, nem Power Point-os prezentációk. Kis pénz kis esély, nagy pénz nagy esély.

Két lehetőség van. Magyarország elindul a versenyben, a pályázatra elkölt jó pár milliárdot, de nem korrumpál senkit. Aki azt hiszi, hogy van esélyünk így nyerni, az gyengeelméjű. A másik lehetőség szerint Magyarország is megpróbálja megvenni a szavazatokat. Aki arra biztatja a hazája kormányát, hogy bűncselekményt kövessen el, az gazember. Ha amiatt teszi, mert érdeke fűződik a pályázat előkészítéséhez, akkor alávaló gazember. Ha azt állítja, hogy győzhetünk a vesztegetési licitben, akkor pedig gyengeelméjű gazember.

A két forgatókönyv közül természetesen az a jobbik, ha vesztünk. Akkor megússzuk, hogy a kormány az olimpiára elköltse azt a pénzt, amit előzőleg a paksi beruházásra elköltött. Ennél is súlyosabb érv az, amit az azonosság-elmélet mond ki. Ha ezek építenek, akkor az pont olyan lesz, mint a hatszor módosított alaptörvény, a működésképtelenségig centralizált oktatás vagy a köztévé. Mint a Várbazár, amit háromszor adtak át, de már most javítani kell.

Nincs másik kormány, nincs másik elit, nincs másik működési mód.

A lelkes naivak olyan budapesti fejlesztésekről álmodtak, amit Londonban láttak. Ehhez képest azért küzdöttek, hogy tíz gigantikus sámándob létesüljön a fővárosban. Más ugyanis nem tud. A naivak ezt közben belátták. Most már csak a gyengeelméjűek és a gazemberek maradtak.

Mert aki szerint a munkálatok időben elkészülnek, az olimpia éppen Magyarországon lesz nyereséges, és az építkezésekre szánt (a tervezettet sajnos meghaladó) összegek nem a Mészáros–Garancsi–Tiborcz háromszögben fognak eltűnni, az gyengeelméjű.

Akik ebbe az őrületbe az országot beleviszik, azok nem. Ők a másik.